Talita

Sárkányeregetés, akár decemberben is!

Az időjárás ugyan fagyosra fordult, de attól még nem kell a négy fal között maradnunk. A sárkányeregetés kiváló családi program az adventi hétvégékre is!

Idejét sem tudom, mikor élhettünk meg utoljára ilyen kellemes időt télelőn. Az utóbbi hetekben nem zavarta meg – az egy hétvégés fagyon kívül – szinte semmilyen szélsőséges időjárás az őszünket. Amennyit csak lehetett, kinn töltöttünk a szabadidőnkből. Nem mentünk túl messzire, itt a település határában a dombok között akadt mindig játszanivaló. Felfedeztük, hogy a Fóti-Somlyó nemcsak szánkózásra ideális, hanem a dombtetőn egy enyhének tűnő szellő is a magasra röpíti a papírsárkányunkat. A bolti műsárkányok kipróbálása után a barkácsoláshoz is kedvet kaptunk, így a gyerekeim hamarosan már saját készítésű sárkányaikkal vonultak büszkén a dombtetőre.

Hátha még egy kicsit kedvez nekünk az idő, beavatom szülőtársaimat a sárkánybarkácsolás rejtelmes titkaiba.

A lehető legegyszerűbb, óvodások által is elkészíthető klasszikus darabról lesz szó: a deltoid sárkányról.

A szükséges alapanyagok:

gyűrt batikolt papír (már bármilyen papírboltban beszerezhető, dekoratív) vagy újságpapír,
madzag, fonál (erős, de nem túl vastag),
hurkapálcák vagy nád nem túl száraz letisztított szára,
kenőfejes ragasztó,
olló,
krepp papír a farokhoz.

Először is vesszük a két nádszálat/hurkapálcikát és madzaggal erősen összekötjük azokat keresztben. Majd mindkét nádszál (vagy hurkapálcika) végét “kátyúsra” bevágjuk: a végébe „V” alakú bemetszést ejtünk, a madzag vastagságától függően, hogy az megakadjon benne. Ezekbe a vágásokba kell körben erősen kifeszíteni a madzagot. Az így elkészített vázat ráfektetjük a papírra, amit körbevágunk a sárkány alakját követve, 2-3 cm ráhagyással. Ráhajtjuk és ráragasztjuk a papírszéleket a kifeszített madzagra. Ezután díszítés kerülhet a másik oldalára.
A festés után kantárt, tartómadzagot és farkat kell rögzítenünk a sárkányunk vázára. A kantárhoz madzagot kötünk a sárkány felső három csúcsához és középen a két nádszál rögzítési pontjához. Összekötjük a négy rövidebb madzagszálat, majd hozzákötjük a tartómadzagot, aminek nagyon hosszúnak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a fák lombja felett szálljon a sárkányunk. Ezt a madzagot ajánlatos tartófára is feltekerni. A tartófa két végére kerülhet egy-egy nagyobb fagyöngy. Végül elkészítjük a farokrészt. Kb. 2 m hosszú madzagra színes krepp papír csíkokat csomózunk.
A sárkányeresztéshez legalább két emberke kell. Az egyik tartja a sárkányt, míg a másik elkezd szaladni széllel szemben, kezében néhány méter leeresztett tartómadzaggal. Amikor a szél belekap a sárkányba, akkor a tartó gyerek elereszti a sárkányt, míg a másik tovább fut a markából eresztvén folyamatosan a madzagot. Ha már túlemelkedett a házak tetején, nem kell szaladni, csak ereszteni a madzagot.

Remélem, sikerült kedvet csinálnom egy könnyed családi szórakozáshoz!

„Az így elkészített, megszáradt sárkányt délután naphanyatláskor eresztették fel. Délben ugyanis lesüti a nap, és akkor nincs szél. Ekkorra már híre megy az utcában a gyermekek között, hogy ez vagy az a cimborájuk sárkányt csinált. Délután is kellő időre gyülekezik a gyerekhad: várják a sárkányeresztést. A tulajdonos is köztük van, s miután elmondja igről igre minden kis részét a sárkányának, társai biztatására bemegy a házba a sárkánykészítő cimborákkal a sárkányért. Kisvártatva hozza kifelé a kísérettel a kapun. Az utcán állók csoportja csendben bámulja a nagy eseményt. A sárkányt, mint nagy szentséget a tulajdonos hozza nem kis büszkeséggel, a sárkány farkát az egyik cimbora tartja; nagy kitüntetés, hogy segíthet a kihozásban. Keresztnevén szólítja a tulajdonost: „Ugye, jól fogom? – hogy lássák és hallják a többiek a jó viszonyt, a közelséget. Hasonló kitüntetés éri azt, akinek a sárkányt átadja, hogy tartsa fel. Ő maga előbb felhajít egy marék port, hogy megtudja, merről fúj a szél. A sárkánnyal ugyanis az ellenkező irányban kell szaladni. Meggyőződvén a szél járásáról, megfelelő helyre állítja a sárkánytartót, ő pedig tíz-tizenkét méterre áll tőle. Ennyi madzagot ereszt le a földön lévő gombolyagból, amelyről így könnyen jön le szaladás közben. A gyermeksereg, ahogy észreveszi a szél mozgását, egyszerre tör ki:
– Most!”
(Kiss Lajos: Sárkányozás)

Révész Melinda