Talita

Keresztény női magazin

Sötét komédia – A pap gyermekei

Svecenikova djeca - plakat
Ez a film minden, csak nem „önfeledt, hamisítatlan nyári vígjáték”, ahogy az ajánlókban írják. Kilátástalan szatíra, a valóság groteszk tükörképe.

 

Az alaptörténet első látásra valóban vidámnak vagy legalábbis humorosnak tűnik: egy fiatal pap egy kis horvátországi szigetre érkezik, egy faluba. A helybéliek nehezen fogadják a bizalmukba, mert elődjét, az idős plébánost kedvelik, aki jópofa és elnéző mindenkivel. Hamarosan talál egy problémát, ami eltereli figyelmét az érvényesülési nehézségekről: a falu lakossága vészesen fogy, az emberek meghalnak, elvándorolnak, miközben alig születik gyermek. A helyi trafikos segítségével hatásos megoldást eszel ki: kilyukasztgatja a gumióvszereket, amelyeket aztán a trafikos elad, hogy ne legyen gátja a gyermekáldásnak. Később megnyeri segítőnek a patikust is (a helybéli óvszer-biznisz másik kulcsfiguráját), aki azért támogatja, mert hazafiúi kötelességének érzi a horvát nép fogyásának megállítását.

A falu lakóinak zöme azonban nem házasságon belül használja az óvszert, hanem azon kívül, a legnagyobb összevisszaságban. A gyermekáldás, ha nem önként, saját akarattal fogadják, súlyos nehézségeket okoz. Az így megfoganó gyermekek hatalmas káoszt, magánéleti válságok lavináit indítják el, és az eredetileg jó szándékú. de tapasztalatlan papra emberi zűrzavar, rengeteg hazugság, összetört sors terhe zúdul. Némelyikből már a legnagyobb jó szándékkal sincs kiút. Súlyos árat fizet azért, amiért „Istent játszott”.

A pap gyermekei. Horvát film, 2013, 93 perc. Rendező: Vinko Brešan, forgatókönyvíró és zeneszerző: Mate Matišić, főszereplő: Krešimir Mikić (Don Fabijan)

A film a közép-európai groteszk filmnyelv nagy hagyományát folytatja, és ebből a szempontból nem rossz. Igaz, sokan kifogásolják, hogy a karikatúraszerűen sematikus szereplőkkel nem hiteles a drámaiság. Szerintem ez a kisebbik hiányosság. A nagyobb baj a mindent eluraló sötétség, kiúttalanság – amely egy szinten túl már hitelteleníti a filmet. A falu lakói valamennyien gyarlók, erkölcstelenek, kisszerűek, ingatagok vagy éppen bolondok. Csak néha, egy-egy felvillanásnyi pillanatra válnak esendőségükben is szerethetővé (vagy legalább szánandóvá). Nincs közöttük egyetlen tiszteletre méltó sem. A filmben megjelenő három katolikus egyházi figura is három negatív alaptulajdonság képviselője: hebehurgya, álszent cinikus, pedofil.

Az érett, intelligens személyiségű ember látja a világ színét és fonákját, a fényt és az árnyékot, nem idealizál, és nem ítélkezik egyoldalúan. Se a jót, se a rosszat nem ábrázolja eltúlozva a másik rovására, mert tisztában van vele, hogy az nem az igazság.

Az igazán nagy rendezők már tudják ezt. Vinko Brešan még nem.

a pap gyermekei 3

Kölnei Lívia

 

Nyitókép. Második kép.

Más filmekről:

Fehér isten – Kutyák lázadása Budapesten

Megbocsátani Istennek

Szerelem ételhordóban


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162