Talita

Keresztény női magazin

Sümeg, a nyitott templomok városa

smeg_vr3
Van egy álmom: egyszer Pannóniáról úgy beszélnek majd, mint Provence-ról vagy Toscanáról. És akkor Sümegről azt mondják majd: „a varázslatos pannon kisváros”. Milyen óriási érték a sümegi vár! Ezt most, hogy „Krasznahorka büszke vára” leégett, még inkább át tudom élni.

Sümegre veszprémi barátnőm, Erika vitt el a nyolcvanas évek végén. Augusztusi forróság, por, omladozó püspöki palota és vár, meg egy ott vásárolt, mára szamárfülesre olvasott kötet, Szerb Antal világirodalom-története maradt meg az utazásból. És Erika lelkesedése, amivel életre keltette számomra a város történetét – a romokból.

Fanni és Lilike

Múlt hét pénteken a családommal rándultam át Hévízről Sümegre. Sokat gondoltam Erikára, hiszen a város, amely a múltjában él leginkább, jelentősen megújult.

Kisfaludy Sándor lakóházával kezdtünk. Másodéves egyetemista voltam, amikor nagy szerelmem lett a szentimentalizmus és a romantika, így a „Hymfy keservei” is, amit frissen végzett tanárként még tanítottam is Kármán József Fanni hagyományai c. szentimentális regényével együtt. (Utólagos elnézést, Kedves Diákjaim!)

Régi nemesi kúria egybenyíló szobákkal, tornáccal. Kisfaludy Sándor és nála ismertebb öccse, Károly emlékszobái kötnek le leginkább. Nagy örömömre van egy Kisfaludy Károly-festmény is: örvénylő tenger, hánykolódó roncsok, hajótöröttek. Az ásványgyűjtemény, egyháztörténeti tárlat és kerámiagyűjtemény mellett ott a kisvárosi báj: „Lilike-gyűjtemény”, értékes porcelánok, amelyeket a város egy módosabb polgára szeretett feleségének ajándékozott, majd haláluk után mindez a múzeumé lett.

smeg_kisfaludy_emlkszoba

Emlékszoba Darnay Kálmán tiszteletére, akiről megtudom, hogy neves régész volt, muzeológus, műgyűjtő, sőt színműíró.

A ház vezetője, egy kedves karcsú hölgy annak ellenére engedett be bennünket, hogy hivatalosan nincsenek nyitva. Szívélyessége melegséggel tölt el. A ferences templomot is ajánlja: „Pár éve újították fel, ahogy azt kell. Az oltárt körbe lehet sétálni: Sümeg Mária-kegyhely, ott vannak a hálaadó táblácskák, de valami rengeteg! Szeptemberben buszokkal jönnek ide zarándokok búcsúkor! A püspöki palotát is felújították, de azt most nem tudják megnézni, zárva van.” Reménykedem, hátha bejutunk legalább a ferences templomba, bár engem az osztrák barokk festő, Maulbertsch freskói a plébániatemplomban jobban vonzanak.

Az emlékház szépen gondozott, de kopár tavaszi kertjében bóklászunk még, Péter, a férjem lefényképezi a középkori városfal maradványait – a házakat ehhez „ragasztva” építették a török kiűzése után. A kert végében találunk egy kidobott Rákosi-címert – ilyen is csak kisvárosban történhet.

smeg_rkosi_cmer

Ragyog a nap, de „hidegen fújnak a szelek”, betérünk melegedni egy étterembe. Finom teát, kávét adnak, és bár forró csoki nincs az itallapon, Verának csinálnak egy jó sűrű kakaót, amivel kislányom maradéktalanul elégedett.

Vár vagy plébániatemplom?

Ez a legfontosabb kérdése a gyerekeknek. „Egész télen nyitva volt, de bizony előfordult, hogy úgy jöttek vissza turisták, hogy zárt kapukat találtak” – válaszolja a zsebóraszemű, kedves pincérlány. „A plébániatemplomba be lehet jutni?” – kérdezem reménykedve. Megvonja a vállát: „Meg kell próbálni.”

Az étterem udvarán egy nemrégiben felújított XVIII. század elején épített kutat csodálunk meg. Egészen olyan, mint amilyenbe Zenthe Ferenc lemászott a Tenkes kapitánya című filmben – a kor stimmel.

A gyerekek kissé lázadoznak a vár meg a hideg miatt, de azért mindenkit felvillanyoz, hogy nyitva a plébániatemplom. Kétszáz forintért öt percig kivilágítva nézhetjük a pasztellszínekben is valószerűtlenül ragyogó Maulbertsch-freskókat. A képek minden egyes négyzetcentimétere ugrásra kész, mintha a következő pillanatban mozgásba lendülnének a festmények, és egy mindent magával ölelő forgószél felemelné az egész templomot a mennyországba! Ezt csak a barokk tudja.

Lyukas harisnya

Tavaszi kirándulásra készültünk, de tél van. Mindent magunkra szedünk, ami nálunk van. Szerencsére nem pakoltunk ki mindent a kocsiból a szálláshelyünkön. Verának, aki a legvékonyabb farmerjában jött, veszünk egy pamut harisnyanadrágot. Az elárusítónő észrevette, hogy az egyik harisnya lyukas: „Nehogy azt vegye meg!” – óvott.

smeg_sta

Közben megéheztünk. Pontosabban most rugaszkodnánk neki a várhoz kanyargó szerpentinnek. De kamasz gyerekek mellett az ember inkább óvatosan fog egy ilyen vállalkozásba: jobb lesz oda teli hassal menni, mert akkor nem olyan meredek az a kaptató! Péter nem akarja evéssel vesztegetni az idejét. Ő a várba akar menni. Nem könnyű rávennem, hogy mindenkinek jobb, ha Andris nem éhesen vág neki a várostromnak!

A finom ebéd után kocsival megyünk a parkolóig. A várhoz vezető kaptató elég meredek. De a vár – nyitva van! Egy óránk van a nézelődésre.

Örökpanoráma és kutyák a várban

Az épületegyüttest szépen felújították. Különösen tetszik, hogy az öregtornyot és más épületeket mohos, régi, szürkés-zöldes hódfarkú cseréppel fedték, és a várudvarra a falak mellé szőlőtőkéket telepítettek. A felújítás jól ötvözi a hagyományos és modern megoldásokat, lehetne itt nézelődni akár egy egész napot is! A kilátás gyönyörű. Körben a pannon lankák, a Marcal-medence pedig a Kisalföld sík vidékére vezet. Felülről látjuk a püspöki palota négyszögét, míg másik irányban egy modern wellness-központ terpeszkedik – nem kívánom meg, hogy a vendége legyek. Jobban szeretem a régi dolgokat.

Péter lendületesen fényképez, a gyerekek néha eltűnnek a falak között. Megtalálják a kutyákat. Ismerősöktől tudjuk, hogy nem tanácsos a várban ragadni záróra után, mert szabadon engedik a négylábúakat, és rajtuk kívül más nem marad az épületben. Az egyik helyes hosszú szőrű németjuhász, nem látszik veszélyesnek, de ki tudja…

Időnk lejárt, „záróra” – kiáltozza a morc idősebb úr is, akitől a jegyet vettük. Ő az egyetlen Sümegen, aki nem volt túlságosan szívélyes – jó arány ez.

Puttócskák

Visszatérve a városba még betérünk a ferences templomba. Aranyban tobzódó kelet-európai késő barokk festett faoltár és berendezés: melegség, kedvesség vesz körül. A bejárati ajtó színes üvegein a lenyugvó nap ragyog be.

smef_ferences_oltr

A puttócskák szárnyalnak a faoltár „egén”, a gyerekekkel megkopogtatjuk az egyik mellékoltárt: fából faragták, aztán festették. Mennyivel barátságosabb, mint ha kő lenne! Körbesétáljuk az oltárt: „Hála neked, Szűzanya, fiam gyógyulásáért”, „Hálás szívvel imádunk!”, olvasom mindenhol. Az oltár barokk fénycsóváitól az alkonyi nap aranya felé kisétálunk a templomból. Kirándulásunk véget ért.

Sietni kell, hogy még nyitva legyen az uszoda, no meg Andris bowlingozni is akar…

 

Kóczián Mária

Fotók: Klausz Péter


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162