„Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél”
Advent ideje az év legrosszabb időjárású évszaka hazánk területén. Ilyenkor van a legsötétebb. Nyirkos az idő, hideg van, de még nem fagy eléggé, inkább nyálkás, ködös az időjárás. Ezt az időt mégis széppé teszi a várakozás.
Megadjuk a külső díszt is, a sötétben a sok lámpafüzérrel, díszes utcákkal. Lelkünk könnyűnek érzi a tél eleji környezetet, mivel pozitívan állunk hozzá. Lehetséges a lelki életünkben is ilyen könnyebbséget teremteni, sziklára építkezni – és nem csak adventkor?
Szent Ambrust hívom segítségül. Az ő korában úgy tűnt, az egész környezete császárostul ariánus, azaz szektás elhajló lett, Ambrus hite mégis sziklaszilárd maradt. Nem ő változott: a császár és udvara, az ariánus püspökök, papok tartottak később bűnbánatot, és tértek vissza a „sziklához”. Így imádkozott Ambrus:
„A dühöngő hullámok közepette, ó Uram, az Apostolok sziklájára alapított Egyházad szilárd marad, és megingathatatlan alapján állva ellenáll a tenger dühöngő támadásainak. Verhetik a hullámok, de nem rázhatják. A világ felháborodott elemei gyakran nagy dühvel ostromolják, de ő a szenvedők számára az üdvösség biztos kikötője….”
A világ decemberre elszürkül, de a körülöttünk levő emberek legtöbbjének a lelke is szürke. Se ilyen, se olyan. El tudjuk nekik mondani, hogy nem lehetséges boldog élet helyes döntés, szilárd lelki sziklaalap nélkül?
Uram, Jézus! Jól tudom, hogy ebben a szürke világban az én feladatom színt, értéket vinni, alapot teremteni, bizalmat építeni. Kérlek Téged, adj olyan őszinte és lelket megvilágító hitet, amely nemcsak önmagam számára teremt szilárd alapot, hanem másoknak is támasza lehet. Mert Isten országa bennünk kell, hogy lakozzon, és általunk épülhet. Ámen!
Horváth Zoltán atya
A címben szereplő idézet forrása: Mt 7,25a
Kép: pixabay.com
Tweet