Talita

Szappant főztünk

Két éve próbálkoztunk először, akkor nem jött össze. Most viszont fahéjas, mézes, mentás, citromfüves szappanok is születtek az Élni jó házban Száron, február utolsó hétvégéjén.

Hamarabb érkezik Péter, hogy előkészítse a terepet. Hatalmas pelyhekben hull a hó, így késő estig havat lapátol, hogy szabad járásunk legyen az üstökhöz, amelyben lúgból és olajból a szappan fog főni. Másnap azonban esőre ébredünk. A hó elolvadt, minden tiszta sár. Izgulunk, hagy vajon mindenki eljön-e, aki ígérte.

Eljöttek! Az ország szinte minden részéről érkeznek tanulni vágyók, akik lelkesen jegyzetelik Péter szavait, és fotózzák a szappant, ami először mézszerűen folyékony.

Bettit (a képen) Ica, a barátnője fizette be a táborba. A fiatal nő nem tudta, hová jönnek, csak a kapuban árulta(m) el, hogy mi is ez az egész. “Csak annyit mondott Ica, hozzak meleg ruhát.” Ica és Betti Debrecenből érkeztek, és sokat nevetnek.

Sötétedésig dolgozunk. Este a közös vacsora (kenyérlángos) után beszélgetünk. Kiderül, több közös is van bennünk. Például mindnyájan saját magunk urai igyekszünk lenni a munkában. Van köztünk méhész, falusi vendégasztal-tulajdonos, tréner, kürtöskalács-készítő. Néhányan már korábban is próbálkoztak szappankészítéssel.

Másnap ismét tűzre kerül a szappan. Most tesszük bele a finomságokat, mint a levendulát, a mézet, tejet, kamillát, fahéjat, szegfűszeget.

Formába öntjük, és még melegen felszeleteljük.

Lassan vége a tábornak. A képen Erika a legkisebb gyermekével. Három gyermekével, férjével és a nagymamával érkezett. A nagymama az unokákra vigyázott, amíg a szülők a szappanfőzés fortélyait sajátították el.

Konkoly Edit

A fotók a szerző felvételei.

Cikkünk hasonló témában:

Győzőtt a szappan