Szerelem a hatodikon
A francia film címe nem sok jót, csak egy könnyű nyári vígjátékot ígért számomra. Philippe Le Guay filmje azonban meglepően üde korrajz is a hatvanas évek Franciaországáról.
A történet szerint egy dúsgazdag bróker és háztulajdonos beleszeret Maríába (Natalia Verbeke), a Spanyolországból, Franco diktatúrája elől menekült fiatal és szép cselédbe. Abban az időben sokan, főképp nők jöttek át Franciaországba munkát keresni. Legtöbben cselédként szolgáltak, majd egy idő után visszakerültek, férjhez mentek, gyerekeket szültek. Philippe Le Guay, a rendező kisfiú volt, amikor hozzájuk is egy spanyol cseléd került, akivel saját bevallása szerint többet beszélgetett, mint az édesanyjával.
Philippe Le Guay rendező, forgatókönyvíró és színész 1956-ban született Párizsban, ahol jelenleg a La Fémis filmfőiskola tanára. Pályáját 1984-ben kezdte forgatókönyvíróként, első játékfilmjét 1989-ben rendezte, de olykor színészként is feltűnt a kamera másik oldalán. Változatos életművében kosztümös filmtől könnyed komédiákon át a drámáig számtalan műfaj megtalálható, és feldolgozta a francia avantgárd izgalmas alakja, Boris Vian életét is. Philippe Le Guay vígjátékaiban gyakran kritizálja a modern társadalom pénzhez kialakított viszonyát. A magyar közönség előtt is ismert Az élet ára például egy különösen fösvény ember történetét meséli el, akinek meg kell tanulnia, hogyan változtassa meg a vagyonról való gondolkodását. Az élet ára főszerepét ugyanaz a Fabrice Luchini játssza, aki a Szerelem a hatodikonban az unalmas nagypolgári mintalétből kitörni vágyó brókert alakítja.
Ez a fajta anya jelenik meg a filmben is, a Suzanne-t alakító Sandrine Kiberlain személyében. A valószerűtlenül sápadtan szép asszony fiai bentlakásos iskolában tanulnak és új elveket vallanak, míg anyjuk mindennapjait a fodrásza, a varrónője, a barátnőkkel folytatott bridzs-partik és kiállításmegnyitók töltik ki. Suzanne szereti a férjét, és a férje, Jean-Louis Joubert (Fabrice Luchini játssza) is szereti őt – a maguk módján szeretik egymást. „Jean-Louis nehezen vett el feleségül.
De most már a férjem, és én nem engedem el őt” – mondja egyszer a barátnőjének Suzanne. A házaspár élete könnyű és cél nélküli.
María élete sokkal vonzóbb. Bár napjai fizikailag fárasztóak, a közösség, amelynek tagja: szerető és vidám. Ez az élet fenn zajlik a hatodikon, ahová cselédlépcső vezet fel a konyhából. Az egyszerű otthonokban a közös vécé a folyosó végén van, a mosakodás egy lavór hideg vízben történik. Fűtés nincs.
Jean-Louis ebben a házban született, mégsem járt María megjelenéséig saját házának hatodik emeletén. Felmegy, és megdöbben. Nemcsak egy másik cseléd, a forradalmár gondolkodású Carmen (Lola Duenas) megjegyzésein, de a körülményeken is. Egyszerre elviselhetetlenné válik számára saját életének könnyűsége. Jean- Louis, bár igazán csak egy nőbe lesz szerelmes, valójában hat nőbe szeret bele, még pontosabban a megpróbáltatásokkal teli életbe, amit elkezd segíteni.
Lakást szerez egyiküknek, kihívja a vécé-szerelőt, amolyan jóravaló nagybácsi lesz, míg végül felköltözik ő is a hatodikra. Ezzel a jelenettel a film története elrugaszkodik a valóságtól, már-már García Márquez-i csodába hajlik.
Szerelem a hatodikon, színes, feliratos, francia vígjáték, 104 perc, 2010, rendező: Philippe Le Guay; forgatókönyvíró: Philippe Le Guay, Jerome Tonnerre; szereplők: Fabrice Luchini (Jean-Louis Joubert ); Sandrine Kiberlain ( (Suzanne Joubert); Natalia Verbeke (María Gonzalez) Carmen Maura (Concepción Ramirez); Lola Duenas (Carmen)
A dúsgazdag bankár, Jean-Louis úgy dönt, elválik feleségétől, és María után megy Spanyolországba. A lányról kiderül, volt már hasonló helyzetben, szeretett már bele munkaadója korábban is, és abból a kapcsolatból egy kisfia született. Ez már nem is annyira vígjáték, és a történet vége sem Hollywoodot idézi.
Philippe Le Guay filmje francia, hazájára jellemző “ízvilággal”, amiben sok a némajáték, az egyszerű, mégis éber színészi jelenlét: kacérság és önérzet a Maríát játszó, argentin származású Natalia Verbeke-től, kétségbeesett nyugtalanság finom mimikával fűszerezve Sandrine Kiberlain részéről. A film befejezése sem szokványos. Hogy mi történik a napsütötte, fehér lepődőkkel szabdalt spanyol tájban, ahová Jean-Louis három év után belecsöppen…? Aki kíváncsi, nézze meg!
Konkoly Edit
Tweet