Szerelem ételhordóban
Szilveszter este akartuk megnézni moziban az „Ezerízű szerelem” című, érdekesnek ígérkező indiai filmet. Meglepetésünkre telt ház volt az év utolsó vetítésén, s hoppon maradtunk. Másnap azonban sikerrel jártunk. Úgy látszik, nem csak magyar szólás, hogy „A férfi szívéhez a hasán át vezet az út”. Bár mint kiderült, ez a film nem is erről szól.
Hozzávalók:
Egy csinovnyik-környezetben dolgozó idősödő, morcos főkönyvelő és egy fiatalasszony, akit megcsal a férje, plusz egy minden hájjal megkent nagynéni, aki a vajákos szakácstudomány mestere is egyben. A modern és ősi India mindennapjai a 13 milliós Bombay (Mumbai) emberrengetegében. Curry minden mennyiségben. No és ételhordó dobozok ezrei. Lássuk, milyen filmet főzött ebből Ritesh Batra!
Mumbaiban minden nap ötezer „dabbawallah” indul útnak a zsúfolt helyi vonatokon és labirintusszerű utcákon át, hogy a háziasszonyok konyhájából eljuttassák a meleg ételt a férjek munkahelyére. Az ebédszállítók munkája családi alapon öröklődik, és sajátos, bonyolult kódrendszer alapján találják meg a címeket a legtöbbször írástudatlan kiszállítók. Büszkék a rendszer pontos és tökéletes működésére, mellyel még a Harvard Egyetem kutatói is foglalkoztak, akik szerint elvileg csak minden négymilliomodik ételdoboz mehet rossz címre. A filmben egy ilyen eltévedt ételdoboznak a történetét kísérhetjük nyomon.
Ila, a középosztálybeli hindu feleség szeretné visszanyerni elhidegült férje szerelmét a tántijától kapott titkos recept alapján készített ínyencségekkel. A férjét ugyan nem, de Sajant, a nyugdíjazás előtt álló özvegyembert – akinél véletlen folytán köt ki az ételdoboz – el is bűvöli a szokatlan ízvilág. Amikor az asszony értesül a tévedésről, kis levélkét tesz a másnapi adag mellé. Így kezdődik el a kettejük közti kapcsolat – voltaképp titkos levelezés –, amely Ilának vigaszt, Sajannak más életszemléletet, s mindkettejüknek az újrakezdés reményét adja. Ám aki „bollywoodi” happy endet vár, az csalatkozik.
Miközben főhőseink levelezését követjük, a mellékszereplőkön keresztül bepillantást nyerünk a mai India asszonysorsaiba is. Ila édesanyja is és nagynénje is ágyhoz kötött férjüket ápolják, csak míg egyik a berögződött kötelességtudat keserűségével, a másik a nehézségeken is átlendítő humorral és öniróniával. Feltűnik továbbá egy „indiai Háry János” is, aki Sajan cégében a munkakörét venné át. Ez a fiatal, barátságos széltoló megpróbál bekukkantani a zárkózott férfi álarca mögé, aki a kezdeti ellenállás után meg is nyílik felé, s barátság alakul ki közöttük.
Sajan Ranwarban lakik, Mumbai keresztények lakta ősi negyedében. Feleségének sírhelye egy keresztény temetőben van. Magányos estéin sóvár tekintettel nézegeti, erkélyén dohányozva, a szomszédjában lakó vidám, sokgyermekes családot az esti közös étkezésnél. A figyelmes szem észreveszi, hogy az ő ebédlőjük falán is egy feszület függ.
Érdekes, hogy az indiai filmekre vonatkozó beidegződéseinket nagyjából elfelejthetjük (se Taj Mahal, se szent tehenek, se pazar szárikban ringó nők), még a zsúfolt vonatjelenetek helyett is inkább a budapesti reggeli csúcs buszjáratai tárulnak elénk – ottani hangulattal átitatva. Valahogy a lakásbelsők és az iroda is amolyan szocreál feelinget árasztanak (bocsánat a kép- és fogalomzavarért, de tényleg), ami azért nem baj, mert jobban tudunk koncentrálni a lényegre: az emberi tényezőre. Ez utóbbiból kizárólag az zökkenthet ki bennünket, ha üres gyomorral ültünk be a moziba, mert az ínycsiklandó indiai konyharemekek láttán beindul a pavlovi reflex, s másnap előkerül a fűszerpolcról a curry…
Mindent összevetve remekbe szabott, a belső történésekre fókuszáló, megindító alkotás Ritesh Batra filmje. Aki kedveli off-Hollywood lassú sodrású, csendes, emberi léptékű moziját, semmiképp ne hagyja ki!
Az „Ezerízű szerelem” c. film eredeti címe: The Lunchbox (maráti nyelven: Dabba)
készült: 2013
Írta és rendezte: Ritesh Batra
főszereplők: Irrfan Khan, Nimrat Kaur
Vértes Judit
1. kép: Nimrat Kaur, 2. kép: Irrfan Khan
A szerző korábbi cikke:
Janne Teller: Semmi – ambivalens könyvajánló
Tweet