Talita

Szerelem születése a neten

Veronika és Gábor egy internetes társkereső oldalon találtak egymásra. Mindketten fiatalok és katolikusok. Szerelmesek lettek, majd összeházasodtak, és a napokban születik meg első gyermekük. Az internetes keresztény párkeresés lehetőségeiről beszélgettünk.

– Érdekelnek a tapasztalataitok: sok társkereső oldal van? Mennyi közülük a keresztény szellemiségű?

Veronika: – Én csak három keresztény társkereső oldalról tudok. Amelyiken mi találkoztunk, nem volt se regisztrációs, se fizetős. Felmentem az oldalra, és már tudtam is tallózni. Az emberek profiljára kattintva láthatóvá vált néhány információ. Én néhány világi és két keresztény társkereső oldalt használtam: a www.istentisztelet.hu-t és a www.hitves.hu-t – ez utóbbin találtunk egymásra.

Gábor: – Persze nem vetekedhetnek ezek a keresztény honlapok a nagy, fullos társkereső oldalakkal, ahol több képet, több információt kaphatsz regisztráció után. Ingyen, regisztráció nélkül is lehet keresgélni. Ha pedig prémiumra előfizetsz sms-ben, még többet megtudhatsz a kiválasztott emberről. Azért is fizetni kell, ha előrébb akarsz kerülni a sorban.

– Milyen típusú emberek keresnek társat a keresztény oldalakon?

Veronika: – Nagyon változatos. Többségük nő, tizennyolctól a hatvanasokig. A férfiak átlagéletkora inkább harmincas-negyvenes.

Gábor: – A legtöbb ilyen oldalon van szűrési lehetőség aszerint, hogy ki milyen korú párt keres. Én huszonnyolc évesen a húsz és huszonöt közötti korosztályt figyeltem. Mindenféle lány szerepelt ott, teljesen átlagosan.

Veronika: – Nekem azért volt egy kirívó esetem. Számomra a keresés legfőbb kritériuma a gondolkodásmód, a vallási hovatartozás volt, mindenkinél erre figyeltem elsősorban. Egy férfi, akivel e-maileztem, azt mondta magáról, hogy katolikus, bár járt valamilyen szabadkeresztény gyülekezetbe, azonban szinte kizárólagosan a kézrátételes gyógyításban, energiaátvitelben hitt. Igyekeztem megértő lenni, de ezt sehogy se tudtam elfogadni, így inkább megszakítottam vele a levelezést. Mailben nagyon jó párbeszédet lehet folytatni, amiből sok minden kiderül. Mindig rákérdeztem: mi az, ami a kereszténységben, a katolikus tanításban tetszik neki, mi az, amivel nem ért egyet? Egyáltalán miben hisz? Így igyekeztem kiszűrni azokat, akik nem felelnek meg az elvárásaimnak.

Gábor: – Az internetes társkeresésnél nagyon észnél kell lenni. Pontosabban gyanakvónak kell lenni, hiszen bármit lehet írni, bármilyen képet fel lehet tenni. Gyakran előfordult, hogy nézegettem, és éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A keresztény társkereső oldalakon általában komolyabb szándékkal vannak fenn az emberek, nem egyéjszakás kalandokat keresnek. Persze biztosan felkerül oda is olyan ember, aki csak úgy gondolja, hogy itt jobbak a lehetőségei. Ezt hamar ki lehet szűrni. Néha hiába írsz, nem válaszolnak. Talán ezzel is válogatnak.

Veronika: – Az is egy jó teszt, hogy ha nem válaszolsz. Kaptam olyan levelet, ami nem tűrt nyomdafestéket – így utólag is beigazolódott, jó, hogy nem álltam vele szóba. Persze általában válaszoltam, és megírtam, hogy úgy vélem, mi nem illünk össze. Egy ilyen elutasításban az elhamarkodott ítéletalkotás lehetősége is benne van, hiszen attól még, hogy valaki nem Antonio Banderas, lehetne szimpatikus ember, de ez így nem derül ki.

– Úgy tűnik, itt nem csak az észre, hanem az ösztönökre is hallgatni kell. És el kell kerülni a pusztán külső alapján ítélést.

Gábor: – Veronika mondta, hogy amikor meglátta a képemet, azt hitte, sokkal idősebb vagyok. A blogoldalamon több képem volt, szerencsére megnézte azokat is.

Veronika: – A blogja alapján lett Gábor igazán szimpatikus. Sok történetet leírt magáról, amiken sírtam és nevettem egyszerre.

– Hány évesek voltatok, amikor az interneten „találkoztatok”?

Gábor: – Veronika huszonkettő, én huszonnyolc. Először én vettem fel vele a kapcsolatot, ő pedig válaszolt. Aztán elárasztott egy halom kérdéssel, ezek közt volt olyan is, hogy mit gondolok a Jóistenről, meg mi a véleményem a fogamzásgátlásról… Kiálltam a próbáját, mert azt írta, szimpatikus vagyok, találkozzunk msn-en. Ez már egy élőbb, folyamatosabb kapcsolat, és zártabb, mint a chat, vagyis nincsenek zavaró tényezők. Fölvettük egymást, és két héten át minden este 8-tól éjfélig folyamatosan leveleztünk. Elmentettük, minimum ötven oldal, és még ma is jó visszaolvasni. Nem volt olyan kérdés, amit ne tudtunk volna megbeszélni. A témáknak olyan mélységéig jutottunk el, ahogy még senkivel. Felmerült, hogy találkozzunk. De hol? Hát a templom előtt, ahová én járok. A barátnőjével jött el, nem mert egyedül.

– A személyes találkozás bizonyára nagy ugrás volt a kapcsolatotokban. A fizikai jelenlét egészen más, mint a virtuális kapcsolat.

Gábor: – Persze.

Veronika: – Már szerelmet vallottunk egymásnak e-mailben, és csak utána találkoztunk személyesen, ahol Gábor sokkal visszafogottabb volt, mint a leveleiben. Egy félszeg fiúval találkoztam, nem egy határozott férfival. A moziban én fogtam meg a kezét, és már szinte rosszul éreztem magam, hogy nekem kell ezt megtenni helyette.

Gábor: – Könnyebben leírom a gondolataimat, mint ahogy kimondom.

– Ti kiknek ajánljátok az internetes párkeresést?

Gábor: – Bárkinek. Ez az ismerkedésnek egy nagyon jó formája. Szerintem előny, hogy nem kell rögtön találkozni, hanem lehetőség van egy kicsit megismerni. A keresztény szellemiségű kikapcsolódás lehetőségei nagyon korlátozottak. Az egyházi közösségek rendezvényein is össze lehet futni valakivel, de van, aki félénkebb, így nehezebben ismerkedik. Én azért kezdtem interneten párt keresni, mert visszahúzódóbb vagyok. Két évig keresgéltem, először világi oldalakkal próbálkoztam, aztán rájöttem, hogy ezek nem érnek semmit. Ezért kerestem keresztény párkeresőt.

– Veronika, te még nagyon fiatal voltál a társkeresésed kezdetén, mi vezetett erre?

Veronika: – Tizenhat éves koromtól férjhez szerettem volna menni… Komolyra fordítva a szót: nagyon sok tapasztalatot lehet szerezni az internetes társkeresés során. Rájöttem, hogy mi az, amit el tudok fogadni a másikból, mi az, amit már nem. Tizenhét-tizennyolc éves koromban kezdtem keresgélni, igaz, nem folyamatosan. A katolikus rendezvényekről nekem is az a véleményem, ami Gábornak, hogy nagyon kevés ismerkedési lehetőséget biztosítanak. Ráadásul a plébániai ifjúsági közösségekre is az a jellemző, hogy sok a lány, kevés a fiú.

– Tehát úgy gondoljátok, hogy nem kell ezzel várni mondjuk harmincéves korig, hanem nyugodtan bele lehet vágni fiatalabban is, mert több esélyt jelent?

Gábor: – Persze. Így rá lehet akadni olyan értékes emberekre, akikkel máshol nem találkoznál, mert félnek a veszélyektől. Egy nőnek különösen veszélyes ismerkedni például az utcán. Igaz, hogy hazudhat magáról valaki a levelezésben, de ugyanúgy hazudhat személyesen is. A levelezés mégiscsak egy előszűrés. Meg az ember szabadideje is véges. Kevés a megfelelő szórakozóhely, ami alkalmas lehet személyes beszélgetésekre.

– Felmerült, hogy a Talitának is indítania kellene egy társkereső oldalt, mert nehéz a keresztény embereknek megfelelő párra találniuk. Mit tanácsolsz nekünk?

Gábor: – Egy ilyen oldalnál kiemelt fontosságú a moderátor szerepe. A feltett anyagok ugyanis nem jelennek meg rögtön az oldalon, előbb módja van a moderátornak ellenőrizni. A valótlanságot persze nem lehet kiszűrni, de bizonyos elveket be kell tartatni, ne lehessen például szeméremsértő fotókat feltenni. „Csak úgy” nem lehet mindenkit beengedni egy oldalra. Ugyanakkor túl szigorúnak sem érdemes lenni, elriaszt.

Veronika: – Egy sima társkereső oldalon is lehet számomra értékes ember, csak sokkal nehezebb megtalálnom. Kolléganőim példáján látom, hogy a világi társkeresés jóval nehezebb, hosszadalmasabb, bár ez az életkortól is függ. Negyvenesként, gyerekekkel eleve más helyzetből indul valaki, mert nehéz olyan párt találni, aki ezeket a körülményeket elfogadja. Az is probléma, hogy a harmincas keresztény nők már szintén nehezebben találnak valakit, mert a szóba jöhető férfiak szinte mind elváltak, vagy másik kapcsolatból gyerekük van, tehát zűrösek. Nagyon kevés az olyan harmincas-negyvenes férfi, aki még próbálja a tisztaság fogalmát, a keresztény elveket összeegyeztetni a párkapcsolattal. Ezért úgy gondolom, nincs miért várni.

Kölnei Lívia