Szereted a tested? … és a spárgát?
Én igen, de azt nem tudtam, hogy a spárgát szeretem-e. Eddig nem ettem spárgát. Valószínűleg nem voltam elég alapos a táplálkozásomat illetően. Vagy talán nem törekedtem tudatosan a sokszínűségre?
Valahogy egy csomag spárga került a hűtőszekrényembe, amivel kezdenem kellett valamit. Először meghámoztam. Akkor kezdtem érteni, miért spárga a nevük, olyan kis vékonyak lettek. Majd apró, pár centis darabkákra vágtam őket. Azután hagymán puhára pároltam a madzagokat, és még friss zellerleveleket, sót, tört színes borsot is raktam hozzájuk.
Amíg párolódtak a kötéldarabkák, felvertem 6 tojás habját, majd óvatosan beleforgattam a sárgáját is, és kanalanként hozzászitáltam 5 evőkanál kukoricalisztet.
Végül a kihűlt, párolt zsinórdarabkákat óvatosan beleforgattam a tojáshabba, és megsütöttem a sütőben, alacsony tűzön, körülbelül 30 perc alatt.
Azért kukoricalisztet használtam, mert a mi kis „szeretjük a testünket mindannyian” klubunk egyik törekvése, hogy a glutént kizárjuk az étkezésből. Törekszünk csupán, és nem tiltjuk, az olyan szigorú és komor szó. A „törekvés” megengedőbb, kedvesebb. Úgy gondolom, törekedni szép, nemes és legfőképp: őszinte.
Tehát törekedjünk a cukor és a glutén kizárására az életünkből! Aztán, ha véletlenül mégis azt vesszük észre, hogy épp fagyit eszünk, de nem is értjük, hogyan történhetett, nos, akkor széttárhatjuk a karjainkat.
Előfordul.
fodorévi
Tweet