Talita

Keresztény női magazin

Szeretem a Katolikus Egyházat – de…

szeretem_a_kat01
Szeretem a Katolikus Egyházat. Rengeteg barátom van onnan, csodálatos, megbocsátó emberek, bátor hitvallók. Az utóbbi időben sorra olyan pápáink vannak, hogy le a kalappal előttük. Büszke vagyok elődeinkre, a bátor francia hittérítő papokra, akikre félelmek és olykor kínhalál várt Kínában, Assisi Szent Ferencre, Kalkuttai Teréz anyára, Kárpáti Laci atyára, aki Sao Paolóban, egy teljesen összezúzott és haldokló kisgyerek 99%-os gyógyulását imádkozta ki pár éve. Lehet sorolni.
DE.


 

Hol van a kollegiális Egyház?

A II. Vatikáni Zsinat az Egyházat kollegiális egyházként határozta meg. „Isten Népe” – alkotta meg a kifejezést a hívő közösségre a püspökök gyűlése. A laikusok és a papság közti távolság hivatalosan is csökkent, kvázi megszűnt. De akkor miért nem szűnt meg tényleg?
Persze, szükséges, hogy a papság irányítson, kell a rend, a felelős személyek és ezek szervezete. (Isten mentsen a káosztól!) De miért maradnak sokszor magukra a hívek az ötleteikkel? Miért nem kapnak még elvi támogatást sem?

Miért nem veszik át a munka nagyobb részét civilek?

Miért vannak úgy túlterhelve hivatali és iskolai teendőkkel a papok, hogy a híveket nem látogatják, személyes kapcsolatuk alig van velük? Ha ilyen sok a teendő, miért nem lépnek be helyettük civilek? A dolog adott, a feladat fontos. Rugalmasabbnak kellene lenni.

Miért nehéz a bocsánatkérés?

Miért nem tudunk bocsánatot kérni helyi, városi, falusi szinten a bűneinkért, mulasztásainkért, gyávaságainkért? Az, hogy a pápáink megteszik, édeskevés. Róma messze van, a falunkhoz viszont a plébánosunk és mi vagyunk közel…

Félelem a “nehéz” emberektől

Biztos, hogy vezetőinket mindig a Szentlélek vezeti, s nem túlzott félelmeik, aggályaik? (Nem a jogos óvatosság ellen beszélek.) Az elváltak és homoszexuálisok, a szexuálisan szabados életvitelű fiatalok miért nincsenek megszólítva? Persze gond őket betagozni az Egyházba, de vállaljuk már ezt a gondot! (Ne egyedül! Csak az Úrral. Első körben saját hittesóink fognak szembejönni velünk, aztán az elcsüggedt kirekesztettekbe kell életet „verni”… Jézus nélkül nem megy.)

Hol vannak a férfiak?

A férfiak… miért nincsenek köztünk? Nem lehet, hogy puhánynak és sértődöttnek látnak minket, és egy derűs, magabiztos közösség vonzaná őket, ahol érték a férfiasság (és a nőiesség), és ahol az Úr nagy dolgokat cselekszik? Természetes-nagy dolgokat (mint mosolyt varázsolni valaki arcára) és természetfeletti-nagy dolgokat (mint az, hogy imára meggyógyul valaki.) Mert kérik rá Őt, és bíznak Benne, hogy megteszi. És józanul élnek a természetfeletti vezetéssel.

Tudom én, veszélyekkel jár a megszokott, kényelmes út biztonságát elhagyni, hiszen a sövényen túl farkasok is ólálkodnak. Rejtett bűnök, magukhoz rántani akaró bűnösök. De az Úr is ott van, és vele az egész Menny. Ki az erősebb, szerintetek?  A hibázástól félünk? Legalább megtudnánk, hogy élünk, hogy tudunk sebződni, megbocsátani és bocsánatot kérni, bölcsebbé és erősebbé válni!
Testvéreim az Úrban! Kereszténynek lenni kaland ám! És nem is akármilyen!

Toplak Zoltán
A szerző online magazinja: Férfiak Lapja

Kép innen. 

Hasonló cikkeinkből:

Jézus módszere a “tanítványozás”

Ma is lehet forradalmi? – A kereszténység térnyeréséért

 Az egyház és az emberek


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162