Szextettek
A szexualitás átitatja mai világunkat, lépten-nyomon akarva-akaratlanul belebotlunk. Az embert a legelemibb ösztönei szintjén érinti, hiszen mindenki – alkattól függően kisebb-nagyobb mértékben – szexuális lény.
A szexualitás önmagában egy csodálatos dolog, az élet természetes része, mely megfelelő – lelkileg, fizikailag biztonságos – keretek között igazi örömforrás lehet. És ez jó is így. Azonban, mivel mindenkit zsigeri szinten érint és mozgat, rossz kezekben veszélyes és pusztító fegyverré válhat. Ez az oka annak, hogy manapság szinte mindent a szexualitással próbálnak eladni: a zenétől a filmeken át a legkülönbözőbb fogyasztási cikkekig bezárólag. Az internet robbanása ezt a jelenséget exponenciálisan felfokozta. Mai társadalmunk fülledten szexuális, és minden forrásból bombáz minket; ennek hatása alól nehéz az embernek kivonnia magát, tudat alatt is gyakorolja befolyását.
Éppen emiatt a szexualitás az a terület, melyben a szekuláris közgondolkodás és az Egyház tanítása a leglátványosabban eltér egymástól. A Biblia tanítása a szexualitásról egy mai átlagember számára nevetséges. Ma már senki nem gondolja komolyan, hogy a házasság előtt nem szabad nemi életet élni, sőt, egyenesen javasolt, hogy az ember tegyen szert néminemű nemi jártasságra, mielőtt élesben „játszik”. Nem, hogy nem botrányos, hanem egyenesen természetes ma már az együttélés házasságkötés nélkül. A szüzesség nem egy féltve őrzött kincs, hanem egy nyűg, amitől minél előbb meg kell szabadulni, hogy ne váljon az ember cikivé, vállalhatatlanná.
A saját bőrömön tapasztaltam, milyen keresztény fiatalemberként ebben a közegben létezni. 17 sem voltam, amikor megtértem (épp, amikor az egész téma kezdett komolyan aktuálissá válni), és 27 éves koromban házasodtam meg. Ez a 10 év korántsem volt egyszerű, főleg, hogy a gyülekezet, amibe jártam, még az ártatlan együttjárást, a romantikus ismerkedést sem engedélyezte. A szakadékot, mely keresztény fiatal-felnőttségem és pl. a főiskolai lét mindennapjai között tátongott bennem, nem segített áthidalni az a tény sem, hogy a bűntudatkeltés és megszégyenítés (=engedelmességben tartás) remek fegyverének bizonyult gyülekezetünkben az „önkielégítés” szó puszta (gyakori) megemlítése. A bukás-bűntudat-megtisztulás-újrapróbálkozás örökös ciklikusságában telt – nagyon lassan – ez az évtized.
Erről csak azért merek ilyen őszintén beszámolni, mert tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy esetem egy picit sem különleges: akkori ismeretségemben minden hívő srác így volt ezzel (néhányan elég őszinték is voltak, hogy bevallják), és biztos vagyok benne, hogy ez ma sincs másként – sőt. A demográfiai tény, miszerint a fiatalok egyre később házasodnak, és a Biblia tanítása a szexualitásról irdatlan nehéz helyzet elé állítja a mai fiatalokat: egy szexuálisan túlfűtött világban kell(ene) tisztán megtartaniuk magukat a házasságig, amely egyre később lesz az övék (ha egyáltalán bekövetkezik).
Csoda-e hát, hogy túl magasnak találják ezt az árat, és hátat fordítanak az Egyháznak? Az Egyháznak, amely ilyen lehetetlen kihívás elé állítja őket? Véleményem szerint hitüket nem adják fel (hiszen titkon remélik, hogy Isten megbocsátja „ifjúkori vétkeiket”), és talán az Egyházhoz is visszatalálnak a zűrös évek, évtizedek után, de hogy emberfeletti feladat számukra átvészelni ezt az időszakot, az biztos.
És akkor még meg sem említettem azt a generációs szakadékot, mely ott tátong a mai fiatalok és az őket tanítani, befolyásolni szándékozók (szülők, pásztorok, tanárok, stb.) között. A helyzet az, hogy már lassan én is nehezen tartom a tempót a mai világ újdonságaival, pedig generációmhoz képest rendkívül aktív digitális életet élek: facebook, twitter, blogok, foursquare és társai: kipipálva; van okostelefonom, tabletem, és tegeződöm velük. Követem a tempót, és még csak nem is kényszeredetten: értem őket, és örömömet lelem ezekben a technikákban. Azonban napról-napra szembesülök dolgokkal, amik rávilágítanak, hogy az égvilágon fogalmam sincs, mik zajlanak a mai tinik okostelefonjain, facebook-üzeneteiben. Pl. az egyik legnépszerűbb okostelefon-alkalmazás lényege, hogy a felhasználók képeket tölthetnek fel egy nyilvános weboldalra, melyet a többi felhasználó megnézhet, de a fotók 24 óra múlva törlődnek. Mondani sem kell, hogy a legtöbb fotó szexuális jellegű. Létezik olyan alkalmazás is, amelyben képet lehet küldeni üzenetben, és megtekintés után néhány másodperc múlva automatikusan törlődik (vagy mégsem?). Mindennapos ma már, hogy tinédzserek meztelen fotókat küldenek magukról másoknak. Érdemes elolvasni ezt a döbbenetes cikket a témában egy keresztény lelkigondozótól (sajnos csak angolul). A helyzet az, hogy a felnőtt generációnak nagyon sokszor halványlila fogalma sincs arról, hogy mi zajlik a tinik telefonjain, chat-szobáiban, facebook üzeneteiben. Nem csak, hogy nem tudják, de meg sem értenék: szó szerint más nyelven beszélnek.
Mi lehet a megoldás? Tiltás, korlátozás, titkos megfigyelés, őszinte beszélgetés? Ezek égető és sürgető kérdések, melyek nem tűrnek halasztást. Az Egyház pedig sajnos sokszor még a kérdést sem érti, nemhogy a választ tudná.
Egy szexuálisan túlfűtött világban élünk, fiataljaink egyre távolabb tőlünk technológiai analfabetizmusunk miatt, és mi nemhogy a választ nem tudjuk, azt sem tudjuk, hogy a kérdés létezik. Az Egyház tanítása archaikus, idegen, nevetségesnek tűnő és nem magától értetődő. Pedig az ember valójában nem lett más: ugyanazok a vágyak mozgatják, ugyanazok a valódi szükségei, ugyanazok az alapproblémái. Talán a válasz is ugyanaz, csak le kellene fordítanunk mai nyelvre, és meg kellene indokolnunk, nem csak kinyilatkoztatnunk. Ellenkező esetben elrohan mellettünk a világ, ablakából gyermekeink integetnek egyre távolodva.
Balogh Attila
Forrás a szerző blogja: RE: VALVE
Hasonló témájú cikkeinkből:
Párkapcsolati kurzus 4. – A szexuális vonzalomról
Párkapcsolati kurzus 3. – A jegyességről
Van értelme várni – Jegyespárok 1.
Tweet