Sztrájk van, babám!
Mert ellenkezni már nulla éves korban is tudunk.
Először 3 hónapos kora körül kezd éhségsztrájkba egy magára valamit is adó, önérzetes kis csecsemő.
Ilyenkor, miközben az anya arcát nézi, reflexesen mosolyog, és ezért kiesik a szájából az anyamell. Szóval egyszerű idegrendszeri érésről van szó, ez még nem a büszkeség. Pláne nem a tej hibája! Egyrészt a baba már tisztán látja édesanyja arcát, melyet evés közben szívesen szemlél. Másrészt megjelenik az emberi arcra adott önkéntelen reakció: a széles mosoly. A kettő összeütközésbe kerül egymással.
Megoldásként egyszerűen át kell forgatni a babát kereszttartásba (anya ölében a csecsemő oldalfekvésben a bal mellet szívja, miközben anyja jobb kezével támasztja a baba nyakszirtjét, és fültövét, karjával pedig a hátát, bal kezével a bal mellét tartja, és ford.). Így nem látja a kicsi az anya arcát, és vígan táplálkozik tovább.
Később, az egy-két foggal rendelkező, épp felálló, helyváltoztatásra képes baba kezd sztrájkba, úgy 7-8 hónaposan, elutasítva az eddig annyira áhított anyamellet. Erre csak pszichológiai választ sikerült találnom, bár bizonyosan több oka is lehet az elutasításnak. Csemeténk megtanulja, hogy képes eltávolodni a maga akaratából. Ráadásul, ilyen korban általában az anyatej mellé kap mást is, így nincs annyira kiszolgáltatva az anyának. Észreveszi, hogy a fogaival képes fájdalmat okozni, ami az anya hirtelen reakcióját válthatja ki. Nem indulatból harap bele az anyamellbe, inkább érdeklődésből – ahogy minden mást megrág. Ez már a leválás próbálgatása. Bár még ez sem tudatos döntés eredménye, mégis, mintha több köze volna a későbbi ellenkezéshez.
8-9 hónapos korban éppen ezért elég sok kisbaba magától leválik. Anyáink nemzedéke nem is nagyon szoptatott ennél tovább – ha egyáltalán szoptatott. Ha elég türelmesek vagyunk, nem haragszunk meg, amiért babánk esetleg fájdalmat okoz, és képesek vagyunk jelezni számára, mit szeretnénk, visszafordíthatjuk a folyamatot.
A későbbi sztrájkok (egyéves kor után) szerintem a babák egyértelmű kísérletei a leválásra, ezért nem feltétlenül erőltetném a további szoptatást. Ha egyéves kora után is szívesen szopik a gyerekünk, akkor úgy van jól. De ha az anya-gyerek kettősből nem ez következik, akkor sincs semmi gond. Nem vagyok a „mindenáron szoptassunk két-hároméves korig” féle felfogás híve.
A bababölcsességtárba szánt írásokat a következő címre várjuk:
szerk@talita.hu
Keresztesi Réka
Tweet