Talita

Szülés szeretetben 5. – Váratlan akadályok

„Ha teljesen őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy a szülés utazás az ismeretlenbe, és minden nőnek bátorsággal és okosan kell belevágnia.” (Elizabeth Noble) Folytatódik sorozatunk Debra Pascali-Bonaro és Elizabeth Davis az „Orgazmikus szülés” (Jaffa Kiadó, 2011) című könyve alapján.

A szülés fontos fiziológiai és spirituális mérföldkő egy nő életében. Egyes bennszülött közösségek “a vér misztériumaként” ismerik, mint ahogy az első menstruáció és a változókor idejét is annak tekintik. Mindhárom hatalmas hormonváltozással és érzelmi labilitással jár.

Ma a legtöbb társadalomban kevés támogatást adnak a nőknek az ilyen élmények megéléséhez, sőt, normális labilitásunk miatt többnyire lekezelnek. Ha kilógunk a sorból, a gyógyszerezés vagy az elhallgattatás veszélye fenyeget, vagy ránk szólnak, hogy legyünk pozitívak és konstruktívak.

„Ha biztonságos szülésre vágyunk, és vissza szeretnénk szerezni a szülés örökségét, nem árt, ha van bennünk egy kis lázadó szellem, hogy felülkerekedjünk a belénk nevelt jó kislányon, aki a szidás vagy a mások megbántása helyett csak dicséretre vágyik.” (Julie B.)

Ha a teljes önkifejezést választjuk, valószínűleg nemcsak csodálatos dolgokban lesz részünk, hanem szembenézhetünk saját démonjainkkal is.

Bár a szülés során a krónikus stressz kerülendő, a nagy változást hozó időszakok mindenképp bizonyos mennyiségű stresszel járnak. Ennek legfőbb oka általában az érzelmi fájdalom, amelyet ha el tudunk engedni, és nem tanúsítunk ellenállást, akkor az adrenalin termelődése alábbhagy, és a szervezetet elárasztják a természetes fájdalomcsillapítóként ható endorfinek. Ha áthatolunk a fájdalmon, eljuthatunk a gyönyörhöz, amely az orgazmikus szülés egyik kulcsa. Ehhez az szükséges, hogy hajlandóak legyünk mindent érezni, átélni, miközben teljesen megbízunk önmagunkban és a folyamatban.

Megállapították, hogy agyunknak ugyanazon a területén érzékeljük a gyönyört és a fájdalmat. Hogy érzékenyek legyünk az örömre, a fájdalomra is ugyanannyira érzékenynek kell lennünk! Ez paradoxon Az agyunk nem képes egyszerre reagálni a fájdalomra és a gyönyörre. Amikor az egyik felülkerekedik, a másik megszűnik.

„ A szülés egy pontján elbizonytalanodtam a saját képességeimet illetően. (…) Szóltam a dúlámnak, dolgozzunk a félelmemen, és a fájdalom eltűnt. Rájöttem, ahhoz, hogy élvezzem a szülést, ki kell engednem a kezemből az irányítást, és hagynom kell, hogy a természet vegye át.” (Laura D.)

Ha a várandósság alatt képesek vagyunk szembenézni a félelmeinkkel, ez megalapozza az önátadás lehetőségét szülés közben.

Találd meg a tigriseidet!

Érdemes magunkba nézni, hogy valójában mitől félünk?

Hogyan tudjuk legjobban feloldani félelmeinket?

Fontos, hogy időnként, akár hangosan, vagy írásban szabad folyást engedjünk az érzéseinknek, hogy dolgozhassunk velük. Kísérletezhetünk, egyszerre beszélhetünk őszintén, és engedhetjük el magunkat.

Nem számít, hogy racionálisak, vagy irracionálisak a félelmeink, hiszen a szülésben leginkább résztvevő vegetatív idegrendszer nem tudja megkülönböztetni a kettőt. Fontos, hogy megpróbáljuk tudatosítani ezeket a félelmeket, mivel így lehetőségünk nyílik megszelídíteni, felszámolni, vagy kihasználni őket. A múló aggodalmat úgy tudjuk megkülönböztetni a veszélyes, tigrisszerű félelmektől, hogy az utóbbiak állandó szorongást okoznak.

„Kapcsolatba lépni a lélekkel annyit tesz, mint hozzáférni szenvedélyünk, személyes erőnk, mélységeink, művészetünk, képzelőerőnk és igazi énünk forrásához.” (Whapio Diane B.)

Nem minden szülés fájdalommentes.

„A fájdalom átélése közben minden létező erőmre szükségem volt, hogy összpontosítani tudjak. Minden összehúzódásnál úgy kellett az öröm felé megnyílnom, hogy annál is mélyebben ellazuljak, mint amit emberileg lehetségesnek tartottam.” (Debra Pascali-Bonaro)

A vajúdás lassúságát gyakran valamilyen érzelmi blokk okozza, a sírás azonban segíthet ezekben az esetekben.

A váratlan fájdalom és a baba nem megfelelő elhelyezkedésén kívül néha magzati distress alakulhat ki, amikor elkerülhetetlen a császármetszés. Ilyenkor is törekedjünk arra, hogy megmaradjon a szeretetteljes, félelemmentes légkör.

Ha a szülést az élet egészének szempontjából tekintjük, és fejlődési lehetőségként értelmezzük, akkor mindent el kell fogadnunk, amit kapunk tőle. Számos bennszülött kultúrában az ember nem gyógyíthat másokat addig, amíg ő maga nem szerez súlyos testi vagy lelki sérülést.

„A farfekvés miatti elektív császármetszéssel, epidurális érzéstelenítéssel komplikált, császármetszés utáni hüvelyi szüléssel, majd vákuumos befejezéssel, és végül egy gyönyörű, eksztatikus szülésélménnyel kapcsolatos tapasztalataim azt bizonyítják, hogy egy nő megannyi tényezőtől függően más és más időben néha képes, néha pedig nem képes megbirkózni a szülés realitásával és körülményeivel.” (Wirginia W.)

Konkoly Edit
(Folytatjuk.)

Előző rész:

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=573