Talita

Taizé – tavasz a télben

A Taizéi Közösség ma mintegy száz testvért számlál, katolikust és különböző protestáns felekezetűt egyaránt, akik kb. 30 különböző országból származnak. A közösség már puszta létezésével is a kiengesztelődés jele a megosztott keresztények és az egymással szembenálló népek között.

A Taizéi Közösség története 1940-ben kezdődött, amikor 25 éves korában Roger Schütz elhagyta szülőhazáját, Svájcot, és Franciaországban, édesanyja hazájában telepedett le. Korábban éveken keresztül tüdőbaj kötötte ágyhoz. Ez alatt a hosszú betegség alatt érett meg benne a hivatás, hogy közösséget alapítson.
Amikor a második világháború elkezdődött, bizonyos volt afelől, hogy segítséget kell nyújtania a nehéz helyzetben levőknek, éppen úgy, ahogyan nagymamája tette az első világháborúban. A kicsiny falu, Taizé, ahol letelepedett, egészen közel volt a Franciaországot kettészelő demarkációs vonalhoz, így megfelelőnek bizonyult háborús menekültek befogadására. Lyoni barátai egyre több menedéket keresőnek adták meg Taizé címét.
Egy szerény kölcsönnek köszönhetően Roger testvér megvásárolt Taizében egy házat a hozzátartozó melléképületekkel együtt, amelyben évek óta nem lakott senki. Azt javasolta egyik nővérének, Genevieve-nek, hogy jöjjön, és segítsen a menekültek befogadásában. Igen egyszerű körülmények között éltek. A befogadottakkal szembeni tapintatból Roger testvér egyedül imádkozott. Azért, hogy a menekültek, akik között zsidók és agnosztikusok is voltak, kevésbé legyenek feszélyezve, gyakran a közeli erdőbe ment énekelni.
Roger testvér szülei tudták, hogy fiuk és lányuk veszélyben vannak, ezért megkérték a család egy barátját, egy nyugalmazott francia hivatalnokot, hogy figyeljen rájuk. 1942 őszén szólt, hogy fény derült tevékenységükre, és azonnal el kell menniük. A háború végéig ezért Roger testvér Genfben élt, és a leendő testvéreivel ott kezdte el lerakni a közös élet alapjait. 1944-ben térhettek vissza Taizébe.

Az első testvérek elköteleződése

1945-ben egy környékbeli fiatal jogász létrehozott egy egyesületet azzal a céllal, hogy gondoskodjanak a háborúban árván maradt gyerekekről. Amikor javasolta a testvéreknek, hogy fogadjanak be néhányat közülük, Roger testvér megkérte Genevieve nővérét, hogy jöjjön és foglalkozzon velük. Ő lett az anyjuk. Vasárnaponként a testvérek egy közeli tábor német hadifoglyait is vendégül látták.
Az eredeti csoporthoz folyamatosan újabb fiatal férfiak csatlakoztak, majd 1949 Húsvétján az első hét testvér örökfogadalmat tett a cölibátusra, a közös életre, valamint a teljes egyszerűségre.
1952-1953 telén a közösség alapítója megírta a Taizéi regulát, amiben testvérei számára megfogalmazta a „leglényegesebb dolgokat, amik lehetővé teszik a közösségi életet”.

„Ez a kis tavasz!”

A közösség ma mintegy száz testvért számlál, katolikust és különböző protestáns felekezetűt egyaránt, akik kb. 30 különböző országból származnak. A közösség már puszta létezésével is a kiengesztelődés jele a megosztott keresztények és az egymással szembenálló népek között.
A testvérek kizárólag saját munkájukból élnek. Nem fogadnak el adományt. Hasonló módon családi örökséget sem fogadnak el: a közösség azt a legszegényebbeknek adja.
Testvérek kis csoportjai Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában élnek, hogy a szegénységtől vagy a megosztottságtól szenvedők mellett a béke hordozói legyenek.

Az évek során egyre több fiatal érkezett Taizébe. A világ minden részéről jönnek, hogy részt vegyenek az egyhetes találkozókon. Egyházi vezetők is ellátogatnak Taizébe. A közösség vendége volt már II. János Pál pápa, négy Canterbury érsek, több ortodox metropolita, Svédország tizennégy evangélikus püspöke és számtalan lelkész a világ minden tájáról.

Kedves Testvérek, e rövid együttlét családias bensőségességében hadd fejezzem ki rokonszenvemet és bizalmamat irántatok azokkal az egyszerű szavakkal, amelyekkel XXIII. János pápa, aki annyira szeretett titeket, köszöntötte Roger testvért: “Ó, Taizé, ez a kis tavasz!” Azt kívánom, hogy őrizzen meg benneteket az Úr ebben a tavaszi rügyfakadásban, kicsinységben, evangéliumi örömben és a testvéri szeretet áttetsző tisztaságában. (II. János Pál pápa)

1962-től kezdve testvérek és Taizéből küldött fiatalok nagy körültekintéssel, folyamatosan járták a kelet- és közép-európai szocialista országokat, hogy közel legyenek azokhoz, akik országaik határai közé szorultak. Magyarországon elsőként Pécsett 1989-ben, majd Budapesten 1991-ben és 2001-ben rendeztek Taizéi Találkozót, sok ezer fiatal részvételével.

Roger testvért 2005. augusztus 16-án, kilencvenéves korában egy elmeháborodott nő az esti ima alatt meggyilkolta. Azóta a közösség priorja Alois testvér, akit Roger testvér sok évvel korábban utódjául választott.

„Ne tekints tehát többé hátra, töltsön be a végtelen hála öröme, és soha ne félj elébe sietni a pirkadatnak, hogy dicsőítsd, áldd és énekeld Krisztust, a te Uradat.” (Részlet az örökfogadalomból)

Szöveg és képek forrása: a Taizéi Közösség honlapja

Keresztény közösségekről szóló cikkeinkből:

Istenre hangolni a lelkünket – Bajnok Dániel a Bokor Közösségről

Bruderhof – keresztény kommuna Angliában