Talita

Keresztény női magazin

Talita én vagyok!

Jézus érintése2015
Fontos nekem ez a kislány, akit Jézus feltámaszt. Nemcsak azért, mert nevet adott a talita.hu oldalnak, hanem azért is, mert Talita én vagyok.

A kislány meghalt – mondták az imént a hírhozók –, miért fárasztanánk a Mestert? De a Mestert nem lehet elfárasztani, elindul Jairus, a zsinagóga elöljárójának házához. A kíváncsiskodókból, híveiből és tanítványaiból álló csoport egy lépéssel hátra maradva követi őt.

Jairus háza körül a siratók csoportja jajveszékel. Ez így szokás, kijár minden feddhetetlen halottnak a könny, ruhák megszaggatása, föld fejre szórása. Mintha az egész szertartás csak arra szolgálna, hogy akik valóban a halottért sírnak, azt nyugodtan, gátlások nélkül megtehessék. Mint a kislány anyja…

Miért sírtok, a kislány nem halt meg, csak alszik – mondja a Mester, és a csodálkozásban beálló hirtelen csendben a hivatásos siratókból kibuggyan a nevetés. Csak az anya lélegzete akad el.

Talita vagyok, és nem tudom, mi történik velem.

Egyszerre egy hideg és sötét helyre kerültem, mintha egy kútba vagy pincébe zuhannék. Szerettem volna szólni apámnak, hogy segítsen kijönnöm innen, de éreztem, hogy hiába kiabálok, csak a szám mozog, nem jön ki hang a torkomon. A hideg egyre nagyobb lett, a sötétség burjánzó növényként befont, és nem szűnt meg a zuhanás, mindig mélyebbre, mindig mélyebbre. Anyám, hol vagy? – kiáltottam, de néma szavamat senki sem hallhatta meg. Már nem láttam semmit, csak a sötétből áradó dohos szag csípte az orromat, miközben egyre hidegebb lett. Majd a szag is megszűnt, megdermedtem, nem éreztem a súlyomat, de a hideg szinte fájt, ahogy átjárta a testemet.

Ebben a jeges sötétségben lebegtem és bár sem hallani, sem látni nem lehetett, tudtam, hogy egy örvényhez közeledek. Egyre jobban szédültem, szívemet a félelem szorította össze, nagyobb félelem, mint amit valaha is éreztem. Egyre gyorsabban közeledtem az örvényhez, amely kitárult felém, fekete szájú, vérre éhes szörnyeteg…

A szobában sötét van, középen, az ágyban fekszik a leányka. 12 éves, kis rózsabimbó. Jézus a szülőkkel és három tanítványával belép. Előre megy az ágyhoz, és letérdel mellé. Néhány percig csak nézi a kislány arcát, tekintete meleg, szavak nélkül imádkozik. Majd nagyon lassan és nagyon gyengéden a jobb kezébe veszi a halott hozzá közelebb eső jobb kezét. És a ballal betakarja. Továbbra is a mozdulatlan arcot nézi.

Hátrébb az ajtónál dermedt csendben állnak a többiek. Az anyának az arcára fagytak a könnyek, az apa karjára támaszkodik, mázsás súly, de Jairus nem érzi, annyira merev a teste. A tanítványok tátott szájjal, tágra nyílt szemmel nézik a Mestert.

A szoba egyre világosabb, Jézus arcából, kezéből árad a fény, és lassan beborítja a kislány arcát, kezét, ruháját, egész testét.

Éreztem, hogy az örvény pillanatok múlva magával ránt a még mélyebb és még nagyobb sötétsége, amikor hirtelen melegséget éreztem az arcomon. Olyan volt, mint amikor egy kora tavaszi délben a nap felé fordítom az arcomat. A nap süt talán? És abban a pillanatban valamilyen erő hatására távolabb kerültem az örvénytől. A páni félelmem oldódott egy kicsit, ahogy éreztem, a meleg az arcomról átterjed a hajamra, a nyakamra. Ebben a pillanatban mintha valaki megérintette volna a kezemet, majd gyengéden a két tenyere közé fogta. Erős, nagy kéz. Átmelegedett a kezem, a karom, majd a másik kezem és a lábaim is. Anyám és apám nagyon szerettek engem, egyetlen lányukat, mégis, ilyen szeretettel teli kézfogást soha nem tapasztaltam. Mindig ezt a kézfogást akarom érezni! – suhant át rajtam a vágy. Ekkor láttam meg a fényt, miközben az egész testemen eláradt a meleg.

Talita, mondom neked, kelj fel! – szólalt meg Jézus, miközben továbbra is fogta a lány kezét és az arcát nézte.

Kinyitottam a szemem, és megláttam a szemét. A Nap és a Hold, a csillagok fénye ragyogott benne. Izzó végtelen, amelyen keresztül megláttam Istent, aki komoly mosollyal tekintett rám. Az ágyamban feküdtem. Ahogy jobban megnéztem az idegent, aki a kezemet fogta, rájöttem, hogy ki ő: Jézus, akiről mindenfélét mondanak. Van, aki prófétának tartja, van, aki Keresztelő Jánosnak, de ez butaság, hiszen János meghalt… Apám eddig azt mondta róla, hogy szélhámos. Hogy kerül ide? De a figyelmem gyorsan elterelődött róla, mert ahogy a lábamat a földre tettem és felálltam, észrevettem, hogy három idegen és a szüleim is a szobában vannak, és ahogy engem néznek, egyszerre elkezdenek összevissza kiáltozni, anyám felsikolt, értetlenkedve néznek hol rám, hol Jézusra. Él, él, él! – hallom mindenfelől. Mi ez az egész, gondoltam, majd fölálltam és tettem néhány lépést, mire még jobban kiáltozni kezdtek. Hirtelen nagyon erős, mardosó éhséget éreztem.

Adjatok neki enni – mondta a Mester a csoda láttán magukon kívül lévő szülőknek, és miközben a lelkükre kötötte, hogy senkinek ne beszéljenek arról, ami történt, a döbbent tanítványok kíséretében kiment a házból.

A kislány ekkor értette meg, hogy mi történt: hosszan nézett Jézus után. Szeretettől izzó tekintetét soha nem felejtette el. Élete során akárhányszor felidézte magában ezt a tekintetet és Jézus kezének melegét, érezte, hogy testébe visszatér, és hatalmas erővel árad el az Élet.

Talita én vagyok.

 

Kóczián Mária

Nyitókép

Jézus és a nők

Anya vagyok…

Az igazán nagy anyák

“Mária evangélikus is!”

Jézus emberi szívére mutat


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162