Talita Londonban – The National Trust: az első lépés
2005-től National Trust-tagok vagyunk, azaz támogatói egy brit nemzeti alapnak, aminek a célja régi épületek, gyönyörű kertek és védett tájak gondozása.
Nem kell britnek lenned, és az adód 1%-ánál kevesebb is elég. A tagdíj aztán egy éven át megnyitja a kaput előtted: ingyen beléphetsz a négyszáz oldalas könyvecskében kívánatosnak tálalt majd ezer történelmi házba, sok száz kertbe, és ingyen parkolhatsz a kirándulóhelyeken.
A National Trust honlapját akkor is érdemes meglátogatni, ha nem sokat tudsz angolul: a képek elbűvölőek, visszavisznek a régi Angliába, amely olyan idillien van lefestve, amilyen valószínűleg soha nem is volt. Vagy csak nagyon kevesek számára.
Ezek a helyek ma családok és nyugdíjasok célpontjai.
Chartwellbe mentünk az első angol hétvégénken, és az időjárás előre kárpótolt az elkövetkező napokban lezúduló rengeteg esőért.
Sir Winston Churchill még fiatalon vette meg ezt a birtokot, a házat kibővíttette, a kerteket áttervezte, és úgy élt, amint egy arisztokratához illik. A régi képek tanúsága szerint vidám, zsivajgó élet folyt itt, amíg Hitler kényszerpályára nem állította Európát: sok gyerek, vendég, almaszüret. Egy nap Chartwelltől távol: elpocsékolt idő – mondta a tulajdonos.
Lady Chartwell a háború után már nem szívesen élt itt, és férje halálával a National Trustnak eladta a házat – ennek köszönhető, hogy minden ugyanúgy maradt, mint a ház fénykorában, amikor Sir Winston reggelenként a forró fürdőből, egy pohár whiskyvel a kezében, a titkárának diktálta az aznapi elintéznivalókat.
2011. augusztus 19-én nyitás után nem sokkal már tele volt a parkoló. Gyönyörűen sütött a nap, és az angolok jól tudják, hogy egy ilyen szombatot nem szabad veszni hagyni. Családok piknikeztek a pázsiton, etették a tó vízimadarait, járták be a ház engedélyezett zugait, ahol szigorúan tilos fényképezni, és csodálták a pompás kerteket. Ezúttal a régi pajtába is be lehetett nézni, amit még Churchill alakított át festő műteremmé: a képei láthatók itt és néhány ajándékba kapott festmény. Például az a hatalmas vászon, amelyik Truman elnök és Sztálin társaságában ábrázolja az angol miniszterelnököt, gondolom, Jaltán.
Nagyot sóhajtottunk.
Emma lányunk kutyaimádata most egy idősebb férfivel hozott össze minket, aki ismert néhány fiatal magyar katonatisztet: angolra tanította őket a NATO-hoz való csatlakozásunk évében.
Ha felkeresed a National Trust weboldalán Chartwellt, nézd meg a „photo gallery”-t is!
http://www.nationaltrust.org.uk/main/
Szilágyi Rita Cecília
Tweet