Talita

Talita Madridban – Magyarok kontra spanyolok

Magyarok kontra spanyolok, avagy kulturális különbségek. Fél év elteltével, amióta Madridban dolgozom egy családnál, bizony sikerült egy kisebb listát írnom az észrevételeimről.

Utazásom előtt azt gondoltam, csupán sztereotípia, hogy az itteni emberek vidámak, barátságosak és családcentrikusak, hogy rengeteg olivaolajat és jamónt esznek. Azt hittem, az útikönyvekben túloznak a kávézókat és bárokat illetően, hogy a nap minden órájában találni söröző/borozó vendégeket (nem lerészegedő lumpokat), vagy, hogy náluk a hét óra még délutánnak számít.

Lám, lám, mindez igaz.

Kezdeném a számomra leginkább egyértelmű tapasztalattal. Igen, a gyerekek el vannak egy kicsit engedve, sokat kiabálnak, hangosak, és mintha nem tisztelnék az idősebbeket. Ennek ellenére a felnőttek rájuk mosolyognak, és szeretettel fordulnak feléjük. Néha olyan érzésem támad, felszínesen gondolkodnak ebben a kérdésben, mindent azzal magyaráznak: „hiszen gyerekek”, viszont valahol meg is értem őket. Jó látni, hogy a kicsik tele vannak élettel és jókedvvel, miközben a körülöttük lévőktől rengeteg mosolyt és bátorító szót kapnak nap mint nap. Mert itt reggelente nem morcos, fáradt és életunt arcok tekintenek rám a metrón, nem szitkozódnak, ha valaki véletlenül nekik koccan, és a buszsofőr sem vágja be az orrom előtt az ajtót.

Nagyon kedves és szociális nép a spanyol. Rengeteg időt töltenek a családjukkal és barátaikkal. A világ legtermészetesebb dolga beülni egy korsó sörre egy közeli bárba az ismerősökkel este 9-10 körül, és hajnalig csevegni még akkor is, ha már hatvan fölött vagy. Szombat éjszaka kettő órakor a belvárosban sétálgatni olyan, mintha délután négykor tennéd ugyanezt. Ugyanis itt hétköznap se fekszenek tizenegynél vagy tizenkettőnél korábban. Csak hogy érzékeltessem a helyzetet: a vasárnap esti mise itt fél kilenckor kezdődik.

Minek is köszönhető ez az életforma? Javarészt a kedvező éghajlati viszonyoknak. Nincs igazán hideg még télen sem, keveset esik az eső, és szinte mindig süt a nap, így megengedhetik maguknak, hogy szabadidejüket az „utcán” töltsék, sétálgatnak, teraszokon kávézgatnak.

Szeretem, hogy sok ünnepük és saját szokásuk van, hogy büszkék a gazdag kultúrájukra, de egyben nyitottak másokéra.

Persze itt is panaszkodnak, hiszen mindig lehetne jobb, de én örülnék, ha mi magyarok ott tartanánk, ahol ők most. A közterek tiszták és rendezettek, a város minden részén találni kisebb-nagyobb parkokat, az emberek jólöltözöttek és udvariasak, és még folytathatnám.

Nem mondom, hogy jobbak nálunk, de úgy érzem, lenne egy-két dolog, amit eltanulhatnánk tőlük.

Gerber Luca

Kapcsolódó cikkünk:
Talita Madridban – Gondviselés

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=148: