Talita

Tanárnak lenni jó!

Egyik fiatal kolléganőm kért meg, hogy írjak három érvet, miért jó tanárnak lenni. Máig se tudom, hogy mi volt a célja ezzel, de én kitöltöttem kérésére a feladatlapot. A válaszaimat szeretném ismertetni veletek: miért jó tanárnak lenni, miért különösen jó a Ti tanáraitoknak lenni?

Tanárnak lenni jó, mert időtlenségben élünk.

Egyik nap megkérik Nóra néni kezét. Másik nap megkérdezik: Nóra néni tanította-e iskolánk híres diákját, Petőfi Sándort?

Az ebédlőben az igazgatónő finom integetéssel próbálja jelezni az elüldögélő nebulóknak, hogy ideje az osztályba fölmenni, és órát kezdeni, mire Bendegúz legcsábosabb mosolyát felöltve visszainteget. Íme, az örök fiatalság titka!

Tanárnak lenni szórakoztató.

Megtudjuk, hogy a sütőpor kémiai képlete 1 süt-2-por, a madárbegy madártejet termel, a fokhagyma Fokföldről származik, a mosolyog szó töve „mos”.

Minden szavunkon csüngenek. Ki az rajtunk kívül, akinek számolják az egy óra alatt kimondott „tehát”-jait? Sose jött volna rá magától a fizikatanár, hogy a Guinness-rekordok könyvébe is eséllyel pályázhatna: 45 perc alatt 140 „tehát” képes elhagyni ajkait. Nemhiába, a fizika logikus tantárgy! Vagy egyszerűen azt lesik, hogy hogyan ejti azt az osztályfőnök, hogy „na, drágáim!” Benne van-e a „nadrág” szó, és nem mondja-e azt egyetlenegyszer véletlenül, hogy „nadrágjaim”?

Új szavakat tanulhatunk.

Tudtuk-e, mielőtt Titeket megismertünk, hogy a Gemüse a zöldségen kívül zöld növényt, salátát, és mindenféle zöldet jelent? A baranta nemcsak harcművészeti stílus, de hangszer és bármilyen egyéb ismeretlen tárgy megnevezése. A „mennydörög”-höz hasonló összetett szó pedig a „sündörög”.

Tanárnak lenni jó, mert kiélheti az ember a szereplési vágyát.

„Kukkúú, kukkú, ááá, ááá” – akár minden órán elénekeltetik a gazfickók. És szállhat az ember hangja az éterben! Hasonló ehhez, amikor jelre abbahagyjátok a korálok éneklését az áhítaton, hadd áriázzon magában az igazgatónő az utolsó padban! Élvezze a szereplési lehetőséget, azért ment igazgatónak! Ó, melyik másik értelmiségi pálya nyújt hasonló kiugrási lehetőségeket az embernek?

A tanár nem savanyodik bele az életbe soha, mert mindennap váratlan eseményekkel találhatja szembe magát.

Felmegy a terembe, és szépségszalon fogadja! Készségesen tájékoztatják a gyerekek az üzletmenet állása felől: „Már csak a kisujjam lakkozása van hátra, és lehet is kezdeni az órát!” A tornaöltözőben berendezett szépségstúdióban pedig tűvel végeznek füllyukasztást, ájulásig. Örülhetünk, hogy plasztikai műtétekre eddig nem került sor. És mit szóljunk, ha kiderül, hogy drága tanítványaink a kiránduláson az esti buli reményében átmásztak egyik szobából a másikba – a 3. emeleti falon, kívül!?

Tanárnak lenni jó, mert mindennap lehet játszani.

Beugrót lyukas órán, kiránduláson, bulin. És nap mint nap játszhatunk rabló-pandúrosat. Észrevesszük-e, ha fogadásból megisznak fél liter vizet az óránkon, amíg hátrafordulunk? Vagy ha zsinóron egy csigaszerkezettel tollat eregetnek a fejünkre, amíg mi a legszentebb dolgokat magyarázzuk átszellemülten? Feltűnik-e, ha a németóra arról szól, hogy szék nélkül, a levegőben ülve, térdet rogyasztva meg tudják-e tartani magukat kedves tanítványaink, úgy, hogy ne vegyük észre a tornamutatványt?

Egyáltalán, az egész élet játék az iskolában. Az ásoknál 8 éve tartó kártyaparti a gimnázium, 45 perces megszakításokkal. Munchkin, rikiki, mocsár, bang, aranyásó, póker – amint abbahagyjuk az órát, már osztják is a lapokat a következő partihoz. A nyerés feletti öröm pedig mindent visz, a kirándulási szálláson éjjel 3-kor is együtt örülhetünk tanítványainkkal és a többi szállóvendéggel a pókerben aratott sikernek.

Tanárnak lenni jó, mert nem is kell színházba járni, házhoz jön a színház!

Puskin Anyeginje, a Hosszú karácsonyi ebéd, a Csengetett Mylord, a Nagymama, Kényeskedők, Liliomfi, valamint az oszlop hátára felírt Pygmalion mind-mind megtekinthető, ha az ember jóban van a 12. évfolyammal!

A tanárnak a szobáját is misztikum lengi körül.

Amikor leküldenek két nagy, okos gyereket egy ottfelejtett holmiért a tanári szobába, és azt ők üresen találják, körbefényképezik a cuccainkat, mint szent ereklyéket, és saját magukat különféle pózokban ebben az elvarázsolt környezetben.

Tanárnak lenni jó, mert az ember csupa szépet és jót feltételez a tanítványairól.

Pl. hogy a megátalkodott kölyök jó útra tért, és azért tanulta meg a kémiát – mit sem tudunk arról, hogy egyszerűen szünetelt otthonában az internet szolgáltatás, és unalmában fanyalodott a kémiatanulásra. Vagy örvendünk, hogy tanítványunk érdeklődése kitárult a „Hogyan legyünk jó nők” videó témakörétől a napi politika felé, csak akkor ingunk meg, amikor a napilapot felemeljük a diák asztaláról, és komplett töripuska hullik ki az újságból. Máskor hazaküldjük szegény súlyos beteg diákunkat, aki pusztán rákvörösre szoláriumozta magát.

Tanárnak lenni jó, mert élvezhetjük, amikor néha végül igazunk lesz.

40-szer elmondjuk, hogy ne párnacsatázzatok a szálláson, és a végén tényleg kiszakad a párna, és tollfelhő borítja be a szobát, jaj, de jó is az!

Tanárnak lenni jó, mert versenyeztetni lehet a gyerekeket.

Szívesen beszélnék az OKTV-ről, ami a 12. évfolyamnak a háziversenye biológiából, de most nem lehet, mert ez egy komolytalan beszéd. Legalább olyan öröm a sikítóverseny, amit magatoknak megszerveztetek és meg is rendeztetek szünetekben ötödikes korotokban. A tanáriban is jól hallhattuk, én felkerestem a győztest a teremben, hogy gratuláljak. Vagy versenyt hirdettek: ki tudja óra alatt a feje fölé emelni székét, amíg mi a táblára írunk? Informatikán meg azért gépel olyan buzgón mindenki, mert a „ki tudja hangosabban püfölni a gépen az Enter-t” vetélkedő döntője zajlik éppen.

A tanár az olvasás szeretetére neveli tanítványait.

Márkot például ragyogóan sikerült, ő 8 év alatt a teljes világirodalmat kiolvasta a pad alatt, néha fölnézve okosan hozzászólt, hogy elaltassa éberségünket, és újra elmerülhessen a könyvében 10 békés percre. Kiváló tulajdonsága ez, hasznosíthatja majd értekezleteken, de bizottságok elnökeként is szép karrier elé néz. Ez a mi nevelésünk eredménye!

Kedves Szülők, kedves leendő tanárok!

Mindenki láthatja tehát, hogy tanárnak lenni jó, mert vidám fiatalok között telnek a napjaink. És ha ezeket a hétköznapokat így mind szépen elviseltük, megoldottuk, sőt végigélveztük, akkor ma este megtekinthetjük az egykori gézengúzokat, tréfacsinálókat, nagy linkeket, cserfes csitriket nagyestélyi ruhában, palotásruhában, öltönyben, szmokingban átalakulva, kivirulva, ragyogóan. Ha jók voltunk, még meg is táncoltatnak bennünket. Tessék mondani, létezik ennél szebb pálya?

(Kézdy Edit igazgatónő beszéde 2015. január 10-én, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium szalagavatóján)

Kép