Talita

Keresztény női magazin

Tanyasi iskolából jöttem…

tanyasi_iskola1
Dr. Dombai Mária építészmérnök gyermekkori emlékeiről, iskoláiról, tanárairól mesél. Nekünk, akik egy sokkal kényelmesebb világban nőttünk fel, nagyon fontosak lehetnek személyes tapasztalatai.

 

 

Háború után: föld és ég közelében

Tanyasi iskolából jöttem, igen, onnan.

1945 előtt a budai vár oldalában laktunk, az egyik Vérmező feletti utcában. Az első néhány elemit nagyon jó iskolában végeztem. Aztán a háborúban majdnem mindenünk elveszett, és édesanyám – özvegyen – a romos lakásunkat elcserélte egy romos vidéki házra. Velünk, két gyerekkel – szegényként és idegenként – leköltözött oda, új életet kezdeni. Ez végül, annyi év távlatából nézve, nagy kegyelem volt, mert földközelbe kerültünk, de „égközelbe” is!

Csodálatos történet, hogyan őrizte meg Isten kis és védtelen csapatunkat azokban a háborgó években. Minden nagyobb hullám csak arra volt jó, hogy meglássuk erejét: Ő a Fenntartó, aki parancsol a vizeknek, hogy el ne nyeljenek, hogy nőjön bennünk iránta a feltétlen bizalom!

tanyasi_iskolk5

Új iskolába kerültem, tanyasi iskolába! Ez egy fafűtéses vaskályhával ellátott tanteremből és egy előtérből állt, a kályha mellett lavórral a kézmosáshoz, és kissé távolabb, az udvar végében, többfülkés árnyékszék egészítette ki a komfortot.

Váltott tanítás volt nálunk. Egyik héten az alsó négy osztály jött délelőtt, a felső négy pedig délután, aztán a következő héten fordult a helyzet. Általában 5-6 gyerekből állt egy-egy osztály, és egész kényelmesen tudtunk elhelyezkedni a teremben. Az osztályok között még kis hézagot is hagytunk, nehogy összekeverjük magunkat a nagy forgatagban. A fűtésről csak annyit: mindig a hátsó sor kitüntető feladata volt a tűz élesztgetése, a fa szárítgatása, és örömünk egyik nagy forrása az volt, ha meleget is tudtak csiholni.

Olyan boldog vagyok, ha erre a kis iskolára gondolok! Már csak gondolatban tudom felkeresni, – azóta lebontották –, és egy nagyobb, több tantermes, központi fűtéses került a helyére. De akkor, ott, minden keserves vihar közepette ez volt az életre szóló tudás és kultúra elsőszámú lelőhelye.

Mondhatnátok erre azt is, hogy szegény ember vízzel főz! Csakhogy ott mi – bár szegények voltunk – finom táplálékot kaptunk! Nem volt sok könyvünk, de abból szívvel tanítottak minket. Nem volt tornatermünk, de volt rét, és mi tornáztunk, télen pedig szánkóztunk. Lehet, hogy nem volt még rádiónk sem, de odafigyeltünk azokra, akiknek volt.

 

Ki volt tanítód?

Azt szokták mostanában kérdezgetni, hogy ki volt tanítód, hol jártál iskolába. Sose azt kérdezd, hogy hol jártál, csak azt, hogy ki volt a tanítód!

Olyan ember volt, aki éppen akkor jött vissza az orosz hadifogságból, és minden erejét belevetette a tanításba, és aki ott, akkor megcsinálta a csodát! Nem törődött a fogságban szerzett betegséggel. Úgy tanított szinte megállás nélkül, hogy az egész “vegyes karunk” lazítás helyett keményen dolgozott: óránk volt, vagy a feladatainkkal foglalkoztunk. Aztán figyeltük a nagyobbak tanítását. Mindennek a teteje volt– és nagy dicsőségnek számított –, ha néha-néha sikerült jól válaszolni egy felettünk lévő osztály óráján feltett kérdésre!

Sokat rajzoltunk: országokat folyóival, nagyobb városaival együtt. Hogyan próbálkoztunk, hogy arányos, szép és értelmes legyen a rajz, hogy dicséret járjon érte! Ez akkor jut manapság eszembe, ha a kis unokák munkafüzeteire pillantok. Milyen szépek és okosak ezek a füzetek, mennyi tanári munka rejlik bennük! Nekünk bezzeg más jutott osztályrészül! De mégis, ki tud nekem arra választ adni, mi jobb “pedagógiai szempontból”, mikor tanul többet a gyerek? Ha a maga fáradságával állítja elő a – talán kissé aránytalan és tökéletlen – rajzot, vagy ha csak mondjuk az egyik főváros helyét kell a kész rajzon egy ponttal megjelölnie?

Hol húztátok meg hát azt a láthatatlan határt, ami felett a pedagógus munkája van, alatta pedig a gyereké? Ki mondja meg azt nekem, hogy az iskolatáska súlya és a gyerek tudása és kreativitása között milyen arányosság van? Egyenes, netán egy kicsit fordított? A válaszban sajnos pedagógus barátaink sem egészen bizonyosak! Tény viszont, hogy most a kis unokám roskadozik a táskája súlya alatt!

Több év után visszamentem – családostul, gyerekestül – a Tanító bácsihoz, emlékezni és tanítását megköszönni.

tanyasi_iskolk3

A tanyasi iskolára előttem soha senki ne merjen egy rossz szót sem szólni! Nekem elég volt két, műszaki egyetemi diplomához, egy doktori disszertációhoz, nyelvvizsgához és egy végigdolgozott, rendkívül érdekes, alkotó élethez, melynek most sincs vége, csak – minden eddigi ismeret és tapasztalat felhasználásával – nagyon, de nagyon átalakult!

 

Nem vagy beszorítva egy képletbe!

A tanyasi iskola folytatása volt a vidéki gimnázium, ahová távolsági busszal jártam be. Visszagondolva, egy percig sem éreztem semmiféle hátrányát a “tanyasi” előzményeknek.

A sok jó, nagy tudású és gondos tanár közül is kiemelkedett matematikatanárunk. Következetes és szigorú volt. Biztos vagyok benne, hogy az ő személyisége és csodálatos “pedagógiája” meghatározó tényezője lett további életemnek. Életre szóló értékeket kaptunk tőle, melyek messze, a matematikán túl is igaznak bizonyultak. Erre viszont csak sok év távlatából, – némi élettapasztalat birtokában – jöttem rá, és menten úgy éreztem, hogy kincsre leltem! Mi hát az a rendhagyó “rejtett” TANÍTÁS és összefüggésrendszer, amely képes túlmutatni a számok világán?

Ez a nagyszerű ember volt az, aki megtanított minket arra, hogy minden megoldáshoz több út is vezethet. Ez nem csak matematikai probléma. Ez már a kreativitásnak, a kombinációs képességnek a kérdése is. Tudd meg – nemcsak a matematika nyelvén –, hogy nem vagy beszorítva egy képletbe, életutad egyetlen sémájába, hanem választhatsz, mérlegelhetsz, és rajtad is múlik, a képességeiden, hogy a jó megoldáshoz milyen gyorsan és milyen úton vagy képes eljutni!

Megtanított minket arra, hogyha egy eredmény megszületik, ne menjünk tovább, amíg meg nem vizsgáltuk, hogy jó dimenzióban vagyunk-e! Vizsgáld meg tehát rögvest munkád fáradságosan kapott eredményét: vajon nagyságrendben nem egy “0”-val kevesebb-e vagy több a kelleténél? Most ne a másodfokú megoldó képletre gondolj, hanem sokkal egyszerűbb dolgokra! Gondolj csak arra, hogy vajon jól értékeled-e életed eseményeit, az örömöket és a bánatokat, reális vagy-e, vagy a fellegekben jársz? Csinálsz-e bolhából elefántot, esetleg éppen fordítva? Hallottad már ugye azt a kifejezést, hogy “eltévesztetted a dimenziót”? Itt most azokról a kérdésekről esik szó, hogy igazából helyeden vagy-e!

Végül megtanított minket arra, hogy a feladat végeztével, a jó eredmény után meg kell állni, hogy örülhessünk! Te, aki eddig éjt nappallá téve hajtottál, állj le, mert most van itt az örömnek ideje: jó eredmény született! Ne siess olyan nagyon, mert az életed eseményei és eredményei összemosódhatnak, és a végén már magad sem tudod, melyek voltak születésének pillanatai, az öröm pillanatai, mert végigrohantad a számodra kijelölt teret és időt…a hozzád közelállók életével együtt!

tanyasi_iskolk6

Sokat gondolkodtam azon, hogyan is tudnám megköszönni a Tanár úrnak a kincset, amit kaptunk, hogyan tudnék neki örömet szerezni. És ennek is eljött az ideje. Az alkalom “csak” 25 évet váratott magára, egy érettségi találkozóig. Összeszedtem magam, és megírtam neki, mi is az életre szóló tanítás, amelyet nekünk – a matematika ruhájába öltöztetve – átadott. Az öröm azonban mentem megfiadzott, és nekem is jutott belőle! Történt ugyanis, hogy a Tanár urat kinevezték főiskolai tanárnak, és országos matematikai konferenciára utazott. Magával vitte levelemet, és ott fel is olvasta! Ekkor úgy éreztem, hogy igazából én lettem a megajándékozott!

(Ez az írás először a Márton Áron Társaság 2002. évben kiadott „Üzenetek a XXI. századba” című könyvében jelent meg. Kiadását kedves jó matematikatanárom, Egyed Antal, nem érhette meg. Már elment oda, ahová csak „égi e-mail”-t küldhetek, – de nem „high tech.” eszközökkel…)

Dombai Mária

A fotók illusztrációk.

Nyitókép. Második kép. Harmadik kép. Negyedik kép.

Kapcsolódó cikkeinkből:

Mit tanítsunk matematikából?

Matild – egy iskola, amit szeretnek a gyerekek

Maria Montessori: “Segítek abban, hogy egyedül csinálhasd.”


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162