Te félsz az ebolától?
Félünk a járványoktól, holott olyan járvány, amelyben a magyar népesség jelentős része elpusztult, szerencsére már régen volt. És annál jobban félünk tőle, minél ismeretlenebb, egzotikusabb kórról van szó. Van-e okunk a félelemre? És a bizakodásra?
Tünékeny kórokozó
Az ebola 1976-ban ütötte fel a fejét a világon először, Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) két településén, és kb. 50%-os halálozási arányt okozott a megbetegedettek között. Majd néhány hónappal később Szudánban tört ki járvány, ahol a halálozási arány csaknem 90% volt. De a betegek száma összességében alig volt hatszáznál több. És a járvány, ahogy megjelent, el is tűnt.
A betegséget vírus okozza, bár egy eléggé különleges méretű és formájú, ugyanis nem gömbszerű, amilyenek a vírusok általában, hanem hosszúkás, és jóval nagyobb méretű is, mint más egyéb ismert vírusok.
Kezdetben magas lázat okoz, izomfájdalmakat, emésztőszervi problémákat, hányást, hasmenést, majd az összes szervet megtámadja. Az utolsó szakaszban a beteg szájnyálkahártyáját, gégéjét is megtámadja, minden egyes nyelés ill. levegővétel rettenetes fájdalmakkal jár, majd véralvadási zavarok lépnek fel, és vérzés kezdődhet a test külső-belső területein.
Azok a nyugat-afrikai országok, amelyekben ma megjelent, a legszegényebbek, óriási a nyomor, nagyon rossz az orvosi ellátás, Libériában pl. százezer emberre jutott egy orvos az ebola megjelenéséig, azóta kevesebb, mert orvosok és egészségügyi dolgozók is elsők között lettek a betegség áldozatai. Ezért a betegek gyakran nem is jutnak orvosi ellátáshoz, a járvány terjedését a katonaság által fenntartott karanténnal próbálják megakadályozni. Azok az emberek, akik ilyen karanténban élnek, gyakran nem kapnak rendes ellátást sem, így a megbetegedésük kockázata még nagyobb, a gyógyulás esélye pedig csekély.
Nyugat-Afrikában a járvány terjedéséhez a nagyon alacsony higiénés kultúra is hozzájárul. Mivel az ebola vérrel, nyállal terjed, csak személyes kontaktus során, egy betegtől lehet elkapni. Nem is igazán ellenálló vírus, amit bizonyít az is, hogy az eddigi járványok elég hamar lecsengtek.
Ahogy az ebola megjelent a nyugati világban, egyre nagyobb az aggodalom, hazánk is felszerelt már két kórtermet az esetlegesen megjelenő betegek elkülönítésére, gyógyítására.
Az ebolának nincs biztos gyógyszere. Több dologgal is próbálkoznak, és megindult az ebola elleni védőoltás intenzívebb kifejlesztése is most, amikor a járvány terjedni látszik. De szakemberek elmondják, hogy kellő ápolás mellett a betegek 40%-a meggyógyul. Sőt, előfordul olyan eset is, amikor valaki mindenféle gyógyszer és ápolás nélkül kigyógyul a betegségből.
Mendemondák?
Természetesen már felütötték fejüket. És csakúgy, mint más hasonló, meglehetősen távoli és rejtélyes betegség esetében: sokszínűek és fantáziadúsak.
Egyesek szerint az ebola biológiai fegyver. Első hallásra elég bizarr állítás, de ha hozzátesszük, hogy vannak hírek arról, hogy a Szovjetunióban már a nyolcvanas évek végén kifejlesztették ezt egy a betegségben meghalt orvos szerveinek segítségével, akkor már más dimenzióba kerül dolog. Más források szerint az USA egyik biológiai fegyvereket fejlesztő munkacsoportja hosszabb ideje Sierra Leone azon területein munkálkodik, ahol a járvány felütötte fejét. Ráadásul a Monsanto (a világ egyik vezető biotechnológiai cége) másfél millió dollárt utalt át annak a gyógyszergyártó cégnek, amely sikeresen kísérletezik az ebola elleni szer fejlesztésével.
Ha az antrax-hisztériára gondolok és a WHO szerepére a H1N1 elleni oltóanyag sikeres terjesztésében, amivel óriási hasznot hajtottak az oltóanyagot gyártó és azzal kereskedő cégek malmára, akkor azt mondom, legalább az elgondolkodás jogát fenntartom magamnak.
Mi van nálunk?
Bár mi magyarok szeretjük a helyzetünket minden szempontból sötéten látni és leértékelni, ebola-ügyben mégis jól állunk.
Járványügyi szempontból a hatóságok felkészültek, a hazai közegészségügyi viszonyok – a látszat ellenére – meglehetősen jók, és a magyarok jelentős része kezet mos minden étkezés előtt, sőt, fürdik is rendszeresen. Ezt azért jegyzem meg, mert nemrégiben több ismerősömtől is hallottam, hogy tőlünk nyugatabbra sokan nemet mondtak a mindennapos fürdésre, mondván, hogy az az immunrendszerüket rombolja, és tudunk kultúrnépekről – nem akarjuk őket megnevezni, nehogy megsértsük az emberi méltósághoz fűződő jogaikat –, ahol az a mondás járja, hogy az fürdik, aki piszkos.
Friss hír: a debreceni egyetem rektora arra kérte a nyugat-afrikai diákokat, hogy ne menjenek haza a téli szünetre, hogy a járvány terjedését ezzel is gátolják. Bizonyára más oktatási intézmények vezetői is fellépnek majd hasonló javaslattal.
Mi okunk van még a bizakodásra?
Az ebola meglehetősen messze van. Mindenesetre messzebb, mint pl. Miskolc, ahol újabban felütötte fejét a hepatitis A, vagyis a fertőző májgyulladás.
Mit tegyünk, ha nem akarunk ebolások lenni?
Mindenképpen érdemes a higiénés szabályokat fokozottabban betartani, az utcai falatozással felhagyni, s ha meg is kívánjuk a másik szendvicsét, nem érdemes belőle harapni egy falatot. Sőt, biztatunk rá, hogy utasítsd vissza bátran felebarátodat, ha az a szájával közeledik a szendvicsedhez.
Ezek az óvintézkedések megvédhetnek az ebolától, sőt a lassan beköszöntő szezonban az influenzától, Miskolc környékén akár a sárgaságtól is. Mert az influenza és a hepatitis közelebb is van az ebolánál, ismerősek is, és mindkettő a miénk, bármikor megkaphatjuk őket. Ezek miatt akár aggódhatunk is.
Persze, csak a józan ész határai között. Nem megfeledkezve arról, hogy imádkozzunk azokért, akik betegségtől szenvednek, akik meghaltak.
Kóczián Mária
Nyitókép. Második kép. Harmadik kép.
Kapcsolódó írásaink:
Minden kötelező oltás szükséges?
Közbenjárhat, ha baj can: a Tizennégy Segítőszent
Tweet