Talita

Keresztény női magazin

Te mit vinnél magaddal?

kávés csészék egymáson
Van az a játék, amikor egy békés délutánon a barátaiddal vagy egy kommunikációs tréningen azt játsszátok, hogy mit vinnétek magatokkal, ha egy lakatlan szigetre mennétek, illetve ha hirtelen kigyulladna a házatok, és menekülnötök kéne.

Szeretem a házunkat, tárgyaink életem otthonosságát jelentik. A bútorok, a függönyök – kevés a textil, szőnyeg nincs, mert a család fele allergiás – a képek a falon, a könyveim az egész falat takaró könyvespolcon, a porcelán csészék az asztalon – mind az állandóság megnyugtató érzésével ajándékoznak meg. A reggeli jázminos zöld teát egy angol porcelánból iszom, a kávét öcsém egyik kerámia poharából. A leves jobban esik a régi mélytányérokból, mint a modernebbekből. Olvasni egy kissé már szalonnás karfájú fotelban szeretek, a cserépkályha mellett, a lábamat felrakom egy oda húzott székre. A zöldségpucoló kés a kezemre áll, az olvasószemüvegem vagy az almáriumon van, vagy a számítógép mellett, a dolgozószobában, vagy esetleg az ágy fölötti ablakmélyedés széles párkányán. A gyerekek kimosott, összehajtogatott ruháit a manzárdba vezető lépcsőre szoktam tenni, onnan kell felvinniük a szobájukba.

Ha kimegyek a házból, ismerős látvány fogad: zöld kerítés, mögötte földút, a patak parti bokrok dzsumbuja, vízcsobogás. A patak hosszában húzódó házunk ablakaiban muskátli, begónia. Ha végigmegyek a tornácon, a kezemben van a mozdulat: lecsipegetem a száraz leveleket, lepattintom az elvirágzott szárakat, az ujjammal kitapogatom a virágföldet: elég nedves-e még, vagy már kell megint locsolni?

Elöl a meglehetősen elhanyagolt virágoskert – minden évben elhatározzuk, hogy kiásunk mindent, és rendes földet hozunk az ágyásba, mert megint birtokába vette a kapával kiirthatatlan tarack. Az ős öreg almafa, aminek le kéne már vágni néhány kiszáradt ágát, a metszetlen meggyfa, amit évről évre ki akarunk vágni, mert mellette már ott az egészséges magonc – csak be kéne oltani.

Hátul a fatároló, a veteményes, amiben örökké lehet gyomlálni, a lassan érő paradicsom, a kerekedő csillagtök, gömbölyödő cékla, a szinte óráról órára látványosan növekedő cukkini. A tyúkudvar, Kristóf a hamis és vad kakas, a kezemben a tojások érintése, papucsos lábamon a reggeli harmat hűvöse.

Mit vinnék magammal, ha innen el kéne mennem? Hogyan tudnék választani? Lehet egyáltalán választani?

Édesanyám családja 1944 decemberében a fóti erdészházból – nagyapám a Károlyi család erdésze volt – a front elől egy teherautóval menekült Megyerre egy szükséglakásba. Anyukám, aki akkor kétéves volt, a dunyhákra emlékszik, amikre ráültették a plató tetejére, vittek talán székeket is. Aztán Megyerről újra menekülniük kellett, vissza Fót mellé, a Károlyi uradalom egy majorságába, Sikátorpusztára. Oda már szinte semmit nem vittek. Amijük maradt Megyeren, nagyapám már hiába kereste, amikor a front elvonultával visszament a lakásba, a háború káoszában mindent széthordtak az emberek. A fóti erdészházban sem maradt semmi elmúlt életükből.

A teljesség igénye nélkül sorolom: Az elmúlt évszázadban az örmények Törökországból, a zsidók Európa különböző országaiból, a háború során az európai nemzetek tömegei a front elől, a háború után a kitelepítések következtében a szudétanémetek, a csehszlovákiai magyarok, a magyarországi németek, a Causescu-diktatúrában a szászok százezrei ill. milliói kényszerültek arra, hogy elhagyják otthonukat.

Most, ma, ebben a percben is emberek ezrei menekülnek az otthonukból. Többek között Irakban, Szíriában, Gázában. Hátrahagyják az addigi életüket. A hétköznapok viszonylagos békéjét felváltja a menekülés, a szétszóratás ideje, a veszteségé. Mit visznek magukkal? Mit választanak vajon, amire szükségük van, ami megteremtheti életük folytonosságát, ami erőt ad nekik arra, hogy újrakezdjék valahol máshol, vagy visszatérésre bírja őket, ha újra béke lesz?

Te mit vinnél magaddal?

 

Kóczián Mária

Nyitókép 

Kapcsolódó cikkeinkből:

Szíria egyre jobban fáj

Dániel útja – Falra ne firkálj!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162