Talita

Tényleg van élet a válás után? – 2. rész

Azt kértem Istentől, adjon erőt, hogy akarjak megbocsájtani. A megbocsájtás nem szentesíti a rosszat, de tudnotok kell, hogy a megbocsájtás nem érzés, hanem döntés.
Folytatódik sorozatunk arról a lelkigyakorlatról, amit az Emmánuel Közösség tartott egyedülálló szülőknek február első hétvégéjén.

Leselejtezve

A szentségimádás után kiscsoportokat alkotunk, és elvonulunk. Beszélgetünk a hallottakról, és hallgatunk úgy, hogy nem szólunk bele, nem adunk tanácsot, és nem ítélkezünk. Tibor, a vezetőnk úgy érzi, őket a párjával a lelki vezetőjük szedte szét, rossz színben tüntetve fel őt. Ötéves házasok voltak, négy gyerekkel, amikor ez történt. Lelkileg annyira eltávolodtak egymástól, hogy polgárilag el is váltak, házasságukat az egyház azonban nem érvénytelenítette. Tibor volt párja elzárkózik az igazi házastársi kapcsolat elől, bár esküvői képük kinn lóg a falon, és az asszony hordja a jegygyűrűjét is.
Ildikó házasságát viszont érvénytelenítették, mert kényszer alatt köttetett. Kedvese egy hét ismeretség után öngyilkossággal fenyegetőzött, ha elhagyja. Ildikó akkoriban tért meg, így azt gondolta, kötelessége ezt a fiatal férfit megmenteni. Feleségül ment hozzá, tizenhét évet éltek együtt, amikor egy nap Ildikó úgy érezte, eljött az a pont, amikor nem megy tovább. A második kiscsoporton Ildikó zokogni kezd. „Nem tudom, hogyan tovább! Félek. Menjek hozzá valakihez, és neveljem az ő gyerekeit, miközben az enyémeket más neveli? Annyira hiányzik a két kisebb. Minden széttört – miattam.”
Hallgatunk. Elvira, aki egyébként pszichológus, halkan megjegyzi: a félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a bizalom. S hozzáteszi, hogy a pszichológia nagyon lemaradt az Igéhez képest. „Ezért lettem keresztény.”
Emőke két gyerekkel él négy hónapja, amióta a férje elköltözött a szomszéd lakásba. Kapcsolatuk négy évvel ezelőtt romlott meg, amikor a legjobb barátnője elcsábította a férjét. – Annyira megviselt, hogy majdnem belehaltam. Kórházba kerültem, csak nehezen gyógyultam meg. Aztán a férjem visszatért, és én megbocsájtottam.  Azóta ezt többször eljátszottuk, más szereplőkkel. „Téged szeretlek a legjobban a világon”, mondja a férjem, s én magamban hozzáteszem: a sok közül. Így nehéz elválni, de most én döntöttem így. Egyszerűen megundorodtam tőle. A szeme könnyes, ahogy meséli.

Megbocsájtani

Ebéd után Bea a megbocsájtásról beszél. Arról, hogy még a gondolat is idegen volt tőle.
– Akkor azt kértem Istentől, adjon erőt, hogy akarjak megbocsájtani. A megbocsájtás nem szentesíti a rosszat, de tudnotok kell, hogy a megbocsájtás nem érzés, hanem döntés.
Szerinte az ítélkezés nem a mi dolgunk. Bízzuk azt Istenre.
– De mi lesz az érzéseimmel?– kérdezi egy fiatal nő.
– Az érzéseimért nem vagyok felelős, csak a tetteimért! – válaszolja Bea, és hozzáteszi, hogy sajnos sokszor  negatívan értékeljük magunkat. – Pedig Isten gyönyörködik bennünk!
Másnap gyerek-témában Margit tart előadást, aki szintén külföldön maradt egyedül ezelőtt nyolc évvel, három gyermekével. Azt mondja, sokan menedékként élik meg a gyermekükkel való kapcsolatot, ami sokszor terhessé válhat a kicsik számára. A gyász folyamatán nemcsak nekünk, de nekik is végig kell menniük. Ők is tagadják először az egészet (apu nem is lépett ki, csak elment egy kis időre), utána alkudozni kezdenek ( jó leszek, csak gyere vissza, apu); majd agresszívak lesznek, később szomorúak, míg végül elfogadják a helyzetet, és alkalmazkodnak.
Ahhoz, hogy a gyermekünket jól szeressük, szükséges őt Isten vagy legalábbis mások szemével látnunk. Fontos, hogy ne bíráljuk volt társunkat előtte, és ne tegyünk úgy sem, mintha a másik nem létezne. Örömre és odafigyelésre van szüksége a gyermekünknek, pontosabban minőségi időre. „Ne kritizáljuk a gyerekünket, mert akkor elvesszük tőle a reményt.”
Bea, akinek nagyok már a gyermekei, az elengedésről beszél, hiszen sok egyedül élő szülő életének célja és értelme: a gyereke. Mások túlzott felelősséget éreznek akkor is gyermekük iránt, ha az már felnőtt.
Az előadás után újra kiscsoportban folyik a beszélgetés, ahol az ötgyerekes Zsuzsi megkönnyebbülten sóhajt fel: milyen jó, hogy nem kell erős szülőnek lennie. „Mostantól csak anya leszek!”

8-as busz

Mise következik, amit Gábor atya tart. Jób könyvéről beszél, és arról, hogy Jézus átveheti a szenvedéseinket, ha kérjük. „De tudnotok kell, a szenvedés nem vész el, csak átalakul. Ő cipeli tovább.” Szinte felfoghatatlan számomra, hogy hogyan bír el ennyit?! Igyekeznem kell, hogy többé nem bántsam meg őt.
Végül a nagy körben mindenki elmondja, mi érintette meg a két nap alatt. Van, aki az elfogadó légkört említi, valaki más szerint a közösség a csodálatos és a szervezők, akikből sugárzik az életöröm. Tamara arcáról a szombat reggeli mély levertség eltűnt, most ragyog. Kati a reményről beszél: Elhatároztam, hogy reggel gyalog fogok jönni. De én mindenhonnan elkések. Most is későn indultam, már épp az Erzsébet-hídon gyalogoltam, és egyre jobban siettem, amikor egyszer csak megállt mellettem a 8-as busz, kinyílt az ajtaja, és én felszálltam. Tudom, hogy hihetetlen, de így történt. Ez azt jelenti számomra, hogy nem kell erőlködnöm, Isten segíteni fog, csak hagynom kell, és ő meggyógyít. Csörgedezik a kegyelem.

A titok

– Korábban minden másnap jártam misére, Karácsony másnapján, Húsvét másnapján… Amikor azonban megtapasztaltam a Lélek kiáradását, minden megváltozott – meséli Jakab. –Rájöttem, hogy ima során Isten engem akar meghallgatni, nem az általam mondott szövegeket! Éppen tizenhét éve voltam már házas, amikor ez megtörtént. Megtértem, éppen jókor. De nem értem – néz körül–, volt olyan lelkigyakorlat, ahol a résztvevők egyharmada harminc év alatti, kifejezetten jó nő volt! Mit akarnak azok a férfiak?! Bár megértem, hogy Isten nélkül nem megy ez az egész. Ha nincs jelen az életedben, a házasságodban, nem fogsz tudni kitartani.
Erről beszél a fiatal Célia is:
– Tudom, mi a boldog házasság titka!
–Mi? – kérdezzük többen, szinte egyszerre. Célia mosolyog, és kivár, mielőtt megszólal:
– Nekem sok nem hívő barátom van, akik azt mondják, nem akarnak megházasodni, mert az csak egy papír. Én is azt mondom, úgy nem érdemes. De ha együtt akarsz maradni a pároddal életed végéig, boldog szerelemben, akkor olyan embert kell találnod, aki azt gondolja, hogy a te boldogságod a kapuja az üdvösségének. Hogy akkor kerül a mennybe, ha téged boldoggá tesz. Ha te is ugyanezt gondolod, akkor van remény!
Szedelődzködünk. Kinn már több mint tíz centis a hó. Megkönnyebbülten, szinte vidáman belegázolok.

(A neveket megváltoztattuk)

Konkoly Edit

A bevezető melletti kép R. Nagy Csilla “Kötelék” című műve.

Az Emmánuel Közösség honlapja: http://www.emmanuel.hu/

Előző rész: Tényleg van élet a válás után? 1. rész