Természettudomány és Szentírás
A Szentírásban emberi módon szól hozzánk Isten, nem természettudományos érvrendszerekkel – a hétköznapi, mindenki számára ismerős emberi beszédmód pedig sokszor tudománytalan, következetlen, ellentmondásos.
A Szentírás néhány kijelentése nyilvánvalóan ellentmond a természettudományok megállapításainak. Például a Prédikátor könyve szerint „nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a Föld pedig mindig megmarad; a Nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel, dél felé kerül, majd északra fordul; mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában” (1,4-6).
Sámuel első könyvében arról olvasunk, hogy az Úr oszlopokra helyezte el a földkerekséget (2,8), Józsué könyve pedig megemlít egy csatát, amelynek során Józsué kérésére megállt az égbolton a Nap. „Megállt tehát a Nap az ég közepén, s nem sietett lenyugodni egy teljes napig. Nem volt olyan hosszú nap sem azelőtt, sem azután, mint amikor az Úr engedett az ember szavának és harcolt Izraelért.” (10,12-14)
A sort hosszasan folytathatnánk, hiszen sokan összegyűjtötték a hasonló helyeket, hogy rámutassanak a Biblia megbízhatatlanságára, és így kétségbe vonják „isteni eredetét”, „ihletettségét”, egyszóval, megingassák a tekintélyét. 
Nem minden keresztény teológus adott bölcs és megfontolt válaszokat a tudományos kihívásokra. Luther Márton például az Asztali beszélgetések (1539) tanúsága szerint a Szentírás tekintélyére hivatkozva egyszerűen lesöpörte beszélgetéseinek asztaláról Kopernikusz és követőinek gondolatait. „Szó volt egy mostanság támadt asztrológusról, aki bizonyítani próbálta, hogy nem az égbolt, vagyis a firmamentum, a Nap és Hold mozognak és fordulnak, hanem csak a Föld; mintha valaki kocsiban, avagy hajóban ülve haladna, s azt hinné, hogy nyugszik és egy helyben áll, s a mezők és a fák futnak mellette hátrafelé. De hát mostanság az járja, hogy aki túl okosnak hiszi magát, annak nincs ínyére, amit a többiek csinálnak; azt hiszi, hogy az a legjobb, amit ő talál ki, s ez a bolond a csillagászat egész tudományát kiforgatná, pedig a Szentírásból is kiderül, hogy Józsué nem a Földet, hanem a Napot állította meg.” 
Ha az egykori ágoston-rendi szerzetes megértőbben olvasta volna Szent Ágoston teremtés-magyarázatait, nem elégedett volna meg azzal, hogy bolondnak nyilvánítja a lengyel csillagászt. Ágoston ugyanis nyitott volt a természettudományos érvekre és eredményekre. Tudta ugyan, hogy sokan hiúságból és kevélységből csupán tudományosnak látszó tézisekkel hozakodnak elő, és őket keményen bírálta, de meggyőződése volt, hogy a természettudományos igazságok nem állhatnak ellentétben a kinyilatkoztatott igazságokkal. Nincs kettős igazság. Ha a Szentírás ellentmondásba kerül egy bizonyítást nyert tudományos tétellel, akkor babonaság lenne az előbbi tekintélyére hivatkozva elvetni az utóbbit. Az ilyen esetekre azt ajánlja, hogy vegyük fontolóra a Szentírás műfaji és nyelvi sajátosságait, és vizsgáljuk felül szövegértelmezési módszereinket.
Nem minden keresztény teológus adott bölcs és megfontolt válaszokat a tudományos kihívásokra. Luther Márton például az Asztali beszélgetések (1539) tanúsága szerint a Szentírás tekintélyére hivatkozva egyszerűen lesöpörte beszélgetéseinek asztaláról Kopernikusz és követőinek gondolatait. „Szó volt egy mostanság támadt asztrológusról, aki bizonyítani próbálta, hogy nem az égbolt, vagyis a firmamentum, a Nap és Hold mozognak és fordulnak, hanem csak a Föld; mintha valaki kocsiban, avagy hajóban ülve haladna, s azt hinné, hogy nyugszik és egy helyben áll, s a mezők és a fák futnak mellette hátrafelé. De hát mostanság az járja, hogy aki túl okosnak hiszi magát, annak nincs ínyére, amit a többiek csinálnak; azt hiszi, hogy az a legjobb, amit ő talál ki, s ez a bolond a csillagászat egész tudományát kiforgatná, pedig a Szentírásból is kiderül, hogy Józsué nem a Földet, hanem a Napot állította meg.” Ha az egykori ágoston-rendi szerzetes megértőbben olvasta volna Szent Ágoston teremtés-magyarázatait, nem elégedett volna meg azzal, hogy bolondnak nyilvánítja a lengyel csillagászt. Ágoston ugyanis nyitott volt a természettudományos érvekre és eredményekre. Tudta ugyan, hogy sokan hiúságból és kevélységből csupán tudományosnak látszó tézisekkel hozakodnak elő, és őket keményen bírálta, de meggyőződése volt, hogy a természettudományos igazságok nem állhatnak ellentétben a kinyilatkoztatott igazságokkal. Nincs kettős igazság. Ha a Szentírás ellentmondásba kerül egy bizonyítást nyert tudományos tétellel, akkor babonaság lenne az előbbi tekintélyére hivatkozva elvetni az utóbbit. Az ilyen esetekre azt ajánlja, hogy vegyük fontolóra a Szentírás műfaji és nyelvi sajátosságait, és vizsgáljuk felül szövegértelmezési módszereinket.
„Amit [a Szentírás támadói] a dolgok természetéről valódi bizonyítékokkal képesek igazolni, arról megmutatjuk, hogy nem ellentétesek a Szentírással. Ha pedig olyasmit hoznak elő munkáikból, ami szent könyveinkkel, vagyis a katolikus hittel ellentétes, akkor vagy valamilyen érveléssel kimutatjuk annak meglétét, vagy kételkedés nélkül hisszük, hogy teljességgel hamis. Így hűségesek maradunk a Közvetítőhöz, akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejtve van (Kol 2,3), hogy se a hamis filozófia locsogása ne vezessen félre, se a hamis vallásosság babonasága ne rémisszen.”
A Biblia célja ugyanis minden egyes ember üdvössége és boldogsága, ezért olyan nyelvet használ, amelyet tanultak és tanulatlanok, okosak és együgyűek is képesek megérteni. „Gyakran kérdezik, hogy mit gondolunk mi a Szentírás alapján az egek alakjáról és formájáról, mivel sokan sokfélét tanítanak erről. Magasabb megfontolásból azonban a mi szerzőink tartózkodtak bármit is mondani erről, mivel nem ez biztosítja a hallgatók számára a boldog életet.” A Szentírásban emberi módon szól hozzánk Isten, nem természettudományos érvrendszerekkel – a hétköznapi, mindenki számára ismerős emberi beszédmód pedig sokszor tudománytalan, következetlen, ellentmondásos. „Nem azt olvassuk a Szentírásban – érvel Ágoston –, hogy az Úr így szól: Elküldöm majd hozzátok a Vigasztalót, aki megtanít benneteket a Nap és a Hold pályájára? Mivel kereszténnyé akart tenni bennünket, nem pedig asztrológussá.”
Tudománytörténeti szempontból is nagy jelentősége van annak, ahogyan Ágoston a Genezis könyvének egyik mondatát értelmezi: „Isten a hetedik napon elnyugodott minden munkájától” (Ter 2,2). Isten „elnyugvása” azt jelenti, hogy a Teremtő egyszerre megalkotta a teremtmények minden faját, és új fajokat többé nem hoz létre, újabb teremtő aktussal nem avatkozik be a teremtett világ rendjébe. Az univerzumot továbbra is fenntartja mindenható erejénél fogva, hiszen ez az erő a világ fennmaradásának oka, ámde mivel a teremtő aktussal már eredendően elhelyezte a világ általa létrehozott elemeiben mindannak a magszerű elvét, ami majd megfelelő időben és körülmények között kifejlődik, kibontakozik, joggal mondhatja a Szentírás, hogy Isten „elnyugodott minden munkájától.” A teremtett természet függetlenedett Alkotójától, amennyiben benső törvények irányítják, és nem Isten önkényes, természetfeletti beavatkozásai. Ágoston ezért azt írja, hogy „a természet minden szokásos folyamatának megvannak a természeti törvényei. (…) A testi világ elemeinek megvan a meghatározott erejük és minőségük, ami szerint képesek valamire, vagy nem képesek, lehet belőlük valami, vagy nem lehet. Belőlük, mint a dolgok őselveiből születik meg minden, veszi eredetét és lefolyását a maga idejében, éri el célját és elmúlását mindennemű lény. Innen van, hogy a búzamagból nem fejlődik bab, vagy a babból búza, vagy a marhából ember, vagy az emberből marha.” ٭Kecskés Pál fordítása.
Heidl György
A teljes cikk Heidl György blogján olvasható.
Képek: Szent Ágoston, Kopernikusz és Luther Márton ábrázolásai
Tweet