Tíz százalékkal az átlag fölött
A nagy formátumú Horváth Zoltán atyát (jelenleg újpesti plébános) arról kérdeztük egyszer, mekkora anyagi jólétben élhet lelkiismeret-furdalás nélkül egy keresztény. Kapásból rávágta: 10%-kal az átlag fölött. Ez elgondolkodtatott. Miért éppen 10%-kal?
Minél többet fontolgatom, annál zseniálisabbnak tartom ezt a Zoltán atyára jellemzően praktikus, számszerűsített gondolatot (a papi pálya előtt fizikusnak készült). Aki ugyanis 10%-kal jobban él az átlagnál, az még nem él ellenszenvesen jól, de már alkalmas arra, hogy példát mutasson a többieknek: tanulhatnak tőle, átvehetik a módszereit, hogy ők is 10%-kal az átlag feletti jólétben éljenek. 10%-nál nagyobb különbség már ellenszenvet szülhet, és arra utal, hogy az illető nem igazán akarja másokkal megosztani a módszereit, inkább megtartja magának a sikerreceptet. Nem kóros komplexus, ha ilyen önző magatartás mellett furdalja a lelkiismeret.
Ószövetségi és hitgyülekezetes felfogás szerint az Úr áldása többek között anyagi javakat is eredményez. A Hegedűs a háztetőn című musicalben így fogalmazza meg ezt a gondolatot Reb Tevje: a szegénység nem szégyen – de nem is nagy dicsőség! Ugyanez újszövetségi megközelítésben: nem szégyen a sokak számára elérhető tisztes jólét.
Előre felkészültem néhány ellenvetésre a kritikai gondolkodók részéről. Ha a keresztények mindegyike átlag feletti jólétben akar élni, mi lesz a többiekkel, akik ezáltal az átlag alá kerülnek?
Egyrészt a sokak által elérhető jólét mindössze némi egyéni erőfeszítést és tisztességes magatartást feltételez – a keresztény eladó eggyel szívélyesebb, a keresztény vállalkozó eggyel készségesebb, a keresztény dolgozó eggyel hatékonyabb lehet az átlagnál. A többiek nem emiatt, hanem kellő igyekezet híján kerülhetnek az átlag alá. Másrészt a keresztények a föld sója, ebbe definíció szerint belefér, hogy törekedjenek kiemelkedni az átlagból, hogy igyekezzenek követendő példát nyújtani.
Matematikailag hogy jön össze, hogy akár a társadalom egésze az átlag felett akarjon élni? Nagyon egyszerűen: egy-két éven belül megugrik a magyar GDP, és attól kezdve az egyéni teljesítménynek köszönhetően rohamosan emelkedik. Van még valakinek ellenvetése?
Vértes László
Előző cikkeink e témában:
Istentől vagy a Sátántól való a gazdagság?
Tweet