„Többször megvizsgáltam a lelkiismeretemet” – XVI. Benedek lemondásáról
2005 áprilisától, nem egész nyolc évig volt pápa Joseph Ratzinger, aki elődjének, II. János Pálnak jó barátja volt. Személyében 500 év után az első német ült Szent Péter trónján. Joseph Ratzinger kiváló teológus, igazi tudós, aki mielőtt pápa lett volna, nyugdíjasként a Pápai Levéltárban szeretett volna dolgozni.
Sokan csodálkoznak XVI. Benedek bejelentett lemondásán: február 28-án este nyolc órakor elhagyja hivatalát. Pedig amikor 78 évesen pápa lett, nem számíthattunk rá, hogy sokáig tölti majd be ezt a tisztséget. A pápai állam történetében többször előfordult, hogy akkor választottak meg idős embert, ha a pápaválasztó konklávé soraiban nem volt teljes a megegyezés a pápa személyét illetően. Benedek az utóbbi években maradéktalanul, becsületesen helyt állt, s közben még írói munkáját is folytatta. Ahogy szép és őszinte lemondólevelében írta, a legutóbbi időben valóban megrendült az egészsége. Látványosan, hiszen a karácsonyi beszédét is meg kellett szakítania.
A világ végignézte II. János Pál testi leépülését. Fájt látni a hajdani egyenes gerincű, tiszta arcú, jézusi tekintetű ember szenvedését. Ő annyira hosszú ideig volt pápa, annyira sokak szívének volt kedves, hogy hosszú szenvedése együttérzést váltott ki még a nem hívőkből is. XVI. Benedek, a tudós teológus nehezebben jutott el az emberi szívekhez, erre ideje, lehetősége is kevés volt. Viszont kiválóan átlátta, hogy a gyorsan változó világban a pápai szolgálat óriási kihívást jelent, s ezért meghozta azt a bölcs döntést, amelyen a világ mégis meglepődött.
Federico Lombardi, a Vatikán szóvivője bejelentette, március végéig megválasztják az új pápát. Erre szükség is lesz, hiszen holnap Hamvazószerda, kezdődik a böjt, Húsvét pedig április első napjaira esik. Benedek valószínűleg mérlegelte azt is, hogy a húsvéti szertartásokat már nem tudja elvégezni – ezek egy plébános, lelkész, de egy hétköznapi hívő számára is óriási feladatot jelentenek, nemhogy egy egyházfőnek. És ebben az ünnepi időszakban a szokásosnál is nagyobb a Vatikán felé irányuló médiafigyelem.
XVI. Benedek azt írta lemondásában, hogy életét elvonultan az imának szenteli majd. Aki ismeri az ima erejét, örül ennek: egy nagyvonalú döntést meghozó aggastyán imádkozva talán többet tud tenni az egyházért, a világért, mint a pápai trónon botladozva.
Mindenképpen szól ez a döntés világunkról is. Arról, hogy ma sokkal publikusabb közegben élünk, mint akár II. János Pál idejében, és ez sokszor a méltóságunkat is sértheti. Az enyémet, a Tiédet, de egy pápáét annál inkább. Most, amikor a pápa egy méltóságteljes döntést hozott, sokan úgy érzik, hogy itt a pillanat, amikor le kell őt rántani a sárba. Ugyanez történne mindannyiszor, amikor a média villámsebesen tudósítana az öregember állapotáról.
A Pápai Levéltárban – úgy látszik – nélkülözni fogják Joseph Ratzinger munkáját. Mi azonban megkapjuk imáit, s a feladatot: mi is imádkozzunk érte!
Kóczián Mária
Cikkeink hasonló témában:
A „jó pápa” meglepetés-zsinata
A kereszténység botránykő – A Habemus papam c. film és egy beszélgetés kapcsán 1.
Az ember, aki pápa volt
Tweet