Töprengések a védőoltásokról
Nem a védőoltások létjogosultságát vonom kétségbe, hanem azok megfontoltabb alkalmazását szorgalmazom, beleértve a teljes körű tájékoztatást, az elfogulatlan tényfeltárást. Ehhez viszont szükséges, hogy beszéljük meg – az oltások tagadhatatlan előnye mellett – a valós és vélhető mellékhatásokat, következményeket vagy ezek eshetőségeit.
2013. október végén hírül adták, hogy 2014-től kötelezővé teszik a két éven aluli gyermekeknek a pneumococcus elleni oltást. Eddig ez választható, ajánlott védőoltás volt, és hivatalos közlések szerint a csecsemők 95%-a meg is kapta. Ez számomra elég hihetetlen, mert a kollégákkal beszélgetve, egyiküknek sincs a praxisában ekkora átoltottság.
Igaz, a pneumococcus elleni védőoltás kötelezővé tételének híre 2011-ben is elhangzott az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi Főosztályának főosztályvezetőjétől, de a főorvos tévesen volt informálva, amint az később kiderült. Ez a téves információ akkor arra volt jó, hogy néhány gyermekorvos kollégám szülői beleegyezés nélkül kezdte adni a pneumococcus oltást, azt a tévhitet keltve a szülőben, hogy a gyermeke kötelező oltást kap. Bár az ügy kipattant, következménye nem lett.
Visszatérve az októberi hírre: természetesen megszólaltak a kétkedők is, akik már így is túloltottnak érzik a gyermekeiket, és válaszolt erre a szakma is. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete közleményben üdvözölte a döntést, leírva, hogy „a pneumococcus (Streptococcus pneumoniae) okozta fertőzés jelenleg is évente gyermekek millióinak haláláért felelős” – ami igaz, de pontosítanék: „Becslések szerint a pneumococcus baktérium világszerte körülbelül egymillió, 5 évesnél fiatalabb gyermek halálát okozta 2005-ben. A halálesetek többsége a fejlődő országokban következett be.” (Pneumococcus fertőzések, Sherman J. Alter MD és Leslie Plotnick, MD, Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle, 2009. október)
Ugyancsak a Házi Gyermekorvosok Egyesülete közleményében olvashatjuk a választható pneumococcus-oltás bevezetésének pozitív hatását, idézem: „Az eredmények minden kétséget kizáróan igazolják a védőoltás kedvező hatását: látványosan csökkent a pneumococcus agyhártyagyulladások száma mind az oltott, két éven aluli korosztályban, mind az idősebb korcsoportokban”. Ez is igaz lehet, de megint csak pontosítanék. Magyarországon a pneumococcus oltást 2008-ban kezdték rendszeresen alkalmazni a gyermekeknél. A hivatalos adatok az Epinfo-ból megismerhetők (Az Országos Epidemiológiai Központ honlapja – a szerk.). Ezek szerint 2007-ben 57, 2008-ban 65, 2009-ben 49, 2010-ben 48, míg 2011-ben 62 megbetegedés volt. Hogy ez mennyire látványos csökkenés, mindenki maga döntse el!
Ugyanakkor nem találkoztam tiltakozással azon hirdetés miatt, mely a televízióban heteken át volt látható, félelemmel manipulálva a szülőket: „Tüdőgyulladás, fülgyulladás, agyhártyagyulladás? Védje gyermekét oltással”. Pontosan kiírva az oltás nevét, miközben tudjuk, a vényköteles gyógyszerek nevét nem szabad a médiában hirdetni, ez törvényellenes. A szülők félelemmel való manipulálása pedig tisztességtelen. (Ahogy ezt a lenti, ellenkező előjellel félelemkeltő kép is illusztrálja – a szerk.)
Szeretném hangsúlyozni, nem a járványokat megfékező védőoltások ellen szólok, hanem a dezinformálás ellen, az ellen, hogy sem minket, gyermekorvosokat, sem a szülőket nem tekintik nagykorúnak, és csak részinformációkat osztanak meg velünk.
Példa erre, hogy sem az illetékesek médiában való megszólalásában, sem a nekünk tartott továbbképzéseken nem sok szó esik például az ún. shiftről, ami azt jelenti, hogy a betegséget okozó kórokozó-típusok között váltás következik be a védőoltások bevezetésekor. „A PCV7-tel (régebbi típusú pneumococcus elleni oltás – a szerk.) oltott gyermekeknél ritkábbak a vakcinában szereplő szerotípusok által előidézett fertőzések, míg az egyéb szerotípusok okozta fertőzések gyakorisága nőtt”. (Pneumococcus fertőzések – Sherman J. Alter, MD és Leslie Plotnick, MD, Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle, 2009. október).
Közérthetőbben: amint visszaszorítjuk a kórokozó egyik típusát, támad, erősödik a másik. Örvendetes az előző, de jelen van az utóbbi változás is. Ezt igenis tudnia kell a szülőknek is, nem ringathatjuk abban a tévhitben őket, hogy gyermekük teljes mértékben védetté vált az agyhártyagyulladás ellen.
A hiteles tájékoztatás mindennél fontosabb kellene, hogy legyen.
Ehhez viszont szükséges, hogy beszéljük meg – az oltások tagadhatatlan előnye mellett – a valós és vélhető mellékhatásokat, következményeket vagy ezek eshetőségeit. Ne fordulhasson elő, hogy egy csecsemő, aki az oltást követő 3. napon súlyos epilepsziás rohamokkal kórházba kerül, ahol nagyon alaposan kivizsgálják, 8 oldalas zárójelentést kap, de nem szerepel a kórelőzményben a néhány napja megkapott védőoltások ténye. Természetesen nem az oltás és az epilepszia közötti kapcsolat felvetését várom el a kórháztól, csak az oltás tényének a rögzítését, hiszen a gyermek két hónapos korában (egy napon) mintegy húsz kórokozó ellen kapott védőoltást.
Ne söpörjük a szőnyeg alá azt a tényt sem, hogy a gyermekkori diabétesz egyre fiatalabb korra tevődik, hogy a gyermekkori autoimmun mozgásszervi betegségek száma nő, hogy a Crohn-betegség egyre fiatalabb korban és egyre nagyobb számban jelentkezik. Mindezek okát kutatni kellene, és nem lenne szabad kizárni a védőoltások szerepét sem, hiszen azok igenis beavatkoznak az immunrendszerbe, mert ha nem így lenne, minek oltanánk…
A bejelentett OKNE-ek (oltást követő nemkívánatos esemény) száma oly csekély, hogy álbiztonságba ringatja a szakembereket. Nincsenek nagyszámú adatok arról, mi is történik a gyerekekkel az oltásokat követően, pedig ez egyetlen jól összeállított, kétéves korig vezetett kérdőívvel átláthatóvá válna. Egy-két év alatt olyan hatalmas adatbázisra lehetne szert tenni, ami nagyon sok kérdésre választ adhatna.
Ezek ismeretében, szakmai szempontból objektíven lehetne mérlegelni, dönteni, és nem utolsósorban a szülőket tájékoztatni az oltások előtt. Jelenleg egy házi gyermekorvos szinte csak egy „végrehajtó szerv”, aki a rendeleteket betartja, és jelenti a tevékenységét.
Végezetül idézek még egy mondatot a Házi Gyermekorvosok Egyesülete közleményéből: „Közös felelősségünk tehát, hogy segítsük növelni a védőoltásokkal kapcsolatos ismereteket és javítani egészségügyi kultúránkat”. Ezzel maximálisan egyetértve szeretném, ha ez az ismeretterjesztés nem egyoldalú lenne, és a felelősség egy minden lehetőséget figyelembe vevő, helyes döntésen alapulna.
Utóirat:
1. Mint alapellátó gyermekorvosnak a praxisomba tartozó gyermekek kötelező védőoltással való átoltottsága az országos átlagnak megfelelő.
2. Nem tartozom azon kollégák közé, akik okirathamisítás segítségével „oltanak”.
3. Nem a védőoltások létjogosultságát vonom kétségbe, hanem azok megfontoltabb alkalmazását szorgalmazom, beleértve a teljes körű tájékoztatást, az elfogulatlan tényfeltárást.
A „Beszélgessünk az oltásokról” fórum jelszava a „Kötelező helyett választható!” Céljuk a magyar oltási rend európaibbá tétele, az oltást ellenzők és az oltáspártiak ismereteinek bővítése, véleményük közelítése, a párbeszéd elindítása. Minden hónapban találkozót szerveznek, ahová várnak mindenkit, akit az oltások ügye érdekel. A fórum nem csatározások színtere. Tájékoztatás, indulatmentes vélemények hangozhatnak el. A következő fórumok: 2014. február 20. csütörtök, 18-20 óra, 2014. március 20. csütörtök, 18-20 óra. Helyszín: XIII. ker., Váci út. 50. (XIII. kerületi Önkormányzat „Civilek háza”)
Dr. Sebő Zsuzsanna
A szerző házi gyermekorvos.
A cikk forrása: Natúrsziget
Korábbi hasonló cikkeink:
Mondd, te kinek hinnél? – „Igazságok” fogságában
Minden kötelező védőoltás szükséges?
Tweet