Tragikusan szép anyaképek
József Attila számára halott anyja a soha be nem tölthető hiányt jelentette. Radnóti Miklós születésekor meghalt édesanyja helyét a mindennapokban betöltötte nevelőanyja. Szabó Magda pedig regényhőst alkotott rajongva szeretett, mégis valahogy mindig távoli édesanyjáról.
Kozmikussá növekedett hiány
Pőcze Borbála Szabadszálláson született 1875-ben egyszerű parasztcsaládban. 1900-ban kötött házasságot József Áronnal Budapesten a Ferencvárosban. Csakhogy ekkor már évek óta együtt éltek, sőt, két gyermeküket elvesztették, Nándort és Margitot. Jolán a harmadik gyermek, majd újra egy fiú születik, Kálmán, aki két és fél évesen halt meg, majd Etus és végül Attila. 1908 fordulópont az anya és család életében: az apa elhagyja őket. Az eddig sem könnyű, gyermekhaláltól, létbizonytalanságtól terhes élet innentől kezdve folyamatos, egyre nagyobb sebességű zuhanássá válik Pőcze Borbála számára.
Szinte hihetetlen, de az előző kép és e között alig telt el tíz év. A kissé riadt tekintetű, de mégis bájos arcú fiatalasszonyból beteg öregasszony lett. 44 évesen halt meg rákban 1919-ben. Ahogy fia írta: “megették a fenék”. Az ekkor 14 éves kamasz József Attila ezután minden nőben őt, a kozmikus távlatokba növesztett Anyát keresi. És persze nem találja. Nem tartják véletlennek, hogy a költő 1937-ben december 3-án, Borbála-nap előestéjén került a vonat alá.
A gyilkos születés bélyegével élni
Ez a gyönyörű delnő Grósz Ilona, Radnóti édesanyja. 1881-ben született, 28 éves volt, amikor 1909-ben egyik magzatával együtt belehalt az ikerszülésbe. A költő ezt tragédiát, amelyet csak ő élt túl, soha nem tudta kiheverni, soha nem tudta lelkiismeret-furdalás nélkül megélni, ahogy a Huszonnyolc év című versében is írja:
“Huszonnyolc éves voltál akkor,
most ugyanannyi lettem én,
huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
anyácska, véres szökevény!
Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba nőttem én,
erősen tűz a nap, vakít,
lepke kezeddel ints felém,
hogy jól van így, hogy te tudod,
s hogy nem hiába élek én.”
A hétköznapok a vers valóságánál mégis szebbek voltak. Radnóti édesapja második felesége, Molnár Ilona meleg szívű nevelőnyja lett az árva fiúnak. A költőnek féltestvére is született, Ágnes, akivel jó testvéri kapcsolatban volt. A lány később Erdélyi Ágnes néven újságíró lett. És hogy ez a történet se happy enddel végződjön, abba beleszólt a történelem: Molnár Ilona és Erdélyi Ágnes Auschwitzban haltak meg abban az évben, 1944-ben, amikor Radnóti Miklós Abdán.
Anya és múzsa
A képen Jablonczay Lenke, Szabó Magda édesanyja látható, akinek az írónő egy egész regény jelentős részét szentelte. Nagyon valószínű, hogy a Régimódi történetben elsősorban édesanyja életét akarta körüljárni, s lett belőle nemcsak családi, de 19. század végi, 20. századi tabló is. Jablonczay Lenke 1884-ben született Füzesgyarmaton. A kegyetlen, szeretetét kimutatni nem tudó, haragját és akaratát annál inkább kimutató nagymamájánál nevelkedett Debrecenben. Lenke csak rendkívüli belső függetlensége miatt érhetett szuverén felnőtté. A 20. század elején még nem volt általános, hogy egy lány tanuljon, és az sem, hogy egy asszony elváljon. Lenke pedig elvált első férjétől, akitől egy fia is született.
Ezen a képen 1959-ben látható Szabó Magda családjával: édesanyjával és édesapjával, Lenke második férjével, Szabó Elekkel, aki ebben az évben aztán meg is halt. Jablonczay Lenke 1967-ig élt. Szabó Magda nemcsak a Régimódi történetben őrizte meg alakját, másik önéletrajzi regényében, az Ókútban is találkozhatunk vele.
Kóczián Mária
Nyitókép (Szabó Magda édesanyja). Második kép. Harmadik kép. Negyedik kép. Ötödik kép. Hatodik kép. Hetedik kép.
Irodalmi témájú írásainkból:
József Attila és Isten, aki a háta mögött állt
Rózsás János – “a magyar Szolzsenyicin”
Mit olvasott a “Büszkeség és balítélet” szerzője?
Ulickaja modelje, Daniel Stein, a “Tolmács”
Desiré: egy nagy, ismeretlen Úr vendége
Tweet