Talita

Keresztény női magazin

Tyúksztori 2. – Horror a baromfiudvarban

tyúksztori Kristóf
Néhány hete azzal búcsúztam tőletek a Tyúksztoriban, hogy legközelebb a tojásokról írok. A valóság azonban, ami egy ragadozó (róka, nyest?) képében jelentkezett, átírta a forgatókönyvet…

Igen, az történt, amire gondoltok. Egy ragadozó, esetleg több, bejutott a tyúkólunkba a húsvét előtti kedden este, és elpusztította mind a hét tyúkocskánkat. Csak a kakas, Kristóf maradt meg.

És nem hibáztathatunk mást, csak magunkat. Ugyanis este nem zártuk be a tyúkólat.

Ez megtörtént már egyszer-kétszer, de akkor megúsztuk, most nem. Sokáig annyira rosszkedvem volt emiatt, hogy nem is tudtam folytatni a tyúkjaink történetét. Szégyelltem, hogy ennyire figyelmetlenek voltunk, és emiatt elpusztultak az állataink.

Péter Nagyszerdán reggel feldúltan jött vissza a kertből, és sorolta a tényeket: Két tetem maradt a baromfiudvarban, a kakas sokkos állapotban van. A tetemek már kihűltek. Aztán ő elment dolgozni, és kérte, hogy nézzek azért körül a környéken, nincs-e valahol még az elpusztított tyúkokból.

Szorongva álltam neki a kutatásnak. A patakparton kezdtem, de semmit nem találtam. Aztán közvetlenül a kerítés mellett kutattam. Itt, nagy meglepetésemre találtam egy fészket 17 egyforma színű tojással! Gyönyörűen kialakított, takaros kis fészek volt a rézsün, ami a tyúkudvarunk mentén van. Tulajdonképpen lehetett is látni a gyalogútról, mégis megmaradtak a tojáskák – így gondoskodott az egyik nálunk nevelkedett tyúkocska arról, hogy még sokáig legyen tojásunk! Mindegyik ép volt, mindegyiket fel tudtuk használni az elmúlt hetekben. ( A képen a fehérek ezek a tojások.) Tudtuk, hogy az egyik tyúk kijár, és azt is észrevettük, hogy kevesebb lett a tojás. De csak elvben tettük fel magunknak a kérdést: nem kint tojik esetleg? Valószínűleg azért nem néztünk utána, mert azt, hogy kijár a tyúk, a tragikus esemény előtt csak néhány nappal vettük észre, és már meg is vettük a szükséges tyúkhálót, hogy a vadháló aljára szereljük – ez mára meg is történt.

tojások sorban

Miután összeszedtem a tojásokat, a tyúkudvar kerítését jártam körül, és az egyik árokban valóban találtam egy tetemet. A ragadozó nem tudta kirángatni a vadháló rácsain, ezért maradhatott ott. Ezt a kihűlt baromfit is betettem a garázsba a másik kettő mellé. Mivel nem akartuk egyszerűen kidobni, megfőztük őket a kutyának és a macskáknak. Péter több pálinka segítségével végezte a tollazást, de még így is kijelentette, hogy mintha a szívét tépték volna ki, úgy érezte magát munka közben. Egyébként a kutyának egyáltalán nem tetszett az ezekből az állatokból készített étel. Elgondolkodtam rajta, vajon azért-e, mert a sokkal kevésbé határozott ízű bolti farháthoz van szokva, vagy azért, mert érezte, hogy ezek az állatok erőszakos halált haltak, és már valószínűleg pusztulásuk előtt komoly sokkot éltek át.

Kristóf, a kakas, akiről az előző részben kijelentettem, hogy túl sokat kukorékol, nagyon vad, és ezért lehet, hogy a levesben végzi, most komoly erőről tett tanúbizonyságot, megúszta a mészárlást. Igaz, megtépték kicsit, a taraja véres volt, és a háta is, de élt. Az első napon gyakorlatilag az udvar egy pontján állt, és csak valami nyöszörgésszerű hangot adott időnként. Nem evett, nem ivott, csak nyöszörgött és maga elé meredt. Aztán másnap egy-két métert már mozgott, de enni nem láttam. Pénteken még mindig nem kukorékolt, de már evett és ivott. Szombat reggel hallottam először kukorékolni – micsoda öröm volt!

Ez a nap aztán igen nevezetessé vált. Péter ugyanis arra gondolt, hogy a legegyszerűbb gyorsan venni néhány tyúkot – elvégre ott az ól, az udvar, és hátha Kristófnak is jót tesz a társaság…

Végül négy tojóhibridet vett, jérce korút, akikről azt mondták, hogy két-három héten belül tojni fognak. Na, amint megérkeztek, Kristóf kivirult! Azonnal elkezdett legyeskedni körülöttük, udvarolt, mutogatta nekik, hol érdemes kapirgálni, lázasan kukorékolt – ahogy régen is. A jövevények eleinte nem nagyon tudtak figyelni rá, annyira újak voltak nekik a körülmények. Addig egy zárt térben nevelkedtek, igaz, nem rossz körülmények között, de pl. nem ismerték a napfényt, napokig az ólban voltak leginkább. Kezdődött az, ami a letojt tyúkokkal: ki kellett venni őket az ólból, este berakni. De néhány nap elteltével már önállóan jöttek-mentek, mára kapirgálnak, kotkodálnak, esznek rendesen. Ez azért is érdekes, mert ezt a fajtát nem természetes körülmények között nevelik, vagyis már az őseik sem kint nevelkedtek, mégis milyen hamar képesek voltak alkalmazkodni az új helyzethez! Az erős napsütést viszont most sem szeretik igazán! Amióta jóra fordult az idő, leginkább egy fa árnyékában töltik a délutánt. Még Kristóf se nagyon tudja kicsalogatni őket.

tyúksztori tyúkok

Most lesz négy hete, hogy nálunk vannak, és május 9-én megérkezett az első tojás is. Azóta már mind a négy tojik csaknem naponta. Régi tyúkocskáink a rézsün találtakkal együtt 52 tojást hagytak ránk. Két nappal az első új tojás megérkezése előtt vettem a boltban 10 tojást, és azóta újra nem szorulunk bolti tojásra. Nagyon hálásak vagyunk a mi kis tojóhibridjeinknek, akik ilyen szépen szolgálnak bennünket!

Holnap érkezik öt fogoly színű magyar tyúk. Meglátjuk, hogyan jönnek ki egymással.

Kristóf azóta annyira erőre kapott, hogy megint rengeteget kukorékol, és mivel igen-igen férfinak érzi magát, már megint csak bottal érdemes bemenni a tyúkólba. Péter fel is vetette, hogy mégiscsak le kéne vágni… Hát, ilyen szívtelen is csak egy újdonsült paraszt lehet! 🙂

 

Kóczián Mária

A Tyúksztori első része itt olvasható.

A fotókat a szerző készítette.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162