Választásaink
„Választásairól lehet egy embert a legjobban megismerni.” Szondi Lipót
Életünkben hányszor, de hányszor választunk!
Boldizsár Ildikó meseterapeuta egyik előadásán felhívta rá figyelmünket, hogy minden nap választások elé állít az élet. Méghozzá általában három lehetőség közül kell választanunk. Nem mindig gondolunk bele, hogy egy választásunktól nemcsak a saját életünk változik meg, hanem a családunké, a munkatársainké, a barátainké, de még a hazánké, a Földünké, sőt az Univerzumé is.
A példamese főhőse hármas útelágazódáshoz ér. Az útjelző táblán a három útirány:
- Ha erre mész, a lovad éhen hal, de te nem.
- Ha erre mész, te halsz éhen, de a lovad nem.
- Ha erre mész, a szárnyas farkas széjjeltép.
Vajon melyik utat választja a főhős? A főhős pedig mi vagyunk.
Mondd, te kit / mit választanál? – hangzik fel a dal az István, a király rockoperában is.
Az egyik „primitív” indián törzsnél például a törzsfőnök hét generációval előre gondolja át, amikor választ a lehetőségek közül. A mesehőshöz hasonlóan nehéz alternatívák közül kell választania például a „civilizált”, tudatos magyar állampolgárnak a mostani országgyűlési választáson is.
A mi mostani országgyűlési választásunk
Február 15-én, szombaton, a szavazást megelőző 50. napon kezdődött az országgyűlési képviselő-választás hivatalos kampánya. Szinte mindennap teletömve postaládánk a jelöltek és önjelöltek arcképével és programjával. Csoportosíthatjuk őket: ki szimpi, ki nem az…
Éppen most telefonált az egyik jelölt, ajánlgatva magát és a pártja programját. No, nem személyesen, hanem a gépre felvett hangjával automata telefonálgat random módon. Ezt végighallgattam, de volt, akinek a neve hallatán le is csaptam a telefont.
A választottunk négy évre meghatározza majd, hogyan élünk, ő képvisel és dönt helyettünk. A lényeg, hogy mi választjuk meg őt.
A felelősség tehát a mienk, a civilizált, tudatos magyar állampolgároké, akik elmegyünk szavazni.
Gyerekkori választásaink
Vannak nézetek, miszerint apát-anyát is magunk választunk. De ha nem is ez az első választásunk, akkor ott vagyunk csecsemőként anyánk kezében, és már válogatunk: milyen ételt, ruhát utasítunk el, és milyen játék, takaró, szokás lesz az, amit még húsz-harminc évvel később a házasságunkba is magunkkal viszünk.
Az is biztos, hogy majdnem minden gyerek első szavai között ott a „NEM”, s ezt többször mondja ki, mint az IGEN-t. Nem megtenni bizonyos dolgokat, ez egy igazi gyerekkori hőstett is lehet akár. Állampolgári engedetlenség a javából, ahogy Thoreau mester mondaná.
Aztán jön az óvoda, az óvónéni, aki szimpi vagy nem szimpi… A lényeg, hogy három évig ő lesz, akivel több időt töltünk el, mint anyánkkal / apánkkal. Kellően ki tudjuk-e fejezni akkor, hogy mi tetszik, mi nem tetszik? Ha nem, akkor veszi kezdetét a frusztráció… Amit, ha tovább viszünk az iskolába és felnőtt életünkbe, vagy belenyomorodunk, vagy mi nyomorítunk meg másokat.
A lényeg az, hogy őszinték tudjuk lenni, magunkhoz leginkább, s hogy legyen módunk és eszközünk kimondani, ha fáj. Feltétlenül kell hozzá egy tudatos és cselekvőképes anya / apa, nagyszülő, pedagógus, aki meghallja, meglátja mindezt.
Egy szó, mint száz, jó lenne, ha felnőtté válva is meg tudnánk őrizni a nemet mondás képességét!
Barátok választásának kérdései
Szerinted mi a barátság? Van-e barátod? Miért ő a barátod? Te választottad, vagy kölcsönösen választottátok egymást? Hogy lettetek barátok? Voltak valaha is kétségeid a barátságotok felől? Borult-e fel barátságod azért, mert ő a legutóbbi választáson egy másik pártra szavazott?
Ez például vízválasztója lehet egy barátságnak.
Felnőttkori választásaink
A felsőbb iskoláinkat, munkahelyünket vajon magunknak választjuk-e, vagy a szülői elvárásoknak felelünk meg? Később halálunkig sínylődünk egy örömtelen munkahelyen, csak mert apukának / anyukának az életét ezzel teljesítjük be, sőt a gyerekünkkel is elkövethetjük ugyanezt a bűnt. Olyan pályát választunk neki, amit magunknak választanánk, így örökítve át a családi átokmintázatot.
A párválasztás
Mi a mérce? Mi alapján dől el, hogy ki lesz életünk párja? Ha kiválasztom, s ő is kiválaszt engem, vajon mindent tud-e rólam, ami egy együttéléshez szükséges? Tudja-e, hogy rosszabb napjaimon miket gondolok és teszek, nehéz helyzetekben is kiállom-e a hétpróbát? Ismeri-e a gyenge pontjaimat?
Az esküvő csak egy nap az életünkben, amikor lehet, hogy IGEN-t mondtunk, de utána jönnek a szürke hétköznapok. Kikiabálhatjuk a boldogságunkat a tizenkét ajtós limuzin tetőablakán, aztán másnap szembesülünk azzal a ténnyel, hogy annak, akivel összekötöttük az életünket, sajnos „büdös a lába”, és ez így marad örökre, csak mert nem vettük tudomásul, hogy ez az egyik gyenge pontja.
Választani mindennap kell
Én a három lehetőség közül a legnehezebbet választom ezután is. Igen, jól látod: azt, hogy a szárnyas farkas széjjeltépjen.
Ezt teszem nap-nap után. Hiszen, ha széjjeltépett is jónéhányszor a szárnyas farkas, de túléltem, sőt a lovam is, és újra összerakom, ami még használható belőlem. S ezzel a hiányos, sérült test-lélek-szellemmel járom hármas útelágazódástól hármas útelágazódásig az utamat ezután is.
Antalffy Yvette
Hasonló cikkeink:
Mondd, te kinek hinnél? – „Igazságok” fogságában
Tweet