Talita

Valljuk meg, hogy…? Hogy szabadok vagyunk!

Meg kell vallanom, hogy mellbevágott az élmény, amikor egy átlagos hétköznapi reggel a metrón szembejött velem a plakát felirata: „Népszámláláskor valljuk meg, hogy katolikusok vagyunk!”

Fontosnak tartom, hogy kiálljunk a mellett, amiben hiszünk. Fontosnak tartom, hogy elköteleződésünket, meggyőzödésünket felvállaljuk! Fontosnak tartom, hogy a közösség, amelyhez tartozunk, úgy láthassa, hozzá tartozunk!
De nézzük csak, mit tartok fontosnak!? Kiállni a mellett, amiben hiszünk; elköteleződésünket, meggyőződésünket felvállalni; közösséghez tartozásunkat láthatóvá tenni. Ezek felvetnek néhány szempontot, amelyek bennem homlokegyenest ellentétbe kerülnek a plakát reklámfelhívásával, ill. egyfajta helyzetképet is adnak jelenünkről, amelyet kár lenne figyelmen kívül hagyni. Nem azért, hogy kekeckedés, hőbörgés legyen, hanem azért, hogy amiből lehet, tanulni tudjunk.

1. Kiállni a mellett, amiben hiszünk. Szinte mindannyian olvasunk rendszeresen egy újságot, hetilapot (hírportált). Előfordul, hogy mást is olvasunk, de van egy, amelyet gyakrabban, szívesebben, odaadóbban. Mert közel áll a szívünkhöz, értékrendünkhöz, mert megbízunk (hiszünk) a szerkesztőiben, tartalmasságát szeretjük. Amikor pedig barátaink vagy a KSH megkérdezi, melyik lapot olvassuk, mire kapcsolunk, ha tévé elé ülünk, vagy mi szólal meg a rádióban, ha az autónkat beindítjuk, alighanem azt az orgánumot jelöljük meg. Miért? Mert ismerjük, szeretjük és hiszünk nekik. És akkor is melléállunk, ha úton-útfélen nem azt árasztja felénk az adott orgánum, hogy azt jelöljük.

2. Az előzővel szorosan összefügg a következő: meggyőződni és elköteleződni. Miért szeretjük azt az újságot? Mert meg vagyunk győződve arról, hogy jó! Hónapok, évek elmúltával is megrendeljük, mert a minimumot mindig leteszi az asztalra. Mivel pedig hiszünk benne, akár egy évre előre is megrendeljük. Meggőződésünk a jóról elköteleződésre indít.

3. Ezzel pedig egy közösség részeivé válunk. Azok közé tartozunk, akik olvassák ezt a lapot, akiknek értékrendje e lapból is táplálkozik. Információink legnagyobb részét innen merítjük, és ide térünk vissza, mert hitelesnek tartjuk azt.

A három lépcső folyamatot alkot, és a tudatosság korlátként köti össze őket. Számomra ez a népszámlálsra elkészített plakát arra utaló jel, hogy ez a tudatosság hiányzik azokból, akiket egy ilyen plakáttal kell megszólítani. Ennek sok oka lehet, és még több felelőse. Könnyű lenne csak a vezetőkre vagy csak az egyház tagjaira hárítani a felelősséget, de ez mindannyiunk felelőssége. Mégis, a szervezet, az intézmény felelősségét nagyobbnak gondolom! Mert az egyház felépítése hierarchikus.
A szabályokhoz és keretekhez ragaszkodás olyan biztonságot ad, amely sokaknak fontosabb annál, mint hogy teret adjanak az egyes tagokban megszólaló Léleknek. Sajnos az utóbbi időben megtapasztaltuk ennek ellenkezőjét is: a spontaneitás fel tud rúgni minden józan szabályt. Azt hiszem, „a keskeny út” a kettő között vezet. Természetesen ez azzal jár, hogy fel kell adnunk azt a biztonságot, amely az élet útjába áll. Ehhez pedig tudatos döntésekre, felelősségteljes felnőttekre van szükség.
Ezt a kérdést tenném fel azoknak, akik jóváhagyták és kitűzték ezt a plakátot: nevelünk-e tudatosságra törekvő, felelősségteljes, kretívan gondolkodni szerető embereket, akik belső meggyőződésből, mindenféle reklám nélkül beírják, hogy „katolikus”, vagy továbbra is benne maradunk a „nekünk úgyis megmondják, és amit mondanak, azt csináljuk” kategóriában, amelynek tagjai egyébként egyre kevesebben vannak?
El tudunk-e köteleződni a tudatosság mellett? Ez a jövő kérdése. De egyre inkább gondolom és érzem azt, hogy csak egy válasz adható rá…
Neked mi a válaszod?

Kicsi István