Verona, buszbaleset – Két gondolat a szenvedésről C. S. Lewis-tól
„Amikor az égvilágon semmi sincs a szívünkben, csak a segélykiáltás, talán Isten pont akkor nem segíthet. Mint ahogy a fuldoklón sem lehet segíteni mindaddig, amíg összevissza csapkod.”
„Amikor az égvilágon semmi sincs a szívünkben, csak a segélykiáltás, talán Isten pont akkor nem segíthet. Mint ahogy a fuldoklón sem lehet segíteni mindaddig, amíg összevissza csapkod. Lehet, hogy saját visszaverődő segélykiáltásai miatt nem hallja meg a bajba jutott a megmentő hangját. Másfelől meg úgy szól az ige, hogy “zörgessetek, és megnyittatik nektek”. De vajon beleértendő a zörgetésbe a dörömbölés és az ajtó dühödt rugdosása?”
„A szenvedés keresztény elgondolása megmagyaráz valami furcsaságot ebben a mi világunkban. A világ természeténél fogva olyan, hogy ezáltal Isten megtagadja tőlünk azt a nyugodt boldogságot és biztonságot, amelyre mindnyájan vágyakozunk – de az örömről, az élvezetről és a vidámságról hírt ad nekünk. Soha nem érezhetjük magunkat biztonságban, de sok örömben lehet részünk, sőt, extázisban is.
Nem nehéz belátni, miért. Az általunk óhajtott biztonság arra késztetne, hogy szívünket e világ felé fordítsuk, s megakadályozná azt, hogy visszatérjünk Istenhez: a boldog szerelemnek néhány pillanata, egy tájkép, egy szimfónia, vidám találkozás a barátainkkal, egy kellemes fürdőzés vagy izgalmas focimeccs nem juttathat ide. Atyánk kellemes fogadókkal üdít fel utunk során, de lebeszél arról, hogy ezeket otthonunknak tekintsük.”
Részletek C. S. Lewis: „A fájdalom” c. könyvéből. Budapest, Harmat Kiadó, 1992.
Tweet
Hozzászólások
Megértem, jogosak a találgatások, a kételyek sokak részéről.
Engem már korábban meggyőzött az az elv, miszerint az életünkben nincsenek véletlenek, valamennyien egy előre elkészített forgatókönyvvel érkezünk a világra és éljük napjainkat. Meg van szabva mi a feladatunk és mennyi ideig tartózkodhatunk e földi létben. Egy repülőgép balesetet állítottak elém példának, ahol egy túlélő sem volt. A vizsgálat megállapította, hogy az ott tartózkodóknak, szinte valamennyinek a halál ideje az égiektől arra a napra volt meghatározva.
Ki vizsgálta a halálukat, és ki jutott arra a következtetésre, hogy ez így volt megírva?
Az efemerida nagy segítséget nyújt mindazoknak akik annak értelmezéséhez értenek és veszik a fáradságot és kutatják létünk összefüggéseit és hogy mi miért történik az életünkben.
A mélyen Isten hívő,borzalmas körülményeket megélt Édesanyám mindig hangoztatta: “Isten útjai az ember számára kifürkészhetetlenek, nem tudhatjuk mi miért van, nekünk az a dolgunk hogy híven kövessük Őt,lelkiismerettel végezzük el a ránk bízott feladatait, tartsuk be parancsolatait és fogadjuk el döntéseit mely olykor súlyt, olykor emel,de sose feledjük minden jó és rossz az éltünkben értünk történik és a javunkat szolgálja még akkor is ha fel tudjuk fogni,ha el tudjuk fogadni,ha nem az adott pillanatban”. Az idő előrehaladtával, kicsit visszatekintve az ember számára minden világossá válhat, mindent meg tud érteni és hála imát mond ha odafigyel a történésekre.
A csillagjóslás, asztrológia keresztények számára nem ajánlott módszer a világ megismerésére, mert bizonyára könnyen tévútra vihet. A második felével, amit Édesanyád mondott, mélyen egyetértek. A dolgok utólag maguktól is gyakran értelmet és összefüggést nyernek, ehhez nem is kell segédeszköz.