Talita

Zsidók védelmezője: XII. Piusz

Hatévi kutatás, amely 76 000 oldalnyi eredeti anyagot dolgozott fel, valamint szemtanúk sokrétű beszámolója és nemzetközi tudósok tanúságtétele alapján Gary Krupp meggyőződése, hogy XII. Piusz becsületének helyreállítása a végéhez közeledik.

„Minden kutatás újabb gyémántot hoz a napvilágra. Hihetetlen, de nincs semmi, ami a másik oldalt igazolná, vádjaikat semmiféle dokumentum nem támasztja alá” – mondta Krupp, a The Pave The Way Foundation (Kövezd ki az utat) non profit szervezet alapítója. Célja, hogy áthidalja a világ és a vallások közötti szakadékot; és kezdetektől fogva egyik legelkötelezettebb védelmezője XII. Piusz pápa ügyének, a zsidó emberek mentésében mutatott hősiességének.

Krupp New York-ban felnőtt zsidó, akit nemzedékének  tagjaihoz hasonlóan arra tanítottak, hogy gyűlölje a háborús idők pápáját állítólagos antiszemitizmusa miatt, s mert úgymond nem volt kész segíteni a zsidóknak a holokauszt idején. Felfedezve, hogy mindez hazugság, kész volt tanúságot tenni az igazságról. Kutatócsoportjával egyre több dokumentált tényt fedez fel annak bizonyítására, ami a Pave the Way meggyőződése szerint cáfolhatatlan, hogy XII. Piusz mindent megtett, amivel oltalmazhatta, védelmezhette a zsidókat a II. világháború előtt, alatt és után. Mindezeket a dokumentumokat meg lehet tekinteni a szervezet honlapján.

A dokumentumok közül néhány rámutat, hogy XII. Piusz már 1917-ben állást foglalt a zsidó állam felállítása mellett. A Pave the Way Alapítvány további nagy felfedezése az a levél, amelyet Pacelli bíboros (a későbbi pápa) 1939-ben írt: 200 ezer zsidónak akart vízumot szerezni, akik az ún. kristály-éjszaka után Németországban maradtak. „Nem tudta megszerezni a vízumot, de megpróbálta – mondja Krupp. – S figyelembe kell azt is venni, hogy ezt nem Washington vagy London biztonságos helyéről próbálta intézni. Ellenséges erőktől, besúgóktól körülvéve, több zsidót tudott megmenteni, mint a többi világi vezető együttvéve.”
További levelek bizonyítják, hogy unokaöccsén, Carlo Pacellin keresztül hogyan segített a római zsidóságnak elkerülni az elhurcolást 1943-ban. Mintegy 12 ezren vannak, akiknek lehetőséget adott, hogy oltalmat találjanak egyházi intézményekben, monostorokban, kolostorokban és olasz katolikusok otthonaiban. „Ezek az archivált anyagok megmutatják, hogy személyesen hogyan segített menteni a zsidókat – ismerteti Krupp, és a maga szenvedélyes New York-i akcentusával teszi hozzá: – Antiszemiták nem tesznek ilyet.”

Másik megrendítő felfedezés, hogy Hitler a pápát nem csak elrabolni akarta. A Pave the Way Alapítvány birtokában van annak a levélnek a másolata, amelyet Piusz pápa a bíborosokhoz írt, arra az esetre, ha meggyilkolnák, és utasításokat adott számukra, hogyan kormányozzák az Egyházat számkivetésből. Valamint az a bizonyíték is, hogy a pápának és a titkárának a neve szerepelt azon a német listán, amelyre az 1944. júliusi Hitler-ellenes összeesküvés résztvevőit jegyezték fel.
Krupp rátalált egy „fantasztikus levélre”, amelyet az amerikai német követ küldött Németországba 1939. március 3-án, a pápaválasztás másnapján. A nagykövet visszaemlékezik Pacelli bíborossal való találkozására 1937-ben, amikor meg akarta látogatni a Sixtus-kápolnát, de nem jutott el oda, mert a bíboros három teljes órán át az irodájában tartotta, kérdezte és elmondta véleményét a nemzeti szocializmusról és Hitlerről. „A levélben ez áll: Hitler-ellenes beállítottsága eddig is ismert volt előttem, de nem volt elképzelésem, hogy ez mennyire határozott” – idézi Krupp.

Piusz hírneve áldozatul esett annak a halála után indított, szovjetek által kidolgozott, félrevezető kampánynak, amelynek egyik eszköze volt a – megrendelésre írt – Helytartó c. színdarab (Rolf Hochhuth, 1963. A szerk.). Széles körben bemutatták ezt a darabot, sőt ma is előadják Münchenben és az amerikai egyetemeken. Ez különösen bőszíti Kruppot, hogy az egyetem dékánja az egyetemi szabadságra hivatkozva adott erre engedélyt . 
Azért olyan kitartó Krupp az igazság feltárásának vágyában, mert erősen hiszi, hogy a történelemírásnak korrektnek kell lennie. „Az emberek halála a történelem, ezért olyan fontos, hogy mindenki tudomásul vegye a történelem szakralitását, mert emberek ölhetik meg egymást történelmi tudatuk miatt. A Piusz-ellenes történészek átírják a történelmet, és megérdemlik, hogy történész helyett hazugoknak nevezzék őket” – véli.

Krupp különösen is méltatlankodik a római zsidó közösséggel és azokkal kapcsolatban, akik folyamatosan terjesztik a „fekete legendát”, minden ellentétes bizonyítékot semmibe véve. „A római zsidó közösség megveti XII. Piuszt, pedig néhány évtizeddel korábban emlékművet állítottak neki, hálából, megmentett életükért” – mondja. (Az 1946-ban állított emlékművet eltávolították.) „Azért van levegő a tüdőtökben, mert ő megmentette az életeteket, s mégis megvetitek? Ez bűn.” – mondja nekik Krupp. Többször is kifejti, hogy a hálátlanság a zsidó jellem legnagyobb torzulása, hiszen a zsidó szó héber megfelelőjének a gyöke a hála.

 
De mi a válasz azokra a rendszeres vádakra, amiket ismételten hallunk? Krupp könnyedén megválaszolja azokat:
„Miért nem vállalta Piusz a vértanúságot? Hát miért nem vállalta Patten generális vagy Roosevelt elnök? Nem szabad elfelejteni, hogy a Vatikán egyszerre a Katolikus Egyház vezetősége és egy állam is. A lehető legrosszabb dolog lett volna, ha Piusz meghal, hiszen a halott nem lett volna képes megtenni azt a rengeteg jót, amit élve tett.”
Másik vád, hogy miért nem közösítette ki a nácikat. „Pedig kiközösítés alá estek! A német püspökök mindenkinek megmondták, hogy aki csatlakozik Hitler pártjához, aki Hitler egyenruháját hordja, zászlóját hordozza, kiközösítés alá esik, és nem részesülhet egyházi temetésben.”
„A vádnak, hogy a háború után XII. Piusz segített volna náci bűnösöket Dél Amerikába menekülni, éppen az ellenkezője igaz, csak olvassák el erről Hudal püspök életrajzát, aki együttműködött Rómában a nácikkal” – hangsúlyozza Krupp.
Azzal is vádolják Piuszt, hogy felhatalmazást adott a zsidók, különösen a gyermekek erőszakos megkeresztelésére. „Egyáltalán nem. Az igazság az, hogy megtiltotta. Voltak túlbuzgó apácák, s mások, akik ezt próbálták, és ő megtiltotta. De keresztlevelek kiállítását engedélyezte. Megtiltotta, mert mélyen szerette és tisztelte a judaizmust, és gyermekkori barátja volt az ortodox zsidó Guido Mendes.”

Krupp megjegyzi, hogy sokak számára a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate dokumentuma a fordulópont a zsidó-katolikus kapcsolatban. „Az a dolgom, hogy zsidóként tegyem, amit teszek. Szeretem és tisztelem a Katolikus Egyházat, mert alaposan ismerem, és látom, hogy az egész világon nincs olyan szervezet, mely többet tenne az egészségügyért, a nevelésért, a szeretet-szolgálatért. Sok testvérem van az Egyházban, de soha sem fogok konvertálni, büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok, hiszem, hogy Isten ezt az utat adta nekem” – mondja Krupp.

Edward Pentin írása a Zenit 2012. június 21-i számában jelent meg.

Forrás: Zenit/Magyar Kurír

Képek: Eugenio Pacelli 1922-ben innen, Gary Krupp és könyve innen

Hasonló témájú cikkeink:

Salkaházi Sára szabálytalan ragyogása

Embermentők 2. – Katolikusok: “mindezt vállalnunk kell”