A nagy versenyt mindjárt másnap meghirdették. Eszter néni az összes bentlakó manógyereket összegyűjtötte a kollégium dísztermében, és elmesélte, miről is szól majd a vetélkedő.

– Úgy gondolom, az iskola csak azt értékeli, ki hogyan tud tanulni – nézett végig a gyerekseregen. – Mi viszont a többi képességetekre és jó tulajdonságotokra is kíváncsiak vagyunk. Például, ki milyen jó barát, milyen leleményes, vagy hogyan segít másokon. Milyen ügyes, mit tud magáról és a világról, vagy éppen mit tud abból megmutatni a többieknek, ami érdekli és foglalkoztatja. Ezért találtuk ki ezt a különleges vetélkedőt. A verseny egészen a tavaszi szünetig tart majd, minden héten új feladatokkal, és a végén természetesen nyeremények is várnak majd rátok!
– Lehet énekelni és táncolni is? – kiabált közbe illetlenül egy nagyobb manófiú.
– Ugyan nem „Ki mit tud”-ot terveztünk, de lehet majd ilyen feladat, bár éneket és táncot tanultok az iskolában is. De tudod mit? – mosolygott a langaléta kamaszra –, ha ki tudsz találni ezekből olyan feladatot, ami nem kapcsolódik a tananyaghoz, viszont illik az előbb elmondottakhoz, bevesszük a versenybe!
A manógyerek nyomban sutyorogni kezdett társaival, mert persze nem figyelt oda, amikor Eszter néni elmondta, mitől különleges ez a verseny.
– Milyen nyeremények lesznek? – kérdezte egy hosszú hajú manólány.
– Lesznek kisebbek is, nagyobbak is. A fődíj egy kerékpár!
Izgatott sutyorgás támadt. Manóvárosban drága mulatságnak számított a bicikli, csak néhány manónak volt, így hát minden gyerek szerette volna megnyerni.
– Természetesen nem egyformán pontozzuk majd a kisebb és a nagyobb versenyzőket – folytatta Eszter néni. – Csoportos feladatok is lesznek majd, amikhez csapatot kell szerveznetek, és együtt keresni a megoldásokat.
Az első hét feladata tehát: mindenki készítsen madáretetőt, és tegyen bele eleséget. Figyelje meg és rajzolja le, milyen madarakat lát az etetőjében. Pontozni fogjuk az etetőket, az eleséget, mennyi madár jött, a rajzokat, és hogy tudja-e a versenyző a madarak nevét!
Az etetőket a barkácsműhelyben készíthetitek el, de az anyagot nektek kell összegyűjteni hozzá!
A szakács néni pedig már vár titeket a kamrában. Nektek kell megmondani, mit adjon!
Jó versenyzést mindenkinek!
Peti egyenesen a könyvtárba ment, tudta, hogy madarakról szóló könyveket is talál majd a polcokon. Péter bácsi már várta.
– Jó, hogy először ide jöttél, így a legszebb madaras könyvet te tudod kölcsönözni. Ebben az ismeretlen madarakat is meg fogod találni. Az is benne van, melyik mit szeret enni, és hogy kell etetőt készíteni!
Peti takaros ki faházikót barkácsolt, még hátlapja is volt, hogy a szél ne süvítsen keresztül rajta. De hová tegye? Az ablakpárkányt természetesen az ikrek foglalták el… Ha fölmászik vele egy fára, nehezen tudja feltölteni. Alacsonyan pedig a madaraknak veszélyes… Megvan! Az ebédlő és a kollégium közötti üvegfolyosóról formás fácskát lehetett látni. Nem volt túl magas, és pont a folyosó felé nyújtotta az egyik ágát. Peti kis létrát és erős kötelet szerzett az egyik takarító bácsitól, és ügyesen fölszerelte az etetőt.  
A konyhában magokat kunyerált. A szakács néni segítségével még madárkalácsot is készített, és kiakasztotta az etető bejáratához. Fél diókat, almaszeletkéket is kirakott. Kis tálkában vízről is gondoskodott. Tudta, hogy a vizet nem lesz egyszerű naponta cserélgetni, főleg, ha befagy, de szerette volna, ha sok kismadár jön az etetőjébe. Nemcsak azért, hogy ő nyerje a versenyt. Az erdőben sok madárbarátja volt, itt pedig még mindig magányosnak érezte magát. Jó lenne itt is néhány kis madárbarát…
Boldogan rajzolta a füzetébe a cinkéket és feketerigókat. A vörösbegyet és a szajkót is könnyen felismerte. Nagy örömére pintyek és egy tengelic is érkezett a házikóba, alatta pedig egy zöld küllő szedegette a kiszóródott eleséget. A verebek persze mindenütt ott voltak, még a nagyobb madarakat is próbálták elzavarni. Peti jót mulatott rajtuk, ő a verebeket is szerette. Le is rajzolta a füzetébe, hogyan veszekednek a nagyobb madarakkal. Rajzolgatás közben pedig elhatározta, hogy ő bizony a pontozás után is várni fogja új kis barátait, egészen a tél végéig!