A hétvége hamar elérkezett. A manógyerekek izgatottan várták az eredményeket.

A tanító néniknek és bácsiknak nem volt könnyű dolguk az értékelésnél, annyi szép madáretető és gyönyörű rajz készült. El is határozták, hogy a legszebb rajzokat bekeretezik, és az ebédlőt díszítik majd velük.

Eszter néni összehívta a gyerekeket, és kihirdette a madárles eredményeit. Az ikrek nem kaptak pontot, mert kenyérmorzsát szórtak az etetőjükbe.

– A morzsától a magevő madarak felfúvódnak és elpusztulnak – magyarázta Jenő bácsi. A heti nyeremény egy süni alakú torta volt. Csokitüskéit meresztgetve, cukorszemeivel vidáman pislogott a kismanókra.

– Igazából mindannyian megérdemelnétek – mosolygott Eszter néni –, mert mindenki szorgalmasan dolgozott, és az első nap után sem hagytátok cserben a madárkákat, egyik etető sem állt üresen a hét folyamán. Szeretném, ha továbbra sem feledkeznétek meg az etetők feltöltéséről! A kismadaraknak szükségük van a segítségetekre, hogy átvészeljék a kemény fagyokat. A legszebb etető címét egy nádból készült házikó kapta, a tortát pedig…

– Peti nyerte meg! – kiáltotta vidáman Eszter néni. – Nemcsak azért, mert a legtöbb madarat ő rajzolta le a füzetébe, hanem azért is, mert ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy vízre is szükségük van a madaraknak! Mielőtt pedig megennétek a tortát – mert gondolom, a győztes jószívűen megosztja a társaival – folytatta Eszter néni – , mondom a következő heti feladatot. Jövő szombaton nagy akadályversenyt rendezünk. Csapatokat fogunk alkotni, és minden csapatnak lesz majd egy állomása, ezen az összes többi csapat áthalad. Az állomásokon feladatokat kell majd megoldani, csak akkor lehet továbbmenni, ha sikerül! A feladatokat az a csapat találja ki, akié az állomás! Vagyis nemcsak a megoldásokat, hanem az ötleteket is pontozni fogjuk, hogy melyik csapaté lesz a legjobb akadály! Mivel épp hatvanan vagytok, tíz csapat lesz hat-hat manóval. Minden csapatnak lesz a nagyobbak közül egy csapatkapitánya, ők fognak választani még egy nagy, és négy kisebb manót minden csapatba!

Eszter néni kijelölte a csapatkapitányokat, akiknek aztán választaniuk kellett a jelentkezők közül. Csapatkapitány lett a táncolni szerető manófiú és a hosszú hajú manólány is. Peti nagyon izgult, úgy gondolta, őt úgysem választja senki… nagy meglepetésére azonban mindjárt az elején bekerült a hosszú hajú manólány csapatába. A lány sajnos az ikreket is kiválasztotta. Petinek el is ment a kedve a versenytől… de aztán ránézett a sünitortára.

– Azért sem fogok megfutamodni – gondolta –, én is érek annyit, mint ők! Hiszen én láttam a legtöbb madarat, ők pedig még pontot sem kaptak! A süni cukorszemecskéje vidáman hunyorgott Petire. A csapatok végre kialakultak.

– Először is válasszatok nevet magatoknak, aztán jöhetnek az ötletek – mondta Eszter néni kissé már berekedve.

– Ne feledjétek, szombatra el is kell készülnie az akadálynak! Most pedig jó étvágyat a tortához! Peti csodálkozva látta, hirtelen mennyi barátja lett… Csak úgy tolongtak a nagy tálca körül. Alig tudott egy szeletet kimenteni Péter bácsinak. Tudta, hogy az ő segítsége nélkül nem nyert volna…