Manókalandok 24. – Bölcsek Titkos Társasága

mano24

A manógyerekek másnap is kivételesen jól viselkedtek, nehogy Eszter néninek mesélés helyett a lecke kikérdezése jusson eszébe.

Csendben, gyorsan megvacsoráztak, és annyira együtt éreztek az éhező manógyerekekkel, hogy egy morzsányi maradékot sem hagytak a tányérjukon. Eszter néni pedig folytatta a mesét: Ilyen szörnyű állapotok uralkodtak hát Manóvárosban. Az iskola még tartotta magát, bár a tanárok szomorúan nézték az éhes és rongyos gyerekeket. Sokat nem tehettek, mert az ő tartalékaik is kimerültek már. Igyekeztek legalább a lelket tartani tanítványaikban, és megtanítani őket, hogyan lehet a jég hátán is megélni. Tanulságos, régi történeteket meséltek, melyekben a szereplők mindenféle gyakorlattal és próbával jellemüket erősítették, lelkierejüket fejlesztették, és végül így tudtak győzni a rossz körülményeken. Tanórák helyett az erdőbe jártak élelmet gyűjteni, a tisztásokon pedig titkos kerteket alakítottak ki, ahol zöldségeket termeltek. A begyűjtött bogyókat, gombát jól elrejtett vermekben tárolták. Három fiatal tanár azonban, akik már régóta jó barátok voltak, kevesellte a mesélést és a gyűjtögetést. Nem volt még családjuk, ezért többet tudtak foglalkozni a gyerekekkel és a manónép siralmas helyzetével is. Esténként, mikor a gyerekek már aludtak, szomorúan üldögéltek a hideg ebédlőben.

– Ez így nem mehet tovább! Nem nézhetjük tétlenül a szenvedést! Csak mesélünk és mesélünk, de nem teszünk semmit! – heveskedett a legfiatalabb.

– Ki kell találnunk valamit!

– Nálunk okosabbak is megpróbálták már! Börtönben ül mindegyik! – torkolta le a legidősebb.

– Azért gondolkodni még lehet – mondta a középső.

– És honnan tudod, nem fog-e valaki beárulni? – kérdezte a legidősebb.

– Bármibe is fogunk, annak hamar híre megy!

– Először is kell egy szövetség, hogy érezzük, összetartozunk, és soha nem áruljuk el egymást. Így más is közénk állhat, ha hűségesküt tesz! – mondta a legfiatalabb.

– Túl sokat mesét olvastál – csóválta a fejét a legidősebb.

– Azért megpróbálhatjuk – vélte a középső. – Ha el sem kezdjük, sosem fogunk tenni semmit. Legalább a mi barátságunk is megerősödik.

– Majd én megírom a Titkos Alapítólevelet – lelkesedett a legfiatalabb.

– Én meg majd az eskü szövegét – dörmögte a legidősebb.

– De mi legyen a nevünk? – töprengett a középső.

– Titkos Társaság! – vágta ki a legfiatalabb.

– Egyszer olvastam valami bölcsek társaságáról… Lehetnénk mi is bölcsek társasága! – javasolta a középső.

– Már megint a könyvek meg a mesék… – morgott a legidősebb.

– Bölcsek Titkos Társasága! – ujjongott a legfiatalabb.

– Rendben. De akkor bölcsekhez illően gondolkozzunk a lehetőségeinkről! – hagyta jóvá a legidősebb.   – Holnap ugyanitt találkozzunk, addig mindenki gondolkozzon…

Másnap este ünnepélyesen megalakították a társaságot, és gyertyafénynél megesküdtek, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek népük megszabadításáért. Máris nekifogtak, hogy tervet készítsenek.

– A varázslót meg sem tudjuk közelíteni a pockok miatt! Velük kell kezdeni! Ha őket legyőzzük, legalább esélyünk lesz, hogy megküzdhessünk a varázslóval – kezdte a legidősebb.

– Hogy akarsz egymagad szembeszállni egy hadsereggel? – érdeklődött gúnyosan a középső.

– Egyedül nem sokat tehetünk. Szövetségeseket kell keresnünk! – javasolta a legfiatalabb.

– Talán nem is csak a manók között… – töprengett a legidősebb. – Minden állatnak van ellensége… Megvan! A macskák! – kiáltott föl.

– De hol találsz Manóvárosban macskát? Mindenki fél tőlük, hiszen nagyobbak, mint mi vagyunk… Ha nagy ritkán ide is tévedt egy, elűzték… nemhogy macskahadsereg… egy árva cica sincs sehol a környéken! – vitatkozott a középső.

– Én tudok egyet! A fogadósné befogadott egy kis kóbor macskát. Talán segítene nekünk! Biztosan már neki sem jut elég élelem – vélte a legfiatalabb. – Holnap fölkeresem!

Ebben maradtak, és megígérték egymásnak, hogy a következő találkozásig mindenki tovább gondolkozik, hogyan szállhatnak szembe a gonosz varázslóval.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.