Manókalandok 25. – Erdők boszorkánya

erdk_boszorknya 
Másnap este a legidősebb Bölcs egyedül üldögélt a hideg, üres ebédlőben. A legfiatalabb a macskák után járt, a középső ki tudja, hol időzött.

– Sok értelme van ennek a Társaságnak… ülhetek itt egyedül… – morgolódott magában a legidősebb, és már éppen nekikészült, hogy induljon lefeküdni, amikor a középső Bölcs ujjongva rontott be az ebédlőbe.

– Megtaláltam! Mégsem volt hiába a sok olvasás! Emlékeztem, hogy olvastam róla valahol, és megvan!

– Mi történt? Mi van meg? – kérdezte morcosan a legidősebb.

– Egyszer régen olvastam valami legendát az erdei boszorkányról, aki a varázsszereivel minden varázslót le tud győzni. Egész éjjel a könyvtárban ültem, most végre újra megtaláltam azt a könyvet! – válaszolta a középső.

– Csak egy könyv? Azt hittem, a megoldást találtad meg – morgott a legidősebb.

– De hiszen ez lesz a megoldás! Megkeressük ezt a boszorkányt, és…

– Na persze, és majd meg is találod valami százéves történet nyomán!

– Hiszen itt áll, hallgasd csak:

„Menj Keletre, majd Nyugatra,
Fordulj jobbra, aztán balra,
Így majd éppen negyednapra
Rátalálsz a banya-lakra.
Sűrű erdő közepébe’,
Ott tanyázik ezer éve…
Ha bajban vagy, ne tétovázz,
Indulj máris, hogy megtaláld!”

– Hát ettől ugyan nem fogod megtalálni! Mégis, mennyit menj erre meg arra? Az is lehet, hogy ott ült ezer évet, de már nincs is ott! Aztán ha mégis megtaláljuk, majd jól elvarázsol minket is!

– Ha félsz, egyedül is nekivágok! – hepciáskodott a középső.

– Persze, hogy félek. Ne is mondd, hogy te nem félsz. De még sosem hallottad, hogy nem az az igazán bátor, aki nem fél? Hanem éppen az, aki fél, és mégis megpróbálja!

– Igazad lehet… – gondolkodott el a középső.

– Nem is azért mondom. De nem indulhatunk neki vaktában.

– Négy irány van, negyednapra lehet megtalálni… Talán kezdhetjük úgy, hogy egy-egy napot megyünk mindegyik irányba… – töprengett a középső.

Ekkor megérkezett a legfiatalabb Bölcs. Lelkesen újságolta, hogy megtalálta a fogadóban a macskát, és még szót is értett vele. Megígérte, hogy elindul más macskákat keresni, és velük együtt visszatér majd a fogadóba. Nem nagyon akart nekivágni, de aztán mégis beleegyezett.

– Mivel tudtad meggyőzni? – kérdezte a legidősebb.

– Hónapok óta éhezik. Már az egerek is elvándoroltak, mert üresek a kamrák. Azt mondta, ennél minden csak jobb lehet. No meg szeretne végre más macskákkal is találkozni, hiszen amióta idekerült, egyedül van. De csak annyit vállalt, hogy megpróbál összegyűjteni néhány macskát. A haditervet nekünk kell kitalálni.

– Már el is kezdtük! – mondta a középső. – Megtaláltam, hogyan győzhetjük le a varázslót! – azzal a legfiatalabbnak is felolvasta a versikét, és elmondta, mit terveznek a legidősebbel.

– Természetesen veletek tartok! – jelentette ki a legfiatalabb. – Mikor indulunk?

– Valahogyan élelmet is kellene még gyűjtenünk – vélte a legidősebb. – Nem mehetünk útravaló nélkül!

– Az erdőben még mindig több az ennivaló, mint itt! – vélte a középső.

– Igen, de ha nekiállsz gyűjtögetni, hogy mész egy napot az egyik, egyet a másik irányba? – vitatkozott a legidősebb. – Mondjunk le egy pár napig a vacsoránkról. Azért az is valami.

Lemondani a vacsoráról… hiszen hónapok óta egy szelet kenyér vagy egy marék bogyó a vacsora… Már előre korgott a gyomruk.

– Én már így is kéket-zöldet látok az éhségtől – vallotta be a legfiatalabb.

– A koplalás pedig jót tesz, és csak néhány napról van szó – vigasztalta a legidősebb. – Négy nap elég lesz, mert négy napot kell mennünk.

– Akkor négy nap múlva indulás! – adta ki a jelszót a középső.

Nyitókép: innen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.