Manókalandok 29.– Kis kertészek

mano29 
Végre beköszöntött az igazi tavasz. A hóvirágok után kinyíltak az ibolyák, a sárgásbarna fű újra kizöldült.

Teli torokból daloltak a madarak, hófehér menyasszonyként pompáztak a cseresznye- és meggyfák, a kék égen vidám kis bárányfelhők úsztak.

– Itt az ideje, hogy rendbehozzuk az udvart! – mondta egy szép napon Jenő bácsi, mikor a manógyerekek csak lézengtek a hirtelen jött, szikrázó napsütésben. – A mozgás a friss levegőn majd elűzi a tavaszi fáradtságot!

A gyerekek kertésznadrágot húztak, ásót, kapát, gereblyét kaptak, és megkezdődött a nagy munka. A téli viharok sok helyen tönkretették a kerítést. Kijavították, és vidám zöld színűre festették. A kerítés elé sövényt és szép virágokat ültettek. Az udvaron először is összeszedték a szemetet, tavalyi faleveleket, széltördelte faágakat. A zöldhulladékot nagy faládákba halmozták. Jenő bácsi elmagyarázta, hogyan lesz belőle tápanyag a növények számára. A fák tövénél felásták és megtisztították a talajt, a bokrokat megnyesték. A jégpálya helyén sajnos siralmas állapotok uralkodtak.

– Itt bizony újra kell füvesíteni – állapította meg Jenő bácsi. Ez volt még csak a nagy munka! Sajgott a válluk, derekuk, mire végeztek. A területet elkerítették, nehogy kitapossák a zsenge fűszálakat. Este egyik kismanót sem kellett álomba ringatni! A három jó barát élen járt a nagy munkában, mert elhatározták, hogy mindenben helytállnak. Úgy belejöttek a kertészkedésbe, hogy másnap már hiányzott nekik a munka. Az új sövény és fű locsolása meg sem kottyant, szívesen folytatták volna az ásást, ültetést. Kedvenc fájukon ülve azon töprengtek, hová lehetne még sövényt vagy füvet telepíteni, de a rendezett udvaron már nem volt több tennivaló.

– Megvan! – rikkantott hirtelen Marci. – Kérjük meg Jenő bácsit, hogy mi is termeszthessünk zöldségeket, mint a régi manógyerekek az erdei tisztásokon!

Bercinek és Petinek nagyon tetszett az ötlet, meg is egyeztek, hogy tanítás után megkörnyékezik Jenő bácsit. Az elhatározást tett követte. Jenő bácsi nagyon örült a három kis manófiú kérésének.

– Már éppen valami hasonlót akartam javasolni, csak nem voltam benne biztos, hogy a tanulás mellett vállalnátok-e ilyen komoly munkát – mondta. – Mert a kerttel törődni is kell ám, és bizony megsínylik a növények, ha nem jó szívvel gondozzátok őket.

Még aznap kihirdették az iskolában, hogy aki kiskertet szeretne, jelentkezzen Jenő bácsinál. Csak annyi volt a feltétel, hogy aki elkezdi a kertészkedést, a nyári szünetig gondoskodjon is a kertjéről. Jenő bácsi gondosan összeírta, ki, mit szeretne ültetni, aztán elment a vetőmagokért, palántákért a manógazdákhoz. Peti répát és retket akart ültetni. Mindkettőt szerette, és még jól emlékezett, hogy kiskorában, mikor még nem tudta rendesen kiejteni az r hangot, mennyit mondogatta Manómamával a répa, retek, mogyoró… kezdetű mondókát. Mogyoróbokor volt néhány az udvaron, rigóból is akadt néhány, remélte hát, hogy lesz répa, retek is hozzá. Azt is elhatározta, hogy az ágyást hagymával ülteti körbe, hogy távol tartsa a csigákat. Berci paradicsomot, Marci uborkát, Ibolya virágokat szeretett volna, mások zöldborsót, salátát, karalábét kértek. Petrezselymet, zellert, zöldbabot is ígért Jenő bácsi, amit majd felfuttathatnak a kerítésre.

Alig várták, hogy visszaérjen. Addig nekiláttak a kiskertek kiosztásához. A konyha mögött volt egy nagy szabad terület, amit eredetileg is konyhakertnek szántak. A nagyobb manók megmérték, elosztották és kötelekkel kijelölték a kertecskéket. A kicsik tátott szájjal figyelték az izgalmas műveletet, és már előre hajba kaptak azon, hogy melyik kié legyen. Sorsolással döntöttek. Petinek szerencséje volt, jó napos terület jutott neki.

– Igaz, sokat kell majd locsolni, de sebaj, legalább erősödik a karom – gondolta magában, és a kert végében álló esővizes hordókra sandított – bizony elég messze voltak.

Mire Jenő bácsi visszaért, a manógyerekek már föl is ásták a kertecskéket. A nagyobb manók segítettek a kicsiknek, de ez bizony nehéz munka volt! Néhány nap múlva készültek el, de a fáradtságért kárpótolta őket a jól végzett munka öröme. Arra gondoltak, milyen jó is lesz majd megkóstolni a maguk termesztette zöldségeket, és újult erővel folytatták a kertészkedést.

Nyitókép: innen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.