A 13. hét környékén már képes voltam gondolkodni. Előtte csak hánytam, egész nap hányingerem volt, és már bántam az egészet. Miért kellett nekem egy negyedik terhesség 36 éves fejjel? Pszichológusként rögtön gyanakodni kezdtem: talán nem is akartam ezt a babát igazán? De hiszen vágytam rá. Biztosan tudattalanul utasítom el. Nem. Ennyire azért már ismernem kell saját magam egy ilyen szakmával és ennyi idős fejjel.

Szintén pszichológus barátnőm szerint a hányás sok mindent kifejezhet, nem kizárólag a baba tudatos vagy tudattalan elutasítását. Hányhatunk a baba érdekében is. Például ez az állapot segíthet abban, hogy kénytelenek legyünk kicsit magunkra figyelni. Amikor leköt bennünket a család, a munkahely, a mindennapok eseményei közt sodródva fel sem fogjuk, mekkora csoda történik a testünkben.

Szóval, a 13. héten nyomozni kezdtem, és utánajártam a terhességi hányásnak. Sokáig nem kellett keresnem, hamar rátaláltam Szendi Gábor honlapján egy összefoglaló cikkre. Mivel meglehetősen alaposan feldolgozta a témát, rábíztam magam. Az általa felvázolt elméleti keret az evolúció hipotézisén alapul. Keresztényként ugyan nem hiszek egyetlen tudományos elméletben sem, hiszen van nekem jobb alternatívám. Ugyanakkor az evolúció teóriájának vannak használható elemei. Ilyen az adaptáció fogalma, vagyis az adott faj egyedei egyre jobban illeszkednek a környezetükhöz, miközben maguk is változásokon mennek keresztül. A cikkből kiderült, hogy a terhességi hányás is ilyen alkalmazkodás. Azok a nők, akiknek hányingerük van, vagy hánynak, jobb eséllyel képesek megtartani a terhességüket. Bár az egyáltalán semmit sem érző nők 80%-a is éppen olyan egészséges magzatot hoz világra, mint a hányósok, a többiek könnyebben elvetélnek. Talán nem is annyira sovány vigasz ez számunkra…

A másik érdekesség a szagérzékenység és undorodás jelensége. Az elmúlt hónapokban vadászebnek éreztem magam, aki minden egyes szagra ugrik.

Mármint képletesen. A gyerekeimet folyton elküldtem fogat mosni, a férjem neszkávéjának égett gumi szaga kikergetett a konyhából. Nem voltam képes undor nélkül bemenni a fürdőszobába. A WC-ről, a nyers húsról, az alkoholról nem is beszélve. Eddig ismeretlen szagokat fedeztem fel a lakásban, melyeket elviselhetetlennek éreztem. Hát, ha valaki hasonló, utánozhatatlan élményekben részesült a terhessége folyamán, annak örömmel jelentem, ez is alkalmazkodásunk része.

Ugyanazt a célt szolgálja, mint a hányás, hogy a baba fejlődésének legérzékenyebb szakaszában nehogy magunkhoz vegyünk bármit, vagy kapcsolatba kerüljünk bármivel, ami ártalmas lehet. A nők pontosan azoktól az élelmiszerektől undorodnak, amelyek a múltban veszélyt jelenthettek a magzat egészséges fejlődésére nézve.

Nagyszerű! Ezek szerint, kedves hányós kismamatársaim, valóban a babánkért hányunk, aminek leginkább hormonális és idegrendszeri, nem pedig pszichés okai vannak. Ja, a jó hír a vészes hányóknak: ők gyakorlatilag soha sem vesztik el magzatukat. És az is egy tanulság, hogy mielőtt pszichologizálni kezdünk, érdemes utánajárni a dolgoknak…