Nem lehet elég korán kezdeni apák és babák kapcsolatának erősítését!

“Ne haragudj, hogy ilyen hirtelen zúdítom rád, de annyira letörtem. Csongor családrajzáról van szó. Eddig mindig engem rajzolt a középpontba, hiszen olyan anyás. A legutóbbin saját maga került középre, közvetlenül mellé az apja. Én alig fértem fel a lapra. Meg is jegyezte, hogy azért rajzol engem a szélére, mert soványabb vagyok, mint apa, és nekem ennyi hely is elég. Most én lettem a házisárkány?”

A várandósság harmadik hónapja végén az apa, társa rosszullétein, hangulatváltozásain, másállapotán kívül nem sokat tapasztal a babából. Várandós feleségükhöz alkalmazkodó, esetenként elgyötört férfiak manapság a 12. hetes UH vizsgálaton szembesülnek először magzatukkal. Látni, hogy mozog egy mini emberke, óriási élményt jelenthet. A 20. hét körül az anya már érzi magzata mozgolódását, az apa viszont csak később részesülhet a gyermeke okozta látványban, amikor a baba akkorára nő, hogy erőteljesebb rúgásai meglátszanak az anya hasán. Kivéve, ha megnézi a 20. héten esedékes UH vizsgálaton az addigra minden fontos szervében kifejlődött babát. Az sem utolsó szempont, hogy az esetleges problémákkal nem egyedül szembesül a kismama, hanem az apa jelenlétében. Így közösen felelősebb döntést hozhatnak, hiszen a gyermekét addig alig érzékelő apa számára is hús-vér, mocorgó, “élő” lénnyé válik a kis teremtmény.

Az apák felkészülése a gyermek érkezésére meglehetősen szegényes. Többen elkísérik az anyát a vizsgálatokra, és amikor lehet, be is mennek vele. Manapság általánossá vált az együtt szülés. Mindez bizonyosan segít az élethelyzet megváltozásának elfogadásában. Ugyanakkor a válások jelentős része jellemzően az első gyermek születése utáni időszakra esik. Az új jövevény érkezése következtében elszenvedett párkapcsolati hiányok, sérelmek hatalmassá, látszólag megoldhatatlanná növekszenek. A nők hajlamosak kiesni feleség szerepükből, teljes mértékben átadva magukat gyermekük gondozásának és szeretetének. A nagyszülők az unokát rajongják körül, elfeledkezve saját, kevésbé izgalmas, immár minden szempontból felelős felnőtté vált gyermekükről. A nagymamák alkalmanként az apát is kitúrják a gyerek körüli tevékenységből, aki tétlenül figyeli az esti fürdetést, és egyre később jön haza. Az anya egy darabig észre sem veszi férje kirekesztődését, csak amikor az már kialakította az új életrendjét, esetleg megtalált új barátokat, kapcsolatokat.

A férfi ugyanakkor gyakran természetesnek veszi, hogy hónapokon keresztül az anya kel fel éjszaka a gyermekhez, az anya gondozza, teszi tisztába, fürdeti a kicsit. Az első időszak alkalmazkodása után a nő figyelme talán már képes lenne társára irányulni, másrészt igényelné annak segítségét. Csalódottnak érzi magát, ha férje későn jön haza, eljár másokkal, szórakozik, amikor ő hulla fáradt, és minden percét a gyerekkel tölti. Sokszor elmagányosodik, nincs kivel szót váltania a mindennapokban, hiszen egy idő után a nagyszülők jelenléte is csökken.

Lényeges lenne tehát az apa szerepének felértékelése a gyermek mindennapjaiban. Bár az apák alapvetően másként foglalkoznak a kicsivel, mint az anyák, fontos hagyni őket kibontakozni apaságukban. Intenzívebb ingereket nyújtanak a gyereknek, nemcsak gondozzák, hanem játszanak is vele. Talán nem minden mozdulatot lát egy anya megfelelőnek. Egyik férfi ismerősöm nevetve mesélte, miként dobálta egy év körüli gyerekét a magasba addig, amíg egyszer sikerült nekicsapni a fejét az ajtófélfának. Elszörnyedve néztem rá, mire megjegyezte, semmi baj sem történt. Idáig mégse merészkedjünk, de a női finomság jó kiegészítője a férfi merészség, ötletesség, amit a kisgyerek egy idő után elvár.

Fiúknál érezhető komoly változás, úgy ötéves koruk körül, amikor az anya szoknyája mellől kimerészkednek a világba, és intenzíven igénylik apjuk jelenlétét. Vele azonosulnak, őt utánozzák, ha nincs jelen, hiányolják. Családrajzukon az addig központi helyet elfoglaló mamák a perifériára szorulnak, legnagyobb bánatukra. A családi beszélgetésekben megjelennek a férfias viccelődések, témák. Ebben a korban az apák jelentősége megnő. Sajnos, sok család nem bírja ki idáig, és az azonosulni vágyó kisfiú körül nem marad férfi. Ha már a nagypapa sincs jelen, akkor gyakorlatilag nők nevelik fel a gyerekeket. Egyszóval, nem lehet elég korán kezdeni apák és babák kapcsolatának erősítését!