Mesélek cigarettáról, drogról, hazugságról, lopásról, csalásról. Megtörtént eseteket családban, baráti körben, gyermekotthonban. Nem lehet abbahagyni, legalább egy órán keresztül, aztán kifogyok.

– Utálom a böjtöt! Rohadt böjt! – fakad ki nyolcéves lányom egyheti önként vállalt önmegtartóztatás után.

Miután Hamvazószerda előtti pénteken teleette magát süteménnyel a cserkész farsangon, majd éjszaka az egészet kihányta a fürdőszobaszőnyegre, gondoltam, beszélgessünk kicsit a böjtről.

Másnap.

– Anya, nem eszem többé süteményt!

– Biztos? Hát, a torkosság egyfajta bűn, és most látjuk is a következményeit. Ma egész biztosan koplalni fogsz. De tudod mit, úgyis közeleg a nagyböjt. Mi lenne, ha felajánlanád Jézus szenvedésében való részvételéért, hogy a következő hat hétben kerülöd az édességet?

– Jó, de később sem fogok enni.

A nagyböjti idő első szombatján arról beszélgetünk a nagymamával, mivel etetik az uniós minisztereket, küldötteket. Szóba kerül a rigójancsi, állítólag ez az egyik kedvenc desszert. Utoljára gyerekkoromban ettem, és már nem emlékszem rá. Anyukám sorolja, hogyan kell készíteni. Lányom nem bírja tovább, odarohan hozzá, befogja a száját.

– Hallgassatok el, nem bírom tovább! (Az egész család nevet, de szerinte ez nem vicces.)

– Szándékosan kínoztok ezekkel a receptekkel! Isten is csak kínoz bennünket a böjttel.

– Ha jól emlékszem, önként vállaltad, nem?

– De már megbántam.

A nagymama szíve kezd ellágyulni, és már menne a dugi negrójáért. Intek felé, hogy ne.

Másnap, mise után.

– Anya, úgy ennék egy kis fagyit!

– Én is drágám. Mióta a kicsi a pocakomban van, gyakran még álmodom is róla. De most sem a baba miatt, sem a böjt miatt nem ehetek.

– Miért, mi baja lenne a fagyitól? Csak örülne neki szerintem.

– A lány magzatokra nincs jó hatással a cukor. Elsorvad tőle a méhlepény, ami táplálja a babát, és nem tud rendesen megnőni a magzat. Veled is diétáznom kellett.

– Persze, a fiúknak már az anyaméhben is könnyebb! Csabinak nem nagy ügy a böjt, amúgy is egy fitness guru, és csak gyümölcsöt, zöldséget meg húst eszik.

– Nemcsak az evésben lehet böjtölni, igazából abban érdemes aszkézisre törekedni, ami nehézséget jelent a számunkra. Mint neked a sütemény. Az öcséd például vállalhatja, hogy nem játszik a kedvenc számítógépes játékával.

– Mi az az aszkézis?

– Önként vállalt lemondás. Például nálunk, katolikusoknál a papoknak nincs se feleségük, se gyerekük, mert Jézusért lemondanak a családról.

– Nekem három szerelmem is van az oviban! – szól közbe Csabi. – Kriszta, Sári, Kinga. Szép lányok, és aranyosak. Ja, meg a Kincső, az már négy.

– Az oviban nekem is három szerelmem volt – így az apja.

– Hát, úgy látszik, a fiúk kezdetben nem monogámok.

– Mi az, hogy monogám?

– Akinek csak egy társa van. Mi egész életünkre választunk párt magunknak, akivel házasságot kötünk, és családot alapítunk.

– Persze, Barbara szülei is elválnak! De Barbara szerint jobb is, mert az apukája őt nem szereti. Minden este, és egész hétvégén is matekoznia kell. És a tévét sem nézheti! És különben is, én is elég nagy vagyok már a Disney-csatornához.

– Ismerjük Barbara szüleit, és nem valószínű, hogy elválnának. Szerintem a barátnőd haragszik az apukájára, azért gondol ilyeneket. Egyébként egy gyerek számára a szülők válása nem annyi, hogy majd nem kell matekozni, és lehet nézni a tévét.

– Jó, de öt oldalt? Vasárnap? Nekem nem kell vasárnap gyakorolnom.

– Talán tényleg túlzás. Mi másként gondolkodunk erről. A vasárnap Isten rendelése szerint pihenőnap. Még a gyerekeknek is! Látod, ez rendes tőle, a böjt ellenére.

– Szerintem engem Isten nem szeret! Különben nem engedte volna, hogy a nővérem meghaljon, és akkor most a picivel együtt négyen lennénk testvérek.

– Nem tudhatjuk, miért történt így. Ezt még a felnőttek sem érik fel ésszel.

– De valamit gondolnod kell, különben mi bizonyítja, hogy Isten nem gonosz?

– Nem vagyok ehhez elég okos. Csak találgathatok, de Isten terveit nem ismerem. Lehet, hogy beteg lett volna, sokat szenvedett volna, és akkor talán ti sem születhettetek volna meg.

– De Isten minek találta ki ezt a sok betegséget? Meg a halált? Isten rosszat akar!

– Magunk hoztuk a fejünkre mindezt az engedetlenségünkkel. Emlékszel, a szentbeszédben is elhangzott? Éva hitt a sátánnak.

– Jaj, most két ember miatt mindenki bűnös? És nekem mi közöm ehhez? Ott sem voltam! Ez a buta Éva. Bezzeg, ha én lettem volna a helyében!

– Tudod, kicsim – szólal meg az apja – a sátán sokkal okosabb nálunk. Évának sem azt mondta, hogy na, harapj ebbe az almába, lázadj fel Isten ellen. Hanem először összezavarta őt a kérdéseivel, aztán féltékennyé tette Istenre. Azzal kecsegtette, hogy olyan lehet, mint Isten. Éva meg elgondolkodott ezen, és Ádámban is kételyt ébresztett.

– De egyébként te Éva helyében vagy – mondom – és elkerülheted a bűnt úgy, hogy nem hallgatod meg a sátán kísértését. Ezt is hallhattad a misén, hogy a sátán pont azzal vádolja Istent, amivel te, és ezeket a gondolatokat ő sugallja számodra. Sokszor éppen a barátainkon keresztül kísért bennünket.

– És miket sugdos még a sátán a barátokon keresztül? Mondjál történeteket!

Mesélek cigarettáról, drogról, hazugságról, lopásról, csalásról. Megtörtént eseteket családban, baráti körben, gyermekotthonban. Nem lehet abbahagyni, legalább egy órán keresztül, aztán kifogyok.

– Mindent el kell mesélned, amit a sátán sugdos a fülembe, különben nem tudok felkészülni!