Boszorkányégető Egyház, hatalomittas főnemesek és főpapok, törvényenkívüli nők, hősiesen küzdő férfiak, ármány és szerelem.

Meg persze erőszak, vérfertőzés, szex mérnöki pontossággal adagolva, hogy egyenletes szinten tartsa a közönségben az adrenalint. A dramaturgiai időzítések tökéletesek. Minden az átlagnézőre tervezve. Az ilyen filmek főszereplőit már másnap képtelen vagyok felidézni, és egy hét elteltével a cselekmény is homályosan dereng csupán. Mitől hiteles mégis Ken Follett Katedrális című művének filmadaptációja?

 A jók is vétkeznek, a gonoszak emberiek

Megragadó, hogy az inkább pozitív karakterek is követnek el hibákat. Sőt, bűnöket! Nem mintha élvezném mások bukását. Mégis, ettől válik igazán életszerűvé a történet. A hősök jelleme a bűnök utáni megbánás és bűnhődés folyamatában valóban fejlődik. Itt a boszorkány egyben feminista egyházkritikus, aki átkot szórva igazat beszél. A szent életű perjel mások érdekében hazudik és csal. Az erkölcsileg feddhetetlen grófkisasszony a házasságkötése előtti éjszakát igaz szerelmével tölti. Az építőmester, jobb belátása ellenére, vér szerinti fiát részesíti előnyben a fogadotthoz képest. Az elhibázott lépésekért azonban mindannyian kegyetlenül megfizetnek. Az elégtétel elkerülhetetlen, s közben a lélek nemessé igazul.

A rosszak azért válnak azzá, mert esendő emberek. Képtelenek ellenállni a hatalom, a vágy, az evilági örömök csábításának. És valóban kiszolgálják a Gonoszt, tönkretéve életeket, alkotásokat, intézményeket. Egyesek legvégül jobb belátásra térnek, s az események sodrában így lesznek ők a mérleg nyelvei, az igazság győzedelmeskedésének letéteményesei.

Vannak, akik az utolsó pillanatban buknak el egy szép élet lezárásaként. Őket szánjuk leginkább a történetben. Életük figyelmeztető jel: a halál pillanatában még minden eldőlhet. Az élet folyamat, mely mindannyiunk számára esélyt jelent. Végül bármelyikünk elkárhozhat, vagy üdvözülhet. Ráadásul innen szemlélve még csak el sem dönthető, ki melyik oldalra áll majd odaát.

 Egyházgyalázás és Istenmagasztalás

Ebben a filmben is megjelennek a szokványos sztereotípiák és klisék az Egyházzal kapcsolatban. Igyekeznek ügyesen porba rángatni az intézményt, a hatalomvágy szamárlétrájává degradálni azt. De ezt már fel sem vesszük. Sovány vigaszként közben azért a szerzetesség legalább jó színben tűnik fel. Bár a főgonosz a legmagasabbra kapaszkodó főpap, kiegyensúlyozásként a másik jelentősebb szerepet az Egyháznak néha ellenszegülő, mégis engedelmes, alázatos, okos perjel alakítja. Aki csakazértis felépíti a katedrálist.

 Katedrális tövében…

Generációkon keresztül követhetjük családok, nemzedékek sorsát–balsorsát. Hogy mitől jobb ez egy ügyesen megcsinált szappanoperánál?

Egyszerűen mindez hitelessé válik attól, hogy egy katedrális tövében történik. A katedrális felépítésének folyamatát kísérik végig az emberi sorsok. Mintegy mellékszereplőkként. Mert az igazi főszereplő az emberöltők alatt kialakuló, a hősök jellemével együtt épülő, összeomló, majd tovább fejlődő, stagnáló, végül mégis megszentelődő oszlopa a világnak; az égbe mutató, Istenért kiáltó, már-már személyiséggel rendelkező mű: a Katedrális.

Életek temploma

Nemrég újult meg kívül-belül kis falunk kecses, barokk műemléktemploma. Nagyszerű beleszippantani a festékszagú levegőbe! Hogy csillognak a szobrok és a stukkók! Tisztaság és megújulás illata, fénye, színei…

Négy év telt el a tűzvész óta. A gyóntatófülke kapott lángra, éppen a templom felépülésének 250. évfordulója alkalmából. Meghibásodott az elektromos vezeték. Mi lehetett Isten üzenete a templom lábánál élő, hányatott sorsú, kitelepített svábok leszármazottai és a betelepülők számára?

Tán egy Ken Folletthez mérhető kaliberű író remek család- vagy inkább faluregénnyé kerekítené az elmúlt évszázadok eseményeit.

Milyen jó, hogy a mi sorsunk az égben íródik, a leghatalmasabb szerző tollából! Így bízván bízhatunk annak értelmében. A színdarab-adaptáció rendezője pedig mindig tudja, kinek hol a helye, nyugodtan rábízhatjuk magunkat!

Áldott Karácsonyt és Békés Új Esztendőt kívánok minden kedves olvasónak! Szeretettel…

document.getElementById(“J#1364987056bl95588e64”).style.display = “none”;