Az asztalnál ülnek, körülöttük fejtörők, feladványok. Valamikor még ő is járt versenyekre: matematika, nyelvtan…És most itt vannak ketten, az élet különös, mégis annyira kiszámítható körforgásában.

– Add nekem az agyad!

– Hogy mi?

– Az agyad. Add nekem. Neked minek? Úgyis tudsz már mindent, ami kell.

– Várjunk csak! A testemet már neked adtam. Kilenc hónapig laktad, véremből táplálkoztál. Aztán az anyatejjel szívtál magadba. Rád szántam az időm. Kezdetben minden pillanatom, majd évekig napjaim és éjszakáim nagy részét. Neked hagytam az erőm, az energiám. A te igényeidhez igazítottam a magamét, Téged szolgáltalak. Neked őriztem meg a szívem. Jobb érzéseimet, melegebb érzelmeimet. Hát nem elég? Mi kell még?

Az agyad azért kell – mert gondolj csak bele – te már ismered ezt a világot, én viszont még nem. Hogyan nevelődhetnék fel az agyad nélkül? Érvényesülnöm kell az életben. Sikerekre van szükségem, hogy elég erőssé váljak a küzdelemhez. És igen, kell még a szíved is. Leginkább az. Nélküle elsorvadok.

Jó, jó, de akkor te is tartozol nekem! Tartozol egy szépen fejlett, egészséges testtel, kellemes küllemmel, ápoltsággal. Hagynod kell, hogy irányítsalak, beleszóljak a dolgaidba, megfelelő irányba terelgessem a gondolataidat, kialakítsam az értékrended. Tartozol a teljesítményeddel! Ki kell hoznod magadból a legjobbat! És viszont kell szeretned. Légy hálás mindenért!

Semmivel sem tartozom. Én nem. Már elnyerted jutalmad. Részt vehetsz a Nagy Alkotásban. Erre vágytál.

Igaz. De ha mindent neked adok, mi marad nekem?

Tudhatnád, hogy csak udvariasságból kérlek. Valójában semmid sincs a magad érdeméből. A tested Tőle kaptad, értelmed az Ő ajándéka, a szeretet benned Ő Maga. Semmivel sem tartozom. Neked nem. De megígérhetem, hogy amikor ideje lesz, én is odaadom majd Valakinek a testem, az agyam, a szívem.

Értem. De mégis, ha mindenem odaadom, nem marad semmim. Mi lesz velem?

Emlékszel még az Üzenetre? „Aki elveszíti önmagát…”

Szeretem az Ő Üzeneteit. Vigasztalnak, biztatnak. Néha mégis félek. Mi történik, ha elveszítem önmagam?

Nem a lényeged veszíted el, csak valamit belőled. Valamit, ami egyszerre feleslegessé válik számodra, és úgy cipeled, mint cigány asszonyok hatalmas vászonkendőbe bugyolált, hátukra kötözött, színes batyuikat. Tedd le, könnyebb lesz az utad!

Nyitókép: innen