Nem gondolom, hogy nem lehet jól együtt élni a tévével.
Azt sem, hogy ne láthatnánk jó műsorokat, és a média csupa fertő lenne. Valójában nem ismerem a mai televíziózást. Húsz éve nem tévézem. Csak annyit gondolok erről, hogy tévé nélkül egyszerűbb.
Néhány hete egyik ismerősöm, aki tíz éve nem nézi a tévét, elmesélte, hogy kinevették a lányát az osztálytársai, amikor a tanár kérdésére elmondta, hogy nincs tévéjük. Szerinte rengeteg konfliktustól megmenekül az a család, akinek esténként nem kell a tévé körüli harcokat lejátszania. Ő egykor épp ezért hagyott fel a tévézéssel. Sokan mások is.
Én azért nem tévézek, mert unalmasnak találom, vagy idegesít. Mindig találok érdekesebb, fontosabb, vagy egyszerűen csak szükségszerűbb elfoglaltságot. Nem tudom, miként férne bele az estéinkbe minden lényeges cselekvés, ha még erre is időt szánnánk. Így is rövidnek érzem őket!
A gyerekeim negyed öt körül érkeznek haza, ha nincs később különórájuk. Beszélgetünk, esznek, esetleg leckét írnak és játszanak (szerep-, és társasjátékokat). Vagy éppen zenélnek, kézműveskednek. Hipp-hopp, máris itt a hét óra, amikor a férjem rendszerint hazaér. Vacsorázunk, jön az esti rutin, amivel kb. kilencig végzünk. Ebbe a szokásos tevékenységeken túl beletartozhat a felolvasás a gyerekeknek, esti ima, esti beszélgetés, játékos matekozás, ha épp erre van szükség.
Utána még megbeszéljük a nap felnőttekre tartozó részleteit, megtervezzük a következőt, és ha van kedvünk és erőnk, más témákat is felhozunk a férjemmel. Nem érzem, hogy puritánok lennénk, kedveljük a jó mozit. Ezért ha úgy tetszik, készítünk egy sajttálat, felnyitunk egy üveg jó magyar bort, és választunk egy filmet, amit a számítógép-monitoron nézünk meg. A neten olvassuk, vagy a rádióban hallgatjuk a híreket.
A hétvégék, ha lehet, még zsúfoltabbak. Bár hét közben is igyekszem, de gyakran kell ilyenkor házimunkát végezni, kertet rendben tartani, közös családi feladatokat ellátni, együtt elmenni vendégségbe rokonokhoz, néha barátokhoz, ritkán vásárolni.
Vasárnap szentmise és pihenés. Ilyenkor lehetne tévézni. De mégsem.
Mert tavasszal, nyáron, szép őszi és téli napokon jobb kint lenni, elmenni valahová, kirándulni. És a ködös, nyálkás időben, amikor a kutyának sincs kedve megmozdulni, és te is csak nézel ki a fejedből? Hát, akkor pont ezt csináljuk, csak nem a képernyőt bámuljuk, hanem zenét hallgatunk, sőt, akár el is lehet rá aludni a délután közepén. A gyerekek ilyenkor gépezhetnek fél-fél órát, és a férjem is szeret böngészni a neten.
Olykor, extrém helyzetekben, pl. amikor végig kellett feküdnöm a terhességeimet, a férjem felvetette, hogy lehetne tévénk. Nem vágytam rá, hiszen egy-két filmnél többet ágyhoz kötve sem voltam képes végignézni. Inkább hallgattam rádióműsorokat, zenét vagy olvastam, esetleg írtam. De a netezés, levelezés is jobban bejött.
Egyszerűen teljes az életünk televízió nélkül.
