Ki az, akitől a legtöbbet tanultam az életben? Ki segített át válságos időszakokon? Ki mutatja meg a lényeget emberről, lélekről, gyógyításról?

A pszichológusok többnyire olyan képzőjüket, egyetemi oktatójukat vagy munkatársukat tartják mesterüknek, akitől a legtöbbet kaptak pályájuk során. Gondolkodtam rajta, nekem vajon ki a legfontosabb tanítóm.

Az egyetemen találkoztam nagy hatású személyiségekkel, akik pályázhatnának erre a címre. Volt köztük egy-kettő, akiket igazán megkedveltem. Megtanultam tőlük az alapokat, magamba szívtam azt a szellemiséget, amit sosem tagadtam meg. Legfontosabbnak azt az emberséges, partneri viszonyt éreztem, ahogyan az oktatóink viselkedtek velünk, hallgatókkal szemben. Sokat jelentett ez később, amikor olyan munkatársakkal dolgoztam együtt, akik egészen más közegben szocializálódtak. Nem volt könnyű kitartani. Ahogyan elfogadni kevéssé hozzáértő, vagy kevéssé empatikus főnököket. Gyakran gondoltam ezekben a helyzetekben a professzorokra, akik szinte barátként kezeltek bennünket. Számomra mindig ez marad a minta, akár kollégával, akár klienssel vagy bárki mással kerülök kapcsolatba. A másik személy méltóságának tisztelete nélkül lehetetlen igazi segítséget nyújtani.

Terápiát végezni azonban egészen más, mint az egyetemen elméletet tanulni. Jártam módszerspecifikus képzésekre, ahol a gyakorlatban dolgozó, magasan képzett pszichoterapeuták képeztek bennünket. Volt köztük olyan, akit szerettem, és volt, akit nehezen viseltem el. Volt olyan is, akit egyáltalán nem állhattam.

Nem különböztek azonban abban a tekintetben, hogy számos olyan technikát, módszert, eszközt nyújtottak, melyek nélkülözhetetlenné váltak számomra a gyógyításhoz.

Kaptam segítséget krízis esetén, amely hiányában nehezebb lett volna kilábalni. Bár a végső fordulat nem rajtam, és nem a segítőn múlott. Hálás vagyok mindenkinek, aki valaha odafigyelt rám, aki segített, és alkalmassá tett a segítésre.

Leginkább azoknak a papoknak tartozom köszönettel, akik a legfőbb gyógyítóhoz vezettek. Akik közbenjártak és imádkoztak értem.

Sokaktól tanultam, mégsem tudok választani közülük.

Mert az igazi mester mindennél többet ad. Megtanít látni és érezni. Megtanít gondolkodni és hinni. Megtanít bízni és remélni. Megtanít a megalázkodás nélküli alázatra. Megtanít méltósággal áldozatot hozni. Megtanít szeretni.

Az én mesterem Jézus Krisztus.