Mindenheti Virághír – Hóvirág

Hovirag-gnivalis
A növények, virágok mindig is életem fontos részei voltak, és a tavaszi erdőben sétálva jött az égi ihlet: mindennap új ajándékot kapunk a Teremtőtől, egyre újabb növények jelennek meg. Milyen jó lenne erről hírt adni az embereknek, a kultúrhistóriát is hozzájuk kötve!

Remélve, hogy közeleg már a tavasz, s már három hete láttam is kinyílt példányait, ma reggeli kedves vendégünk a hóvirág, vagy Galanthus, amely az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. 20 fajuk a Pireneusoktól Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig megtalálható. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban honos, ott októberben virágzik.

Tudományos neve hófehér tejvirágot jelent, a görög gala (tej), anthos (virág) szavak összevonásából származik.

A nép ajkán él úgy is mint árvavirág, fehér tavaszika, gergelynapi virág, de egyes vidékeken ‘gyócsé’-nak is nevezik.

Találkozhatunk vele az ókori görög mitológiában és a keresztény kultúrában is. Gyakran ábrázolják együtt Máriával. A legenda szerint a Paradicsomból kiűzött emberpárt vigasztalta látványával — így lett belőle a remény szimbóluma. Törékeny fehér szirmaival, karcsú szárán himbálózó virágával valóban képes boldogságot csempészni az épp csak ébredező erdő vagy kert sivárságába.

Magyarországon négy fajjal találkozhatunk, elsősorban az őshonos, kikeleti hóvirággal.

A Galanthus nivalis Európa középső területein, valamint Dél-Európa hegyvidékein él az üde, félszáraz lombos erdők, cserjések, ritkábban fenyvesek aljában. Földalatti raktározó szerve az 1-2 cm átmérőjű hagyma, amely gyógyhatású anyagot tartalmaz, alkaloidái a galantinin, likorin, hemantamin és nartazin. A laboratóriumban kinyert galantamint izomernyedtség ellen használják, továbbá az Alzheimer-kór kezelése során is tapasztalták kedvező hatását. Ebből izomsorvadás és izomgyengeség elleni gyógyszert készítenek. Vigyázat, a hagyma nyersen nem fogyasztható! Az összes hóvirág hagymája rendkívül erős toxint, mérgező anyagot tartalmaz.

A hagymából két levélke és egy szár nő az ősz vagy a tél végén, rajta egy virág, jellegzetessége a három, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben “szirom”), és az ugyancsak három, kisméretű, belső lepellevél, ezek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek, mint az x, a fordított u, téglalap, sáv, pont, mintegy 300 variációban. Azonban a nagy hóvirágállományokban gyakran előfordulnak az alaptípustól eltérő példányok. A virág fölépítésében többféle változat is kialakulhat, így lehet 2 szárú, 2 virágú, a 2 lepelkörből az egyik hiányozhat, vagy egyforma lesz, olykor a belső lepelkör – átmenetekkel – porzókká alakulhat. Vagy ellenkezőleg – kettőnél több lepelkör (telt-virág) alakul ki. A lepellevelek körönkénti száma 3 helyett 1-5-ig változhat.

Virágzási idejük többnyire február-március között van, a legkorábban kinyíló növények egyike. Fehér virágai visszatükrözik a napfény UV sugarait, amit a beporzást végző méhek, lepkék képesek érzékelni.

Helen Bereg írja:

“…erdőben hóvirág harangja fehér már, megbújik szerényen kikelet fényében”.

Törékeny eleganciája a kitartást és a reményt, valamint az élet megújulását jelképezi. Talán ezért kezd elterjedni női névként is.

140px-Galanthus ELWESII - from Hungary

Ismert faj a Pompás hóvirág (Galanthus elwesii) is, amely Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos. Viszonylag nagy termetű, kocsánya 15–20 cm magas is lehet, ezért főleg ezzel a fajjal és változataival találkozhatunk a kiskertekben. Novemberben kihajt, s olykor már december végén virágozni kezd. Levelei szélesek, szürkészöldek, a belső lepellevelek külső oldala – alfajtól, változattól függően – tövénél és csúcsánál vagy csak a csúcsánál, esetleg végig, zöld.

140px-Poculiform snowdrop Galanthus plicatus

A Redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) Dél-Ukrajnából és Dobrudzsából származik. Kocsánymagassága kb. 20 cm. Február végén – március elején virít. Levelei zöldek, a főbb erek mentén kissé hajtogatottak (redősek). Belső lepellevelei a csúcsuk táján zöldesek, de a bizánci alfaj esetében a belső lepellevelek töve is zöld. Számtalan kertészeti változata esetében a belső lepellevél zöld rajzolata különféle alakú, méretű. Magról jól szaporodik, de hazánkban jelentősebb állománya csak az 1800-as évek végén József nádor alapította Alcsúti Arborétumban él, 7 más hóvirágfaj 24 fajtájával együtt. Innét széthordva jutott a térség kertjeibe, temetőibe, a budai Jókai-kertbe, valamint a budai erdőkbe.

galanthus fosteri

A Levantei hóvirág (Galanthus fosteri) a Földközi-tenger keleti partvidékén, Libanon, Szíria és Törökország délkeleti hegyvidékein lakik. Igen hasonlít a pompáshoz, de levelei mindig élénk zöldek. Nálunk ő is az Alcsúti Arborétumban él, Hóvirág örömünnepet is rendeznek tavaszonként a tiszteletére.

Ma már remélhetőleg nem találkozunk vele a piacon, hiszen 2005 óta hazánkban védett növény, természetvédelmi eszmei értéke 10.000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik. Sokan nem értették, és nem kis ellenszenvvel fogadták vagy éppen figyelembe se vették (veszik) a tiltást. Az emberi kapzsiság és mohóság öltött olyan mértéket, hogy néhol már tolólapátos munkagépeket állítottak csatasorba. Ezután kivitték Hollandiába – majd csomagolva visszahozták Magyarországra, és eladták. Mivel a legszebb, legnagyobb virágú példányokat szedték le, ezért a satnyább, kis divergitású genetikai jellegzetességű példányok maradtak az erdőben. Ennek következménye az állományok leromlása lett. Pedig oly sok éven át a város utcáin is a tavasz megjelenését, a jó idő érkezését hirdette, tiszta fehér szirmaival vidámságot, reményt csempészett a lassan múló, sötét télvégi napokba. Ausztriában nem védett a hóvirág, de mindenki csak annyit szedhet le, amennyit két ujjal át tud fogni — és ezt a rendelkezést minden állampolgár lelkiismeretesen betartja. Talán majd egyszer mi is.

Búcsúzzunk a hóvirágtól Kosztolányi finom iróniával átszőtt portréjával: 

“Velem nagyon siettek, fehér gyolcsból férceltek. Csak épp összeaggattak, varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra mint mintát. De első lettem. Ez is valami…”

 Képek forrása: 1-3. kép4. kép

sumegine-toth-piroskaBemutatkozás: Debrecenben, a KLTE-n végeztem 1970-ben magyar-történelem szakon. Kecskeméten, a Kodály Ének-zeneiben teljes bizonyossággá vált, hogy a tanári tevékenység valóban hivatásom. Megyei szakfelügyelő is lettem, levelezőn ezért elvégeztem a pedagógia-pszichológia szakot. Pestre hívtak, a Fazekas Gyakorlóba vezető tanárnak. Párhuzamosan tanítottam az ELTÉ-n, a Károli Gáspár Református Egyetemen, folyamatosan vállaltam érettségi elnökséget. Recenziókat, kririkákat írtam legtöbbször az Alföld és a Forrás hasábjaira. Stilisztika-szövegtanból doktoráltam. Mikor bevezették az új tantervet, amelyben az értékek válsága egyértelmű lett, elhagytam az iskolai munkát. A Legfelsőbb Bíróság könyvtárvezetője lettem, de alapvető munkám ott is kiadványok szerkesztése, cikkek írása volt. Közben elvégeztem a kétéves jógaoktatói tanfolyamot, az lett pedagógiai lehetőségem, mert foglalkozásaimon a jóga és az irodalom teljes egységben jelenik meg. Egy súlyos betegség megpróbáltatásait Isten segítségével túléltem, majd következett a nyugdíj. Ekkor találtam rá először a Mária Rádióra, hírolvasó – hírszerkesztő lehettem, a rádiózás egy teljesen elpihentetett gyermekkori álom volt. Aztán a Kontakt Rádióhoz mentem át, ahol lehetőségem nyílt újra a tanításra, irodalmi-vallási elemző műsorok szerkesztésével, versmondással. A növények, virágok mindig is életem fontos részei voltak, és a tavaszi erdőben sétálva jött az égi ihlet: mindennap új ajándékot kapunk a Teremtőtől, egyre újabb növények jelennek meg. Milyen jó lenne erről örömmel hírt adni az embereknek, a kultúrhistóriát is hozzájuk kötve! A Rádió szívesen fogadta az ötletet. Mostantól pedig a Talita To’Piro blog oldalán kaptam lehetőséget a Mindenheti Virághírre. Szeretettel: Sümeginé Tóth Piroska

Kategória: To'Piro blog | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.