“Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.”
Lehetetlen a somról Áprily Lajos verse (Március) nélkül szólni! A Cornus mas, a Húsos som Közép-Európában nagyon korán nyílik. A még teljesen levéltelen szárakon ülő, 2 centiméternyi , sárga, ernyőt alkotó virágai nemcsak kedvesek, üzennek is, ahogy Kányádi Sándort is dalra ihlették: “Somvirág, somvirág, aranysárga a világ”, hanem fontos táplálékot kínálnak a már ébredő méhecskéknek.
A latin névben szereplő cornus szarvat jelent, mert valóban igen kemény a fás része. A rómaiak gerelyeket készítettek belőle. A gyakran már a tövétől elágazó kistermetű fa kérge szabálytalan, hosszanti pikkelyekben hámló, szürkésbarna színű. A levélrügyek hosszúkásak, hegyesek, a vesszőtől elállók, a virágrügyek gömbölyűek, borsszemnyi méretűek. Levelei tojásdadok, ép szélűek, csúcsuk kihegyesedő, nyelük rövid. A virágzati rügyet védő 4 félgömb alakú rügypikkely sokáig a fán marad.
Termése piros héjú, kerek, hosszúkás, elliptikus alakú, csonthéjas magot tartalmazó gyümölcs, éretten kissé savanykás, de kellemes ízű és szépen díszítő, mely nemcsak forma-, hanem színgazdag is: bordó, viola, sárga, csíkos. A hazai vadon termő változatok termése 1,5-2 cm hosszú, a Balkánon és Kis-Ázsiában azonban 4-5 cm-esek is vannak. Arborétumokban (például Alcsúton) találkozhatunk csont-fehér termésűvel is. A körte formájú gyümölcsöt termő változata az Őszi tűz nevet kapta fölfedezőjétől, Schmidt Gábortól. A Sió-csatorna alsó folyásánál voltak olyan öreg szőlők szélére ültetett idős somfák, amelyek szilva nagyságú gyümölcsöt termettek. Zsennyén (Vas megyében) az alkotóház kertjében 7 m magas, 12 m korona-átmérőjű és 330 cm törzs-körméretű somfa ontja a termését.
Császló belterületén, a “Rácz-kert” nevű gyümölcsösben áll Európa valószínűleg legidősebb sombokra. A 7 méter magas, 1,5 méteres törzsű som korát 400-450 esztendőre becsülik, ezzel a korral az egyik legidősebb fa – vagy inkább óriási bokor – Magyarországon, 1989 óta védett.
A somnak akkor a legfinomabb a gyümölcse, amikor már enyhe érintésre a kezünkben marad. Teljesen megérve magától lehullik az erdei élőlények örömére. De tápláló, igen értékes gyümölcséből különösen vadas húsok mellé való – kiváló lekvár is készíthető. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsokhoz tálalják. Éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni.
C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban is gazdag. Szörp, dzsem, kompót is készíthető belőle. Kora tavaszi virágzása és csillogó, finom termései miatt fontos díszfa is, melyből méltatlanul keveset ültetnek. Pedig őshonos, régi növényünk, amit a férfinév, a Soma, illetve helység- és családnevek is igazolnak: Somogy, Somló, Somlyó, Som, Somos. Magyarországi tájfajtái a Császlói, mely Szatmárban és a Nyírségben honos, és a Szadai (Szada község Gödöllő közelében található). Más, ehető fajtái: a Csillag, a Porlock, a Kanadai és a Veresgyűrű som.
A húsos som Európában a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Közép-Európától a Fekete-tenger vidékéig elterjedt. Több országban is termesztik, (például: Ausztriában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában). Fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri. Remélem, sokan kedvet kaptak hozzá!
Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3.kép, 4. kép
