Mindenheti Virághír – Március 15. – Kokárdavirág

113623127.WvflEDd1.P6100892q1c
“Kibontott zászló.

Kokárdavirág.
Égre nyújtózó,
Tiszta ifjúság.”

(Bátai Tibor)

A Kokárdavirág vagy Gaillardia elnevezése származhat a francia telepesektől, akik gaillarde-nak, azaz derűsnek hívták a növényt, de valószínűbb, hogy a nemzetséget Gaillard de Charentonneau-ról, az 1700-as évek növény- és természettudósáról, a botanika 18. századi patrónusáról nevezték el. Derűs látványt nyújtanak a margarétás szerkezetű, háromszínű, piros sugárszerű virágok sárga végekkel és burgundi vörös középpel. Köznapi neve a kokárdához való hasonlóságára utal.

De mi is az a kokárda? A trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom tette elfogadottá. A trikolór rózsába fűzése először Párisban, a Bastille ostromát követő napokban terjedt el. A legenda szerint XVI. Lajosnak nyújtotta át Párizs polgármestere  – a La Fayette márki által megálmodott kompozícióban – az első kokárdát. A fehér szín a monarchia, a kék és a piros pedig Párizs város színeit szimbolizálta.

kokardaA reformkorban nálunk országszerte népszerű volt a nemzeti színek használata. Azok hivatalossá tételére az 1832-36. évi országgyűléstől kezdődően törekedtek. Nem véletlen tehát, hogy a pesti március 15-i forradalommal kezdődő, országosan kibontakozó tüntetési hullám egyik fő követelése az volt, hogy a császári jelképeket és színeket váltsa föl a magyar. A kokárdát a szív fölött kitűzve hordták, a mainál nagyobb méretben. A forradalmi események ihlették Szendrey Júliát is, amikor március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát. Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzetiszín főkötőt készített magának. Mint tudjuk, Jókai is Laborfalvi Róza színésznőtől, későbbi első feleségétől kapott szalagrózsát 15-én este. Az események hatására a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá. A kokárda azóta is szerepel politikai szélcsöndekben és viharokban. A trikolór és nemzeti jelképeink üzenetet hordoznak: van múltunk és jövőnk itt a Kárpát-medencében, és ebben a közösségben egybeköt minket magyarságunk, történelmünk.

Az illatos kokárdavirág többnyire három szín keveréke, a sárga, piros és barna árnyalatai változó arányban jelennek meg a szirmaikon. Vonzza a lepkéket és a méheket.

Nagy mennyiségben hoz magot, ezt össze is lehet gyűjteni szaporítás céljából, de a neki tetsző helyeken gyakran spontán is kikel. Ebből aztán évről évre más színösszetételű növények jelenhetnek meg. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség tagja. Egynyári és évelő növények tartoznak ide. A Sziklás-hegység száraz fennsíkjain él vadon: Észak- és Dél-Amerikában honos, mintegy 40 szárazságtűrő faja mellett számos hibridjét is termesztik kertekben.

A Frenezia egy olyan kokárdavirág, amelynél nagy csokor lándzsa alakú levél közül emelkedik ki egy koronával teli virágszár. Minden virágszirma fuvola alakú vörös sugarak benyomását kelti, a hegyeiken élénksárga színezéssel, a virág központi részét mély narancsos sárga szín uralja. A Frenezia szülei: egy Gaillardia Fanfare (női) és egy Gaillardia Burgunder (hím) hibrid.

Gaillardia-SC-Sunset-Cutie-002-562x316

Minden kokárdavirág jól termeszthető átlagos nedvességtartalmú körülmények között, jó vízelvezetésű, gazdag szerves anyag tartalmú talajban, napfényes területen. Tőosztással is szaporítják. Távolítsuk el az elszáradt virágokat, ezzel ösztönözve az újravirágzást. Amennyiben nyáron a virágzása csökkenne, vissza kell vágni a szárakat, hogy ősszel minél hamarabb újra virágozhassanak. Nálunk a múlt évben még decemberben is hozott virágokat. Az egyszerű virágú fajták mellett léteznek gömb alakú, telt formájú, egységesen piros vagy sárga színű hibridek is. 40-60 cm-es növények, amelyek júniustól októberig virágoznak, így adva folyamatos díszt a kerteknek. Vágott virágnak is kitűnően alkalmas, mivel vázában is sokáig eláll ez a vidám kinézetű, derűs kerti dísz.

Ha rátekintünk, egy tragikusságában is fölemelő történelmi időszakunk előtt is tiszteletünket tehetjük.

Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép

Kategória: To'Piro blog | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.