Gyermekláncfű, avagy pongyola pitypang

“A jó tündér megállt előtte: – Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, parancsod?”

” – Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni – mondta a pitypang. Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, soha többé nem láthatom a hazámat. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének… /…/ – Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái – a termésbóbiták – ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen-völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazába is.” (Tompa Mihály)

A gyermekláncfű vagy pongyola pitypang, a Taraxacum officinale a fészkes virágzatú őszirózsafélék családjának évelő tagja, mindenhol megél, a kerttulajdonosok nem mindig örülnek szaporaságának. Fantasztikus alkalmazkodóképességű növény, bárhová is röpíti “ejtőernyős” magjait a szél, kihajt. Karógyökere függőleges és hosszú, ezért kiirtani sem könnyű. Pedig szívvidító látvány az élénksárga virágzata, ami kora tavasztól tőkocsányon virít. Belül üreges a virágszár, az aranysárga fészkes virágzat a tőrózsából tör elő. Virágpora az arra érzékenyekből allergiás reakciót válthat ki. Üde zöld, földre fekvő leveleinek hasábjai fogazottak, ez a kacúros levél. Termése gömb alakú, sok szőrbóbitás kaszat alkotja.

Levele és virágszára elszakítva fehér, kesernyés ízű tejnedvet ereszt, de ez csak igen nagy mennyiségben ártalmas. S elmondhatjuk róla, hogy ehető, gyógyító és még gyermekjáték is.

Virágzás előtti zsenge leveleiből salátát vagy főzeléket készítenek. A gyermekláncfű levele a vitaminok és ásványi anyagok gazdag forrása: bennük az A-vitamin sok, a D-vitamin mérsékelt; ezek mellett tartalmaznak C- és B-vitaminokat, vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket és mangánt. Inulinban gazdag gyökerét nyersen, vajon párolva, vagy gyors szárítással és durvára őrölve kávépótlóként használták. Gyógyító is: a tudományban ma használatos neve, a Taraxacum már megtalálható Avicenna, az arab orvos XI. századból származó gyógyászati alapművében. Több száz elnevezése is sejteti, hogy a növény régóta használatos a népi, illetve a természetgyógyászatban.

Fráter Erzsébet könyve ezeket az elnevzéseit közli: békavirág, buborékfű, cikóvirág, csürkevirág, disznósaláta, eszterláncfű, kácsavirág, kákics, kislibavirág, kotlóvirág, lámpavirág, lánclapi, marcivirág, pampula, pimpiparé, pipevirág, sárvirág, zsibavirág.

“Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
sárga a bóbitájok.

Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
majd a földre potyognak.

S pár nap múlva, mily csoda!
Fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
Könnyen indul világnak.”

(Gazdag Erzsi)

Levelével és gyökerével évszázadok óta kezelik a máj, az epehólyag, a vese megbetegedéseit és az ízületi problémákat, serkentik az emésztést. Ma már kutatások bizonyítják hatásait. Teáját régóta fogyasztják vizelethajtóként és vértisztítóként, mivel fokozzák a máj és a vesék aktivitását. Reumás panaszok, fájó ízületek esetén ajánlott a gyermekláncfűvel történő borogatás. A természetgyógyászat méregtelenítő szerként alkalmazza tavaszi és őszi kúrákban.

Játékszer is: repülőszőrös magja, bóbitája a gyermekek kedvelt játéka: éretten a legkisebb érintésre vagy fuvallatra is szétrebbenek.

Karinthy Frigyes kérdi tőle: “Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva / Felhőbefúró forgószél tetején?”

Devecseri Gábor pedig így: “Pitypangra fújok: szél vagyok: repülnek ernyős csillagok….és a pihés ernyők alatt… rejtőzik az aprócska mag.”

A gyermekláncfű név is a játékokból ered: száras virágait gyakran összefűzik, és nyakláncként vagy fejdíszként hordják. Szépen szóló síp készülhet üres szárából egy darabkát letépve, egyik végét óvatosan lelapítva, a hajhoz súrolva, majd belefújva. Újabban tetoválások kedvelt motívuma is a pitypang: szabadon száguld, de mégis hat rá a vonzás, a gravitáció, így a létezés elfogadását idézi.

“Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
Csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
Orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja.”

(Szép Ernő)

Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép: Antalffy Yvette fotója, 5. kép