A májusi kertek királynője ez a csodálatosan szép növény. Lelkesen kötjük csokorba, tesszük vázába, de én inkább a bokrán szeretek gyönyörködni benne. A pünkösdi rózsa virágzása nem túl hosszú, ám csodálatos színvilága és selymes-porcelán habitusa kárpótol ezért minket.
A pünkösdi rózsának (másnéven bazsarózsának) semmi köze a rózsához, csak talán szépsége és illata utal rá. Évelő növény, amely 40-90 cm magas, bokros növekedésű, hatalmas fehér, rózsaszín, mályva, piros, sárga, narancssárga, lila vagy bordó virágokkal díszíti a kertet. Májustól július elejéig folyamatosan nyílnak a szebbnél szebb, színes virágok, amelyek csak pár napig virítanak, de egy bokron akár 20-30 virág is lehet, és erős, jellegzetes illata van. Az egyszerű virágú fajok szirmai csésze alakot öltenek. A félig telt virágú pünkösdirózsa szirmai két-három sorban, körkörösen helyezkednek el, míg a telt fajták virágai megszámlálhatatlan szirmok sokaságából álló gömb alakban nyílnak.
Egy legenda is fűződik hozzá, eszerint a híres Jang Kuei Fej, a Kínában valaha élt leggyönyörűbb nő, a császár ágyasa, egész évben bazsarózsával ékesítette hálószobáját. Nem csoda, hogy a császár semmit sem tudott megtagadni tőle.
A bazsarózsa (pünkösdi rózsa) eredete
A Paeonia Eurázsiából, Kínából származik. Al-nemzetségeiben akadnak lágyszárú évelők és fás szárú, lombhullató cserjék egyaránt. A vadon termő fajok száma meghaladja a harmincat, a nemesített és keresztezett fajták száma pedig évről évre nő. A kelet-európai, szibériai, kaukázusi, tibeti, kínai, fagyálló szülőktől származó évelő fajták többségét Hollandiában állítják elő. Magyarországon is őshonos Pécs környékén, a Zengő oldalán pompázik vadon ez a virágcsoda, a bánáti bazsarózsa (Peonia officinalis banatica). A feltűnő szépségű virág fokozott védelmét ritkasága és veszélyeztetettsége indokolja, ezért a termőhelyét is oltalom alá helyezték.
Már az ókorban ismerték, kerti telepítése a középkorban kezdődött. Kerti dísznövényként valószínűleg a 16. században jelent meg nálunk, a falusi kertekben hamar közkedveltté vált, és csak később lett a városi kertek díszvendége. Magyar György Alcsúton és a Margit-szigeten is parkosított a XIX-XX. század fordulóján, Csobánkán évelő kertészetet rendezett be, amelynek Paeonia-gyűjteménye országos hírű volt.
A bazsarózsa név délszláv eredetű. A pünkösdi rózsa latin neve valószínűleg a reneszánszban a pogány római rózsaünnepek emlékeként támadt föl. Növénytani nevét, a Paeoniát a görög mitológia isteneit gyógyító orvosnak, Paiéónnak köszönheti.
Gyógyító hatása
Paiéón a monda szerint Plutón sebeit gyógyította, kivívva ezzel Aszklepiosz (a gyógyítás istene) haragját, aki elől Plutón úgy rejtette el, hogy bazsarózsává változtatta. Más források a nevét a pae-an szóra vezetik vissza, ez diadalmi éneket jelent. Az orvosra utaló név tetszik hihetőbbnek, mert a bazsarózsát századokon át elsősorban gyógynövényként termesztették, Kínában már közel 2000 éve.
Az európai gyógyászatban is több száz éve alkalmazzák a lágyszárúak magvait, szirmait, gyökerét. A magokat ételekhez használják fűszernek, hogy elűzze a rossz álmokat. A virágot Japánban főzelék formájában eszik, míg a növény maga egy legenda szerint a sárkányok eledele, amit alátámaszt, hogy a növény emberre mérgező. A gyökér fájdalomcsillapító, nyugtató, keringési zavarokat helyreállító, görcsoldó és epilepsziát, reumát, hurutokat gyógyító hatása miatt közkedvelt. A fehér és a vörös virágú peóniák gyökérkivonatát ma a homeopátiás orvoslásban is használják.
A pünkösdi rózsa a kertben
Ez a ragyogó szép növény kedveli a napos, meleg kerteket, ezért csak olyan helyre ültessük, ahol kap elég napfényt! Az ültetés ideje augusztus-szeptember, hogy a tél beállta előtt gyökeret tudjon növeszteni. Mivel gyöktörzses növény, szaporításkor a gyöktörzset kell feldarabolni egy éles késsel. Ezeket a darabokat ültessük el, az ideális mélység 10 cm. Hideg télre van szüksége, hogy kipihenhesse magát, és fölkészüljön az új virágzásra.
Télen mégis érdemes a növényt kissé lefedni, nehogy kifagyjon, erre a falevél vagy a faforgács is megfelel, sőt, ha a fagyosszentek időszakában zord az időjárás, a fiatal pünkösdirózsa hajtásait is érdemes például szalmával betakarni.
Tavasszal jót tesz neki a visszametszés, és érdemes egy-két rügyet kivágni, mert így még nagyobb virágot kapunk. A dupla hibrideket gyakran karózni kell. A virágzás elmaradásának több, néha egyszerű oka lehet: túl mélyre ültettük, túl sok növénnyel verseng, túl sok napot kap, a virágrügyek elfagytak, vagy egyszerűen csak kevés a napfény. Rendszeres öntözést kíván, de a virágfejeket ne öntözzük. A tavasszal fenyegető gombás fertőzések, illetve a botrytisz elkerülésére jól levegőzött talajra és környezetre van szükség. Ősszel a lehullott növényi részeket mindig gyűjtsük össze, hogy fő ellenségét, a pajzstetveket elpusztítsuk. Viszont csak türelmes ember telepítsen fás pünkösdirózsát, Paeonia suffruticosát, ugyanis fajtái többnyire csak a 3. évtől virágoznak teljes pompájukban.
A fásszárú pünkösdirózsák általában 1-2 méter magas bokrok vagy kistermetű fák. Dekoratív virágaik hatalmasak, átmérőjük elérheti a 30-40 centit. Tömöttek vagy egyszerűek, sőt egyes változatok csészelevelei fodrosak, esetleg gyűröttek. Dugványok vagy oltóágak segítségével szaporíthatók. Bámulatra méltó példányaik vannak a Budapesti Füvészkertben, épp a bejárat közelében. Májusban, ha ott járunk, mintha Tündérországba érkeztünk volna. Frissességük, üdeségük a kert kiteljesedésével együtt jelképezi a lélek megújulását is.
Ünnepi virág
A néphagyomány pünkösdkor köszönti az élet megújulását. Ilyenkor volt szokás a lányok mosdóvizébe pünkösdi rózsa szirmot szórni, állítólag serkenti a szerelmi odaadást, az igazira találást. A legények ezért pünkösdi rózsát vittek kiválasztottjuk ablakába. A lányoknak viszont koszorút kellett fonniuk, s átadni a legényeknek. Ezekhez a kedves és fontos szokásokhoz számos népdal, mondóka, gyermekek körjátéka kapcsolódik.
“A pünkösdi rózsa kihajlott az útra, / Nékem es kihajlott szekeremnek rúdja. / Nem tudom, édesem, jóra-e vaj rosszra, / Jóra-e vaj rosszra, vaj holtig a bánatra…”
“A pünkösdi rózsa / kihajlott az útra, / Én édesem, én kedvesem / szakíts egyet róla. / Egyet szakasztottam, / El is hervasztottam. / Tejbe vajba fürösztöttem, / Hóba szalasztottam.”
Arany János: A méh románca című korai balladájában is éppen meghiúsul egy esküvő, mert a menyasszonyka szívtelenül lemetszi a méhecske kérése ellenére a szép szálat:
“Ablak alatt / A pünkösdi rózsa / Kezd egy kicsit fesleni bimbója / Kékszemű lyány válogat belőle / Koszorúnak holnap esküvőre. “
A peónia Jókai Mór A jövő század regénye című művében is ránk köszönt, a múlt század második felétől pedig új szerepkört kapott: női névként is anyakönyvezhető. Viszont igen fontos, hogy még egy régi szerepkörét idézzük föl. Mindegyik változatának virágzása Pünkösd ünnepének idejére, de legalábbis közelébe esik, emiatt hívják pünkösdi rózsának is, ez a név a német Pfingstrose tükörfordítása lehet.
Húsvét után, az 50. napon ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét. Ez az ünnep a Pünkösd, az egyházi év harmadik legnagyobb ünnepe. A középkorban a Szentlélek eljövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban, a tüzes nyelvek szimbólumaként égő kócot, ostyát és rózsákat hullattak a magasból.
A Szentlélek vörös színét fölmutató, a vértanúságot jelképező növénnyel, a rózsával csak a melegebb, dél-európai területen találkozhattak még akkoriban. Északabbra a rózsát más növényekkel helyettesítették. Ilyenné vált a peónia is – vörös színe tette lehetvé szerepvállalását a lélek kiteljesedésének-átváltozásának érzékeltetésében. Szirmával a Szentlélek tüzének lángnyelveit jeleníti meg.
Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép
