Napraforgó, ki a Napba belenéz…

sunflower-fieldBármerre járunk az országban e hetekben, rácsodálkozhatunk a szinte katonás rendben sorakozó, egyfelé tekintő, mosolyra késztető napraforgó táblákra.

 

 

Ha mai növényünkről a lehető legtöbbet szeretnénk tudni, a gödöllői Szent István Egyetemi Kiadó kötetét érdemes forgatnunk: hét jeles szerző adta közre A napraforgó címmel.

A Napraforgó (Helianthus annuus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Neve a Naphoz igazodásából ered, ám csak a fiatal növények virágkezdeményei néznek reggel kelet, este nyugat felé. A növekedéssel a virág szövetei megszilárdulnak, és beállnak a legjobb megvilágítás felé. Az auxin növesztő hormon a növények hajtásainak csúcsában termelődik, s onnan szivárog lefelé a szárba.

0010_1A_Book_10_Ipari_es_takarmanynovenyek_termesztese

Hatására megnyúlnak, hosszabbak lesznek a sejtek, így növekszik a szár. Az auxin azonban fény hatására elbomlik. Ezért azon az oldalon, amelyet süt a Nap, kevésbé hat. A túlsó, árnyékolt oldalon azonban teljes erejével dolgozik, ott a szár gyorsabban nő, a felemás növekedési sebesség következtében a szár lassan elgörbül, méghozzá úgy, hogy csúcsa éppen a Nap felé mutat. Amikor a fiatal napraforgó szára a hetek múlásával szépen növekszik, keletről is, nyugatról is éri ugyan napfény, de leginkább és legerősebben mégiscsak dél felől. Ezért nő úgy, és ezért tartja a tányérját úgy, hogy az majdnem pontosan dél felé néz. Forgásának hiedelme úgy 2000 évvel ezelőttről, a görög mitológiából származik. A görögök és rómaiak azonban a gólyahír virágot nevezték heliotroposznak, azaz napraforgónak.

Ovidius örökítette meg az Átváltozásokban. Klütié reménytelenül szerelmes volt Apollón napistenbe,

Ott ül éjjel-nappal sápadt epedéssel
Künn a kopár földön a szabad ég alatt;
Nem törődik semmit ivással evéssel,
Csak nézi a napot nézi könnyezéssel,
Fordítván orcáját, amerre az halad.
Végtére tagjai odagyökereznek.
Levelekké zöldül patyolat-ruhája,
Szőke hajfürtjei szétlevelesednek,
S aranysárga színt ölt bús haloványsága.
Virággá változott. De szíve megmaradt:
Ma is arra fordul, merre a nap halad.

(Gárdonyi G.)

Szinte minden európai nyelvben „napvirág” vagy „napforgó” a neve. Ágh István bájos anyák napi verse igencsak ide kívánkozik:

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Az általunk ismert napraforgó Észak-Amerika nyugati feléről származik. Az indiánok már 3000 éve termesztették. Európába az 1510-es években hozták át, és még a 16. században átjutott Ázsiába és Afrikába is. Eleinte dísznövénynek termesztették; kertészeti változata a számos alfajú dísznapraforgó. Paul Bunyan patikus 1716-ban, Angliában szabadalmaztatta a napraforgóolaj sajtolásának módszerét, haszonnövénnyé ezután vált.

A mélyre hatoló főgyökérből dúsan fejlődő oldalgyökerei 60–70 cm mélységig átszövik talajt. Ezeket a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi föl. A növény 1–3 m magasra növő, el nem ágazó, lágyszárú, amely belül szivacsos; érés közben érdes felületű, megfásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak, száruk elágazó, többtányéros.

1181662738_napraforgo-034

Nagyüzemi termesztésre csak az alacsonyabb, bókoló, el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak.

Nagy, szív alakú, serteszőröktől érdes, mellékeres levelei szórtan állnak, nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Ahogyan Fofanov írja:

Ruganyos levele és ifjú szára
örömmel fordult az arany azúr
felé s virágba bomlott pazarul,
paraszt-virág, a zordon föld virága!

Virágzatának peremén fészek-pikkelyeket találunk. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályosan helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással rovarok termékenyítik meg.

Ha megfigyeljük egy napraforgó tányérját, észrevehetünk a magok elrendeződésében egy jobbra és egy balra forgó spirális csoportot. A jobbra és balra forgó karok száma nem egyforma, hanem két szomszédos Fibonacci számot ad. A kövirózsa leveleinek elrendeződésénél már beszéltünk erről a csodálatos jelenségről. Alapértelmezésben az aranymetszés azt jelenti, hogy a kisebb és nagyobb rész aránya éppen akkora, ahogyan a nagyobbik rész aránylik az egészhez.

4k-uhd-hatterkep-napraforgo-31115283 (1)

Az aranymetszést az emberiség ősidők óta ismeri, és a művészek is tudják, ha érvényesülnek az aranymetszés arányai, ez növeli az alkotás erejét, esztétikai értékét. Ezért is tartották az aranymetszés arányszámát, vagyis az ún. aranyszámot (kb. 0,618) mágikus számnak. A tányérbeli elhelyezkedésével az aranymetszést érvényesítő mag, fajtától függően fehér-szürke-fekete színű, olykor csíkos, más-más nagyságú kaszattermés.

Olajtartalma is változó: 30-50 % is lehet. Egyéves, meleg- és fényigényes, nem fagytűrő. A szárazságot meglehetősen jól viseli, de nagy termésekhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Legközelebb termesztéséről, hasznáról és szépségéről is írok.

Mára elbúcsúzunk tőle Grillus Vilmos vidám dalának szövegével:

Nyáron, mikor kel a Nap, senki sincsen oly merész,
csak a sárga napraforgó, ki a Napba belenéz.
Véget ért az éjszaka, véget ért a hosszú álom,
Kelet felé néz az összes sárga tányér hosszú száron.
Aztán, mire jön az ősz, sárga szirmát lehullatja,
s nem marad más csak a tányér, finom maggal telerakva.
S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó,
szén-cinke és barát-cinke, kék cinke és fenyves-cinke,
pinty és csíz és tengelice, meggyvágó és kenderike, zöldike és őszapó.

 

Képek forrása: 1. kép, 2. kép 3. kép4.kép

A bejegyzés kategóriája: To'Piro blog
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.